Fogadás || Jikook ff ✓

sixth

Mint kiderült Jungkook tud jó fej is lenni, ami őszintén meglepett tekintve, hogy máskor mekkora egy tapló tud lenni, főleg velem. A múltkori meki és a beszélgetés után sokkal jobban viszonyul hozzám, egyáltalán nem orrol rám semmi miatt, s egészen megbékélt a tudattal, hogy együtt tanulunk. Bár a fogadás részt illetően még semmit nem értem el, egyszer sem közeledett felém úgy, de bevallom őszintén; én sem. A múltkori eset után valahogy nem volt kedvem hozzá, s nem is láttam szükségét. Első sorban azt kéne elérnem, hogy barátok legyünk, ettől pedig még egészen messze vagyok sajnos, sőt. Szerintem az alap haveri szint sincs meg, csak sima "tanuló társaknak" mondanám magunkat, hiszen kizárólag csak ekkor futunk össze.

–Mi újság Jungkookal?–Ült le mellém Hyunjin, majd a távirányítóért nyúlt, hogy elkapcsolja a kedvenc doramám.

–HÉ!–Kiáltottam rá, de inkább ráhagytam, s hátra dőltem a fotelen.–Egyébként semmi.–Rántottam vállat, mire értetlenül nézett rám.–Sehogy sem állunk, annyi, hogy nem szól be állandóan, max tesz egy-két csípős megjegyzést, de akkor sem túl durvát.

–De hát ez jó jel.–Nézett rám egy pillanatra a magas szőke, majd vissza a TV-re.–Kezdd veled megbarátkozni.

–Gondolod?–Forgattam meg a szemem, majd kezembe vettem a telefonom, ugyanis jelzett, hogy valaki írt.

Jungkook

Holnap órák után Starbucks?

–Gondolom..–Mosolyodott el Hyunjin sunyin, mire nevetve megráztam a fejem, a vissza írtam Jungkooknak, hogy benne vagyok, tőlem mehetünk. Úgy sincs semmi dolgom, ráadásul ezzel talán közelebb is kerülhetek hozzá, hátha végre valami történik is, nem csak a tanulni való lesz a téma.

Miután a magas szőke talált végre egy értelmes műsort azt kezdtük nézni, nem sokkal később pedig Jia is haza esett, aki megjegyezte, hogy nyithattunk volna ablakot, ugyanis csak úgy bűzlik tőlünk az egész lakás. Nem értettem, hiszen Hyunjin be volt fújva egy igenis kellemes aromájú parfümmel, én pedig dezodorral, hiszen ma kivételesen sehova nem mentem. Mindenesetre megjegyeztem neki, hogy akkor hasznosítsa a kezeit, ha már ekkora szája van. Persze..Bűzlik a lakás. A hülyeségeitől esetleg.

Másnap nem volt csak egy előadásom, Jungkooknak viszont három is volt. Egy előttem, egy velem azonos időpontban és egy utánam, ahol meg kellett őt várnom. Mondjuk nem unatkoztam, egy darabig Felix szórakoztatott, de miután Jia megjelent elmentek valahova. Nem kérdeztem hova mennek, hiszen nem érdekelt, de az mégis, hogy miért ketten.

–Szia!–Mosolyodott el Jungkook a semmiből, mire ugrottam egyet, s vállon csaptam, hiszen nem számítottam rá, hogy csak úgy felbukkan a semmiből. El voltam foglalva a csempék számolgatásával.

–Mi van ma veled? Mosolyogsz. Nem szokásod, főleg nem felém.–Jegyeztem meg elindulva, de csak elkuncogta magát, én pedig egyre jobban furcsálltam a helyzetet.–Most éppen a halálom tervezed?

–Dehogy! Anya haza jön.–Vigyora szélesebb mint eddig volt, én pedig kissé megkönnyebbültem. Ezek szerint nem lesz vele különösebb gond a későbbiekben. Ez azért jó jel. És azért mégiscsak örülök neki, hogy jó kedve van.

–Ennek örülök. Hogyhogy?

–Felhívtam, hogy hiányzik és jó lenne ha haza jönne, hiába "nem ér rá".–Forgatta szemeit.–Szóval haza jön. Mondjuk azt nem tudom, hogy marad-e, szerintem nem. Biztos vagyok benne, hogy van valaki más a képben, de nem érdekel, ha néha haza jön, akkor nem izgat, hogy mit kezdd az életével. Ezt a részét majd lerendezi apával.–Rántott vállat, majd be ült a kocsiba, hogy végre elinduljunk a Starbucksba, ahol megjegyzem eddig talán egyszer voltam egész életemben, és akkor is szar volt amit rendeltem, valamint drága is. Mintha nem lett volna alapból is azon a napon épp elég bajom.

–Lehet, hogy tényleg sok a munkája. Miért feltételezel róla ilyet?–Döntöttem oldalra fejem, hiszen ez nekem kissé homály volt.

–Nem ez lenne az első eset, sok emberrel flörtölt már.–Rántott vállat, mire egy aprót bólintottam.

–Értem.–És ezzel el is halt a beszélgetés, gyönyörű mondhatom.

Egészen addig meg sem szólaltunk, amíg a kávézóhoz nem értünk. Nem mondom, hogy nem volt kínos, de lehett volna rosszabb is. Az első kocsikázásunknál mindenképp jobb volt a hangulat, főleg, hogy most Jungkook sem mérges.

Olyan abszurd számomra, hogy Jungkook és én már lassan négy éve ismerjük egymást, de mégis annyira idegenek vagyunk egymás számára. Semmit nem tudunk egymásról, azt sem tudjuk, hogy mégis mit szeret a másik, ki a kedvenc előadónk, de még csak annyit se, hogy kikkel barátkozunk Hyunaékon kívül. Egyszerűen borzalmas. Tudom, hogy nem az én hibám, hiszen én már az első nap kedves voltam vele, csupán csak..Nem is tudom. Talán én túl sok vagyok neki. Mégis szerintem jobb lenne ha jóban lennénk, nem magunk miatt, hanem mert egy a baráti társaságunk. Nem éri meg állandóan veszekedni. Tehát két célom van. Az egyik az, hogy elérjem, Jungkook legyen velem olyan szinten, hogy legalább ne utáljon a másik pedig, hogy legalább felálljon rám. Mindegy, hogy mitől, a reakció meg legyen.

–Mit iszol?–Fordult felém már a parkolóban, én pedig vállat rántottam. Mint említettem egyszer voltam itt, akkor is rosszat kértem, egyáltalán nem ízlett. Tehát innentől kezdve nekem édes mindegy, majd megkérdezem a pultost, hogy mit ajánl.

Nos..Nem mondom, hogy rosszat kaptam, de nekem nagyon édes volt. Nem voltam képes elfogyasztani, úgy éreztem, hogy ebbe fogok belehalni. Oké, enyhe túlzás, de tényleg nagyon édes volt számomra, egyáltalán nem az én ízvilágom. Oda is adtam Jungkooknak, aki örömmel fogyasztotta el helyettem.

–Nem volt rossz.–Tette félre az üres "poharat", mire elhúztam a számat.

–Cukros leszek tőle.–Elnevette magát, mire én is megengedtem magamnak egy halvány mosolyt, végül vissza indultunk a kocsihoz, viszont Jungkooknak kellett otthonra pár kaja, így a boltba vettük az irányt. Mivel nincs jobb dolgom nincs ellenemre, hogy én is vele menjek. Plusz ez neki egy kitérő lett volna, tehát alapból sem vitt volna haza, ha megkérem rá.–Váljunk szét és úgy vegyük meg ami kell, vagy megfelel neked ha együtt megyünk?

–Nem sok minden kell, szóval mehetünk együtt is.–Vett el egy kosarat, én pedig utána kullogtam. Én kaptam meg a listát, tehát én mondtam neki, hogy mit vegyen.

–Miért instant rament veszel?–Néztem rá a listáról, mire vállat rántott.

–Se időm, se tudásom, se kedvem nincs magamnak megfőzni.–Nyúlt a zacskóért én viszont csuklója után kaptam.

–Csinálok frisset.–Ajánlottam fel, mire szemmel láthatóan elgondolkodott, de aztán belement. Gondolom belátta, hogy úgy "egészségesebb" lesz egy kicsit és minden bizonnyal finomabb is.

–Akkor holnap?–Tett ki a lakásunk előtt Jungkook, én pedig bólintottam egy nagyot, hogy tudja, holnap átmegyek hozzá.

–Kösz a kávét!–Intettem egyet mosolyogva, aztán megvártam, hogy eltűnjön a szemem elől, s végül felfelé vettem az irányt.

Ha holnap Jungkooknak főzök, akkor be kéne osztani az időmet, hiszen az elmúlt pár napban nem tanultam, csak a törit. Nem kéne az átlagomnak romlania, és remélem nem is fog.

2021.09.04.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺