Fogadás || Jikook ff ✓

fifteenth

–Mi van köztetek?–Nyitott be a szobámba Hyunjin, majd levágta magát az ágyamra. Nem az lepett meg a legjobban, hogy be jött, hanem az, hogy neki jelenleg az egyetemen kéne lennie. Nem mellesleg lassan nekem is.

–M-mi? Kivel?–Toltam félre füzetem az ölemből, mire szemet forgatva mondta ki Jungkook nevét.–Semmi.–Rántottam vállat.

–Jaj, ugyan már! Mikor a legutóbb beszéltünk róla, akkor még éppen azt ecsetelted, hogy kiverte kettőtöknek.

–Ssshhhh! Jia itthon van.–Hurrogtam le, majd vöröslő fejemet az ablak felé fordítottam.

–Tök mindegy. Azóta lényegesen javult köztetek a kapcsolat. Jungkook sokkal jobb fej veled, sőt, mindenkivel kedvesebb azóta, valamint már négyszer is össze gyűlt a régi banda. Erre eddig hányszor volt példa? Nem sokszor, főleg úgy, hogy nem volt köztetek semmi vita. Olyankor egész végig egymás seggében lógtatok. Nagyon sokat változott a helyzet és csak egy kis idő kellett hozzá. Valamint ezt nem csak én vettem észre, halkan megsúgom.

–Lényegtelen, hogy mi történt és mennyi idő alatt, mert egy barátság extrákkal kapcsolatban vagyunk csak.–Ráztam meg a fejem. Igazából eléggé elkeserítő, hogy ide jutottunk. Nem azt mondom, hogy az 'utáljuk egymást' fázis sokkal jobb volt, de mondjuk a mostaniból simán kimaradhatna az 'extrákkal' rész. Bár ezt a testem minden egyes alkalommal meghazudtolja...Sőt.

–Ez egy kibaszás. Legalább valld be neki mit érzel!–Bátorított a hosszú hajú, mire elnevettem magam.

–Hyunjin, én nem érzek iránta semmit.–Töröltem le kicsorduló könnyem, ő pedig sértődötten fordult el tőlem, hogy duzzogni tudjon. Ilyenkor várja, hogy magamtól elmondjam; igaza van. Viszont most tényleg nincsen, semmilyen érzelmi vonzódás nincs bennem Jungkook felé. Ha minden jól megy akkor nem is lesz, ő pedig hamarosan talál maga mellé egy gyönyörű lányt. Vagy fiút. Már tudja a franc.

–És én pedig a Mikulás vagyok, nem? Figyelj! Lehet, hogy engem és a többieket át tudsz verni, de legalább saját magaddal ne csináld ezt! Ha egyáltalán semmit nem éreznél az ég világon, akkor nem hagynád, hogy ez az egész lezavarodjon kettőtök között. Lehet, hogy azt hiszed semmi nem alakul köztetek, de ez csak azért van, mert nem akarod, hogy így legyen.–Rázta meg buksiját, de én csak össze préseltem ajkaim. Talán igaza van?

–Szia...sztok?–Nyitott be Jungkook a szobába, mi pedig ijedten fordultunk felé.–Bocs, nem tudtam, hogy Hyunjin is itt van, csak el akartalak vinni az egyetemre, de ha zavarok-

–Én már készültem is menni, úgyhogy ti menjetek csak az egyetemre!–Pattant fel egy hatalmas vigyorral Hyunjin, majd rám kacsintott, s már a szobában sem volt.

–Akkor..Menjünk!–Mosolyogtam kínosan a magas fekete hajúra, aki már el is indult kifelé.–Elmentünk!–Kiáltottam még azért Jianak, aztán tényleg a kocsihoz vettük az irányt.–Tudod nem sok haszna van az én kocsimnak, ha te állandóan cipeled a seggem.

–Vihetlek a te kocsiddal is, de az nem olyan.–Rántott vállat.

–Milyen?–Döntöttem oldalra fejemet, ő pedig szólásra is nyitotta száját, ám végül inkább csendben maradt.–Oké.–Sóhajtottam nagyot, aztán elő vettem a kocsi kulcsom.–Vezeték én, előadások után pedig gyere értem ezzel. Elmehetnénk moziba.–Mosolyogtam rá szelíden, mire neki megvillant a jellegzetes nyuszi vigyora, s már igyekezett is a Mustang felé.

–Még mindig nem mondtad el hogyan nyerted.–Nézett rám, én pedig egy kínos mosolyt ejtve bólintottam egyet, miszerint tudom.

–Ez egy hosszú sztori, és bonyolult is, de majd elmondom.–Hazudtam, viszont ő nem vette észre, sőt, bele is egyezett ajánlatomba.

●●●●

–Mit akarsz megnézni?

–Rettentő sok hülyeség van, viszont most megy az új Pókember, ha benne vagy.–Néztem rá.

–Viccelsz? Szuper ötlet, benne vagyok.–Ragadott karon, s már vitt is a jegyárushoz, aztán pedig a kajákhoz.

Jungkooknak sikerült a legjobb helyekre jegyet venni, így szerencsére mindent tisztán és szuperül láttunk. Ügyes fiú, az egyszer biztos.

Film közepén járhattunk, mikor is nyúltam volna a Popcornért, ám az enyém üres volt. Alsó ajkam lebiggyesztve néztem oldalra, majd mivel láttam, hogy Jungkooknak van még bőven a vajas nasiból; afelé nyúltam, hogy onnan vegyek. Ebben a pillanatban, csak úgy mint egy elcsépelt romantikus filmben, a kezünk össze ért. Annyi volt a különbség, hogy mi nem egyből elhúztuk azokat, hanem lassan pillantottunk fel a másikra, s szinte egy pillanat töredéke alatt mélyültünk el egymás szemeiben. Kook fürge ujjait szinte azonnal össze kulcsolta enyémekkel, s bár igyekeztem nem zavarba jönni, egyszerűen nem sikerült. Bár szerettem volna rá jönni, hogy mi ez a furcsa érzés a mellkasomban, egyszerűen nem tudtam vele foglalkozni, hiszen a következő pillanatban Jungkook mézédes puhái már enyémeket kényeztették. Még azzal sem tudtam foglalkozni, hogy éppen egy mozi terem közepén voltunk. Egyszerűen Jungkook ott és abban a pillanatban annyira elvette az eszem, hogy az már szinte fájóan gyönyörű volt. Magam sem értettem a saját érzéseim, de annyira szerettem volna akkor benne ragadni abban az adott pillanatban, hogy szinte ölni tudtam volna érte. Szó szerint éreztem a keserű maró érzést a mellkasomban, ahogy Jungkook elszakította ajkait enyémektől. Lehunyt szemekkel nyaltam végig puháimon, majd aprót sóhajtva dőltem vissza saját székembe. Hab volt a tortán; Kook továbbra sem engedte el a kezem.

Bármi is történt velem abban a percben, sosem szerettem volna kiűzni azt a fejemből. Minden egyes pillanatát féltve őrzöm a fejemben. Gyönyörű volt.

2021.12.26.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺