Fogadás || Jikook ff ✓

nineteenth

Az első igazi csókunk akkora hatással volt rám, hogy azon az éjszakán nem voltam képes aludni sem. Szó szerint, egy szemhunyásnyit sem. És nem azért mert megtörtént, hanem azért mert féltem. Őszintén féltem, hogy Jungkook valóban kezd nyitottabb lenni felém és valóban kezd megszeretni. Amivel alapjáraton nincsen semmi baj, de ugyan ezeket én is tapasztalom és pont itt ütközünk problémába. Ugyanis Hyunjin hiába mondja nekem, hogy Jungkook majd eltekint a kis fogadás felett, én mélyen legbelül tudom, hogy nem. Bár valahol mégis reménykedem, azért annyira mégsem lepődnék meg, ha nem fogadná el. Elvégre ki ne lenne ideges egy ilyen után? Én is biztosan haragudnék rá.

–Kis pajtás, nem azért, de jobb ha helyre hozod a hibát!–Veregette meg a vállam Hyuna, s ivott bele a Whiskyébe.

–Hát köszönöm szépen, és mégis ezen már mit oldjak meg? Hiába adom vissza a kocsit, attól a dolog még ugyan úgy megtörtént.–Temettem arcomat a tenyerembe, míg Jia átölelve jelezte, hogy mellettem áll, s támogat. Közben Felix öntött nekem egy pohár Sojut.

–Mi lenne ha egyszerűen csak nem mondanád el neki, hogy fogadtál rá? Amiről nem tud, az nem fáj neki, erre gondoltál már?–Mina hanyagul rántott vállat, míg Hyunjin csettintett egyet, s úgy nézett a lányra, mintha ő maga lenne Einstein.

–Ja, igazat mond a kislány.–Bólintott Hyuna.–Csak tarsd a szádat, és kussolj!–Fejezte ki magát hűen önmagához, míg én horkantottam egyet. Könnyű azt mondani, nem őket mardossa a bűntudat. Kell nekem ilyen faszságokba bele menni, Istenem csak egyszer nőne be a fejem lágya. Nem is tudom mi lenne a világgal, ha nem lennék ennyire fogyatékos.

Bár a többiek próbálták nekem segíteni -többé kevésbé-, semmire sem jutottunk. Mina azt mondta legyek vele őszinte, ha úgy érzem, viszont a többiek meg ennek az ellenkezőjét tanácsolták. Szóval továbbra sem tudom, hogy mégis mihez kéne lássak, s csak vagyok mint fagyott kutya szar a fűben. Csodálatos mondhatom.

–Miért nem várod meg, hogy egyáltalán Jungkook ezek után hogyan viszonyul hozzád? Mármint azóta nem is találkoztatok újra, talán csak elkapta a hév.–Magyarázta Felix, s igazat kellett neki adnom. Azóta nem tudtunk beszélni, hiszen neki közbe jött valami Busanba, én meg nyilván itt maradtam egyedül, mégis mit tehettem volna? Utoljára akkor beszéltünk, mikor azon az estén haza kísért. Az is két napja volt. Ma este viszont elvileg találkozunk, ugyanis Hyuna tervezett egy kis ott alvásos partit, csak hát a fekete hajú kicsit későn ér haza Busanból.

Apropó parti. Egy ideje már itt vagyunk Hyuna rezidenciáján, s iszogatunk. Bár az elején próbáltak segíteni, utána már igencsak másfelé terelődött a téma. Felix és Hyunjin szó szerint vetkőző partit tartott, amit egyenként a lányok igencsak értékeltek, sőt még a tejszínhabot is lenyalták róluk. Természetes mindent videóra vettem, ezt később látniuk kell, s nem árt ha Jungkook is látja miféle alakok a mi barátaink.

Míg a többiek már halálosan részegre itták magukat, s javában szólt a zene, addig én nem mertem semmit sem csinálni. Tudom, hogy részegen kissé fogyatékos tudok lenni, én viszont józanul akarom végig nézni, hogy Jungkook hogyan viszonyul hozzám, ugyanis nagyon fontos lesz a későbbiekben.

Szerencsére nem kellett olyan sokat várni, este nyolc felé meg is jelent. Mindenki hatalmas öleléssel köszöntötte, s már csak én voltam soron. Pironkodva álltam meg előtte, s már készültem is megölelni, ám ő egy egyszerű mozdulattal húzott közelebb magához, s nyomot egy rövid csókot a számra. Kikerekedett szemekkel fogadtam mindezt, ám nem ellenkeztem, sőt. Társaságunk többi tagja is meglepve fogadta Jungkook hirtelen bátorságát, ám senki sem mert semmit kérdezni. A fiú olyan természetesen, de számunkra mégis furcsán viselkedett, hogy le sem lehetett reagálni a kialakult helyzetet.