Fogadás || Jikook ff ✓

eleventh

Jungkookhoz érve most először nem gyomorgörcs fogott el, hanem egy kellemesebb érzés. Talán nyugalomnak tudnám ezt nevezni. Elvégre mégiscsak úgy vagyok most itt, hogy tudom, nem fog kiutálni. Ő hívott meg, ő akarta, hogy nála töltsem az éjszakát.

–Tudod mi merre, ugye?–Nézett hátra válla fölött, majd magamra hagyott miután bólintottam. Óvatosan levettem a cipőm, a kabátom pedig a fogasra akasztottam. Jungkook lakása takaros, nem túl nagy, de azért húsz fő kényelmesen elférne benne, és itt az esetek többségében tisztaság van és rend. Alapjáraton szerettem ide járni, de csak emiatt. Sosem volt mocsok, azt leszámítva, hogy a bulik után mi maradt.–Teát?–Hangja átszelte a nappalit, én pedig a konyhába vettem az utam, hisz' nem sok kedvem volt kiabálni nekem is.

–Kérek.–Támaszkodtam neki csípőmmel a pultnak, kezem pedig két oldalt szintén a márványlapot fogták.–Milyen lett a legutolsó Zh-d?–Döntöttem oldalra fejem, az arcán pedig egy széles vigyor terült el, s aztán a szemközti asztalnak dőlt keskeny derekával.

–Ötös.–Mondta büszkén. Tulajdonképpen nem lepődtem meg, Jungkook sosem volt buta, sőt, csak néha kissé fontosabb volt neki más. Ennek ellenére igencsak jó tanuló, sőt.

–Ügyes.–Bólintottam elismerőn.

–Úgy mondod mintha hülye lennék, és most egy nagyon nagy csoda történt volna.–Lépett hozzám közelebb, majd a képembe hajolt.

–Óriási nagy csoda történt, Jeon Jeongkook végre ötös Zh-t írt. Erre inni kell.–Fordultam kissé jobbra, hogy elinduljak pezsgőt keresni, ám izmos karjai hirtelen két oldalt közre fogtak. Nyeltem egy kisebbet, majd teljesen Jungkook felé fordultam, aki annyira közel volt hozzám, hogy az már szinte zavarbaejtő volt. Fekete szembogarai csak úgy csillogtak, mintha egy egész univerzum lett volna bennük. Nem hazudok, gyönyörűek voltak. De nem csak a szemei, Jungkook teljes valója az volt, hiába férfi. Lélegzetelállító.

–Szemtelen vagy.–Szűkítette össze szemeit, közben közelebb hajolt hozzám. Zavartan pillantottam oldalra, s hirtelen azt sem tudtam, hogy mégis mi a franctól jöttem zavarba. Sosem hozott zavarba, bár tény és való, eddig soha nem is volt ilyen közel hozzám.

–Van két szemem, nem vagyok szemtelen.

–Igen, van két szép szemed, de attól még az vagy.–Annyira közel volt hozzám, hogy orrunk már össze ért, s forró lehelletét is éreztem ajkaimon. Különös izgalom fogott el, egyszerre féltem, s egyszerre voltam teljesen lázban ettől a helyzettől. Szívem majd' kiugrott a helyéről, éreztem, hogy ezt már ő sem bírja.

–J-Jungkook..–Motyogtam nevét megbabonázva, közben két mancsom akarva-akaratlanul is mellkasára csúsztattam. Meglepődtem mennyire izmos is, majdnem félre nyeltem a semmit is.

–Hmm?–Hümmögött, hiszen neki is feltűnhetett, hogy jelenleg kicsit se vagyok ura a helyzetnek, sőt, majd' elájulok.

–A tea..–Suttogtam lehunyt szemekkel, mire éreztem, hogy csiga lassúsággal eltávolodik tőlem, s szépen lassan leveszi a vizet a tűzhelyről.

Percek kellettek mire helyre állt a légzésem, ugyanis idő közben az is teljesen heves lett. Fogalmam sincs mi történt, de az egész lényem remegett, olyan voltam mint a kocsonya, meg sem bírtam mozdulni, de még csak szólalni sem. A teát is teljes csendben fogyasztottuk el, s már kezdett szinte fájóan kellemetlen lenni a helyzet, ám ekkor ő feldobta az ötletet, hogy nézzünk valamit a TV-ben. Szerintem ő is észre vette, hogy én magamtól egy kuka lennék egész éjjel.

Végül egy horror film mellett tettük le a voksunkat, ugyanis azt mind a ketten ugyan annyira szeretjük, bár nem hazudok ha azt mondom; utána én csak fénnyel járok minimum egy napig.

Összességében a film nem volt rossz, de egyáltalán nem mondanám horrornak, legalábbis számomra nem volt különösebben ijesztő. Egy fiatal nő beházasodik egy tehetős családba, akiknek egy felettébb furcsa szokásuk van, s a nőnek játszania kell, hogy túlélje. Nem ijesztő, de igazán abszurd és kissé beteg is, de nekem be jött.

–Oké, ezt egy hetesre értékelem. A vége fura volt.–Kapcsolta ki a TV-t Jungkook, én pedig bólintottam egyet.

–Szerintem is, de egyébként maga a story amin alapult nem volt rossz. Kap egy nyolcast.–Rántottam vállat.

–Hol alszol?–Kérdezte Jungkook, én pedig értetlenül néztem rá. Nyilván a kanapén, nem?–Na? A szobámban vagy a kanapén?–Tessék? A szobájában? Miért aludnék a szobájában?

–Nekem mindegy.–Rántottam vállat, ő pedig bólintott egyet, s megindult a szobája felé. Nem sokkal később egy alsóval s egy pólóval tért vissza, valamint egy törülközővel.

–Az alsó rám kicsi, szóval neked biztos jó lesz, de elég nagy feneked van, minimum az majd kellően kitölti.–Mondta a világ legnagyobb nyugodtságával, én viszont kissé meglepődtem. Mióta tudja ő, hogy nekem mégis milyen fenekem van?–Megágyaztam a hálóban, majd oda mehetsz fürdés után.–Ezzel pedig magamra is hagyott.

Sokkolva indultam meg a fürdőbe, s még a zuhany alatt sem sikerült teljesen kijózanodnom. Jungkook felettébb furcsa volt, a mai nap sokadszorra lep meg, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mégis mi a franc történik, s egyáltalán hogyan kéne ezekre reagálnom. Sosem volt még ezelőtt ilyenre példa, eddig a világ legutolsó mocskának is le tudott hordani, nekem ez teljesen új és szokatlan. Mi a franc történik?

–Kész vagy?–Nézett rám Jungkook már a hálóban, én pedig kukán bólintottam egyet.–Akkor én megyek is.–Csapta vállára cuccát, engem pedig ismét magamra hagyott a hálóban. Tanácstalanul néztem az ágyat, végül úgy döntöttem, hogy belül foglalok helyet. Sóhajtva takaróztam be, s én már készültem is inkább aludni, ám Jungkook ekkor trappolt ki a fürdőből, de olyan hangosan, hogy azt két szinttel lejjebb is hallották szerintem.–Alszol?

–Szeretnék, igen.–Válaszoltam a takaró alól.

–De még csak nyolc óra.

–Én pedig holnap dolgozni kell menjek.–Adtam tudtára, s el is hallgatott. Vagyis azt hittem, de pár pillanattal később újra megszólalt.

–Kérdezhetek?–Sóhajtottam egy nagyot, de elmorogtam neki egy igent.–Milyen érzés fiúval csókolózni?–Kérdése meglepett, hirtelen a levegő is bennem rekedt, mozdulni se mertem. Miért akarja ő ezt tudni?–Mivel másabb mint egy lánnyal?–Újra sóhajtottam egyet, majd félig ülő, félig fekvő pózba helyeztem magam az ágyon, így körülbelül egy szinten voltam vele.

–Nem tudom Jungkook, én lánnyal ezt sosem csináltam.–Ráztam fejem, ő pedig nagy szemekkel nézett rám.–Gondolom semmivel sem másabb, az ajkak ugyan olyanok. Az, hogy jó-e nem attól függ, hogy milyen nemű a másik. Attól függ, hogy mennyire tudtok jól csókolni, meg..Az érzelmek. Szóval nem hiszem, hogy másabb lenne. Miért?–Néztem rá érdeklődve, ő pedig vállat rántott. Nem mondott semmit, sőt, percekig síri néma csend volt.–Akkor..Jó éjt!–Kezdtem el magamra húzni a takarót, viszont minden cselekedetem abba maradt, mikor is egyik kezét arcomra helyezte, majd egy határozott mozdulattal ajkamra nyomta sajátját. Jeon Jeongkook kibaszottul megcsókolt.

2021.11.02.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺