Fogadás || Jikook ff ✓

first

–Ma találkozunk a haverokkal, jössz?–Lépett mellém Hyunjin, közben átkarolt, s úgy várta a válaszom.

–Jungkook is ott lesz?

–Aha!–Bólogatott.

–Akkor nem.–Rántottam vállat egyszerűen, majd vállamra kaptam a táskám.

–Ahj, nemár Jimin! Már egy hónapja ezt csinálod. Tudom, hogy nem szereted, de minket is lerázol így, nem csak Jungkookot. Gondolj arra, hogy nem csak ő van, hanem mi is, és ki nem állhatjuk, hogy sosem vagy velünk. Kizárólag akkor jössz, hogyha az a nyúlképű nem ér rá.–Forgatta meg szemeit, én pedig sóhajtva néztem szőke mivoltát.

–Jungkook egy utálatos, elkényeztetett, homofób, bunkó paraszt.–Fejeztem ki igazán "kedvesen" magam.–Nem fogok olyanokkal barátkozni akik utálnak, csak mert meleg vagyok.

–Jungkook nem utálja, hogy meleg vagy. Én is és Felix is Biszexuálisak vagyunk, mégis barátkozik velünk.

–Remek, tehát engem csak simán utál a semmi végett. Most ennek örülnöm kéne?–Nevettem gúnyosan, a magas szőke pedig sóhajtott egy nagyot.

–Nem úgy értettem, Jimin. Csak gyere el! Ne légy már mindig ilyen!

Mérlegeltem a helyzetet, hogy elmenjek-e velük, vagy sem, végül aztán arra jutottam, hogy talán ezt az egy alkalmat kibírom valahogyan. Majd elleszek Felixel, vagy esetleg Minaval, vagy bárkivel, csak ne kelljen Jungkook közelébe kerülnöm. Most az egyszer talán én sem halok bele.

–Jó..–Forgattam meg szemem. Hyunjin egy széles mosoly kíséretében összeborzolta a hajam, majd végül magamra hagyott. Nyűgös voltam, egyáltalán nem volt kedvem Jungkook közelébe lenni, de még csak egy levegőt szívni se vele. Hülye elkényeztetett, Busani ficsúr. Mintha nem lenne elég, hogy egy a baráti társaságunk, még a születési helyünk is közös. Nem mintha zavarna, de valahol mégis. Mindig ott kell lennie ahol én vagyok, és ez kezd idegesíteni. Nem is kicsit.

Tulajdonképpen nem lenne a nyúl képével semmi bajom, de ő a kezdetektől fogva utál engem. Mindig is kifejezte irántam, hogy unszimpatikus vagyok számára, mindig a tudtomra adta ezt. Nekem pedig rosszul esik. Nem mutatom ki, főleg nem előtte, de nem érint jól, hogy Jungkook nem kedvel engem. Az elején azt hittem, hogy barátok lehetünk, hogy lesznek közös témák, hogy egy jó kiindulási pont lesz Busan, de amint hozzá szóltam úgy lerázott mint a huzat. Tudta már az első pillanatban, hogy meleg vagyok, sokszor piszkál is vele, néha eléggé durva megszólításokkal is illet, ami miatt kifejezetten megutáltam. Amilyen aranyosnak tűnt az első nap ma már olyannyira unszimpatikus.

Délután Hyunjin eljött értem, hogy még véletlenül se maradjak itthon a nap folyamán, s a kocsijába ültetve "rabolt el". Mondjuk teljes mértékben megértem, hogy azt feltételezte rólam, hogy itthon maradok és azt mondom, hogy közbe jött valami, de azért nem kell szó szerint a kocsiba tuszkolni.

–Imádkozz, hogy a szomszédok ne hívják rád a rendőrséget azzal, hogy betuszkoltad a fiatal szomszédjukat a kocsidba!–Néztem rá sértődötten.

–Ugyan már! A szomszédok mind imádnak engem, ami nem meglepő.–Rántott vállat. Sóhajtva dőltem hátra az ülésen, majd inkább a tájat kezdtem nézni, hogy még véletlenül se kelljen Hyunjin idegesítően széles és győztes mosolyát látnom. Áruló..–Itt vagyunk.

Azonnal kiszálltam a kocsiból, ám mikor megláttam a magas barnát szinte sírva tudtam volna visszafordulni. Nem volt kedvem ehhez az egészhez, nem volt kedvem a közelében lenni, egyszerű csak haza akartam menni és távol lenni ettől az egész helyzettől. Lassan már szorongásom lesz ettől az embertől.