Fogadás || Jikook ff ✓

eighteenth

Miután Jungkook egy hete randevúnak nyilvánította a kis kirándulásunk, minden egyes nap ezen járt az eszem. Bár csak négy nap telt, én nem bírtam nem ezen gondolkodni. Egyszerűen csak hihetetlennek tartottam, hogy komolyan úgy gondolta; az egy randi volt. Mr.Hetero egy fiút vitt el magával romantikázni. Bár ebből nem volt túl sok, de a lényeg ugyanaz. Hacsak eszembe is jutott muszáj voltam néha-néha felnevetni, hiszen annyira abszurd volt számomra ez az egész, hogy nem tudtam szavakba sem foglalni. Az elején állandóan bántott, sőt volt, hogy burkoltan ribancnak is nevezett, most mégis itt vagyunk. Ezzel csak egyetlen problémám volt..

-Borzasztóan nagy bűntudatom van Hyunjin, szörnyű, rémes ember vagyok. Fogadtam rá, ő bedőlt nekem, s most úgy néz ki, hogy kezdek bele szeretni.-Nyafogtam ki magam egy délután legjobb haveromnak, míg ő elém tolt egy üveg Sojut, nehogy véletlenül még ennél is szarabbul érezzem magam. Hát végülis ennél rosszabb már nem igen lehet.

-A fontos kérdés az, hogy vajon ő is szerelmes-e beléd, úgy mint te?! Mert ha igen, akkor hidd el nekem, hogy nem fogja majd érdekelni a fogadás. Annyira elfogja vakítani az irántad érzett szerelme, hogy számításba sem fogja venni.-Simított vigyorogva vállamra, míg én sóhajtva húztam meg az üveg Sojum, s túrtam hajamba.

-Nem tudom Hyunjin, nem mindenki olyan elnéző mint te. Jungkook tudod milyen, hirtelen haragú és ha úgy adódik, kissé agresszív is. Ezek után szerelmet sem mernék neki vallani, nem mintha megtenném, nemhogy még a szemébe nézve azt mondjam "Szeretlek!".-Panaszkodtam szőke barátomnak, aki csak száját húzva simogatta a hátam. Nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel ő sem.

-Az egész az én hibám, ha nem mondom neked azt, hogy a nyuszikáért cserébe oda adom a kocsit, akkor most nem tartanánk itt.-Ostromolta magát a fiú, míg én kerek szemekkel pillantottam fel rá.

-Ez nem a te hibád, ne butáskodj már! Nekem kellett volna a nyereségem után leállni.-Ráztam a fejem.

Hyunjin egy darabig még próbált belém lelket önteni, viszont délután három felé úgy döntöttem, hogy elég a siránkozásból, s inkább elindultam kibérelni egy tánctermet a nap hátralevő részében, hátha levezetem a stresszt.

-Szia Jimin!-A pultban álló Luna már megszokta, hogy gyakran járok erre, mindig hatalmas mosollyal köszöntött, s kérdés nélkül adta a szokásos terem kulcsát. Kedves lány, ha Hetero lennék biztosan elhívnám valahová.

-Szia! Minden okés veled?-Legutóbb nem volt a legjobb passzban, szakított vele a barátja, én pedig alig bírtam vigasztalni szegénykémet.

-Tökéletesen megvagyok, sikerült azon a gyökér exemen túl tenni magam. Veled? Kissé nyúzottnak tűnsz virágszálam.-Döntötte oldalra a fejét aggódóan, míg én csak nevetve bólintottam egyet.

-Mostanában akadt egy-két problémám, de igyekszem a hibákat helyre hozni.

-Sok sikert!-Adta át a kulcsot miután fizettem -hiszen beszélgetés közben ezt is megtettem-, én pedig megköszöntem, s elindultam a szokásos termem felé. Viszont menetközben megakadályozott az egyik teremből kiszűrődő ismerős dallam, s az ajtó előtt megállva hallgatóztam egy darabig, ugyanis itt jók a hangszigetelések. Vigyorogva vettem tudomásul, hogy tényleg az egyik kedvenc számom szól az ajtó mögül, ráadásul a Chase Atlantic - Swim, s pipiskedni kezdtem, hogy szemügyre vegyem az illetőt. Meglepve vettem tudomásul, hogy Jungkook táncolt bent, ráadásul valami elképesztően. Annyira gyönyörű mozgása volt, olyan kecses és laza, hogy menten szerelmesebb lettem mint valaha. Percekig csak bámultam, s el sem akartam hinni, hogy a fekete hajúnak ennyire kifinomult mozgása van. Igazán beleélte magát, és olyan szépen adta elő a táncot, hogy az valami lélegzetelállító volt. Ragyogó szemekkel néztem, s úgy éreztem muszáj bemenjek hozzá, hogy kényelmesen tudjam nézni, egyszerűen késztetést éreztem rá. Ám erre nem került sor, ugyanis Jungkook a végső pózban meglátott a tükörből, s míg ő hátra fordult; én gyorsan lebuktam. Reménykedtem benne, hogy azt hiszi majd képzelődött, ám mikor az ajtó nyílt, én pedig egyenesen hátra borultam -megjegyzem Jungkook lábai elé-, kissé kellemetlenül ért a helyzet. Meglepve nézett rám, míg én kínosan feküdtem a földön, s harapdáltam ajkaim.