Fogadás || Jikook ff ✓

tenth

Hyunjin egészen az iskola háta mögé elrángatott, ott pedig a falnak paszírozott, s mutatóujját számra helyezte, hogy maradjak csendben. Nagy szemekkel pislogtam rá, még csak szuszogni se mertem, hogy őszinte legyek.

-Mi történt tegnap?-Szűkítette össze szemeit, én pedig ajkamba harapva néztem el oldalra. Valljak be neki mindent? Végülis ő a legjobb barátom, benne megbízhatok.

-Fogalmam sincs..Egyszer csak mögém állt, apró puszikat hagyott a nyakamon és aztán...Aztán kiszívta.

-Azt látom..-Mosolyodott el sunyin, mire azonnal nyakamra helyeztem ujjaim.-Lekopott az alapozó.

-Ne, ne, ne!-Néztem rá kétségbeesetten, közben ő a zsebében kezdett matatni, majd pár pillanattal később egy kulcsot emelt a magasba.

-Délután jöhetsz is a Mustangodért.-Vigyorgott, majd megveregette a vállam, s magamra is hagyott. Tátott szájjal figyeltem a kezemben lévő apró tárgyat, aztán egy aprót sikkantottam is, mint valami lány, akit épp randira hívott a kiszemeltje. De hát na- A jó dolgokat értékelni kell.

-Jimin?!-Jungkook hangja váratlanul ért, a kulcsot pedig olyan gyorsan vágtam zsebre, hogy azt Flash is megirigyelné.

-Igen?

-Minden oké? Hallottam, hogy sikítottál egyet.-Nézett rám furcsán, én pedig megköszörültem a torkom majd, bólintottam egyet.-Biztos?

–Mhm.–Hümmögtem egyet mosolyogva, majd megindultam vissza a bejárat felé.–Na jössz?–Vonakodva ugyan, de ő is megindult utánam, nem sokkal később pedig már az előadásokon ültünk.

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

Tegnap iskola után azonnal Hyunjinhoz vettem az irányt, s el is sajátítottam a gyönyörű, vér vörös autót. Iszonyatosan jó érzés volt végre benne ülni, az első pillanattól fogva szerettem volna én is egyet, mikor Hyunjin megkapta, s engedte, hogy egyszer vezessem. Az ő szülei eléggé tehetősek, a magas szőke szinte mindent megkap amit csak kíván. Ennek ellenére az egész családjuk olyan mint egy cukor gyár. Hyunjin az első pillanattól fogva szimpatikus volt nekem anno, szinte azonnal lespanoltam vele, s azóta a legjobb barátom. Nem a pénze miatt barátkozom vele, sőt, egy teljes évig nem is tudtam, hogy konkrétan majdnem hogy milliárdosok. Egy eléggé mély pillanata volt úgy három évvel ezelőtt, s miután kisegítettem őt a szarból rá jött; én nem érdek barátságot akarok tőle. Azonnal be is avatott utána a családja legkisebb és legnagyobb dolgaiba is, ekkor tudtam meg, hogy ennyire tehetősek. Meglepett, hiszen egyáltalán nem látszott sem a viselkedésén, sem rajta. Mármint nem volt soha csóró kinézete, de nem is Gucciban járt, vagy hasonló ruhadarabokban. Mindig is visszafogott volt minden téren. Így hát nem is kérdés, hogy minden baj nélkül nekem adta a Mustangot. Ő másikat használ, ez pedig már körülbelül fél éve a garázsban van, s havonta egyszer ha járatva van.

Jungkook

Ütközünk ma?

Basszus! Jungkookról teljesen megfeledkeztem. Mármint..Ő igazából csak a Mustang miatt kellett, ha úgy vesszük, nem gondoltam volna, hogy utána is csábítgatnom kell. Várjunk..Ki mondta, hogy kell? Én nem vagyok az esete és nem meleg, nekem pedig nem jön be, tehát maradhatunk barátok. Igen, ez lesz a megfelelő. Barátok maradunk és minden probléma meg lesz oldva.

Jimin

Egy óra és ott vagyok!

Gyorsan neki álltam reggelizni, majd letusoltam, s végül elindultam Jungkookhoz. Nagyjából fél óra múlva már a házuknál dudáltam, ő pedig nem sokkal később ki is jött. Azonnal lefagyott, amit én egy nagy vigyorral arcomon fogadtam, aztán kiszálltam a járműből, s neki dőltem annak. A magas fekete hajú azonnal közelebb jött, s végig tapogatta az autót, amit én nevetve néztem végig.

–Honnan a büdös francból szerezted?

–Nyertem.–Rántottam vállat egyszerűen. Nem akartam azt mondani, hogy 'Hát tulajdonképpen fogadtam rád, hogy a legelső melegségre utaló jeled után megkapom ezt.' Szerintem akkor kéne őt utoljára látnom.

–Kitől és hogyan?

–Hyunjintól, de most gyere! Nézzünk szét vele a városban!–Azzal be is ültem a kormány mögé, ő pedig mellém. Látszott rajta, hogy izgatott volt, talán jobban mint én, ami meglepett. Bár ki ne lenne az, ha egy Mustangban ül?

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

–Hogy te mekkora egy szemét vagy!–Hallottam meg drága nővérem hangját haza érve, mire értetlenül néztem Jungkookra, aki körülbelül ugyan azzal a fejjel pislogott vissza rám.–Rohadj meg akkor!–Kiabálta, bár fogalmunk sem volt, hogy kinek, hiszen senki nem válaszolt neki. Valószínűleg telefonált, és szinte biztos vagyok benne, hogy egy kavarása a hunyó.

–Szerintem menjünk inkább hozzám!–Suttogta Jungkook óvatosan, én pedig párat bólintottam, s ki is léptem az éppenhogy nyitott ajtón.–A nővéred egy őrült.–Nevetett már az utcán, mire én is így tettem, s zsebre dugtam kezeim. Kezdett már kissé hideg lenni így november felé.

–Totálisan, nem is értem, hogy hogyan jöttök ki olyan jól. Szerintem engem utál.–Gondolkodtam el hangosan.

–Dehogy utál. Nagyon sokat mesél rólad, sőt, szinte megállás nélkül.

–Jaj..‐Néztem rá kissé félve, s egy kínos mosolyt ejtettem felé.

–Ne aggódj, semmi olyat nem szokott mondani. De hidd el, hogy nagyon szeret téged, ebben biztos vagyok.–Mosolyodott el, én pedig ugyan így tettem.

Jungkook egy érdekes személy volt az életemben, valamiért mindig is vágytam a közelségére, s ha nem éppen a vérem szívta, akkor igazán kedvesnek tudtam mondani. Mostanában nyit felém, egyre több dolgot oszt meg velem, és úgy érzem, hogy kezdek a bizalmába férkőzni. Ez nekem jól esik, főleg, hogy eddig mindig csak terrorizált lélekben. Úgy látom, hogy kezd javulni, egy igazán jó irányba halad, és nagyon remélem, hogy ez a jövőben így is fog maradni. Alapjáraton egy csupa szív ember, az embereknek inkább ezt az oldalát kéne mutassa, nem pedig a másikat. Sokkal több és jobb dolgot érhetne el az életében. Nem is értem, hogy miért olyan flegma időnként, talán valaki megbántotta, fogalmam sincs, tényleg. Egyszer hátha majd elmondja.

–Van kedved nálam tölteni az estét?–Kérdése meglepett, s egy pillanatra azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Tátogtam mint hal a szatyorban, s furcsa mód még le is izzadtam egy perc leforgása alatt, sőt, a szívem is kihagyott egy ütemet. Soha nem aludtam még nála.

–Nagyon szívesen, csak nincs nálam semmi ruha.–Néztem rá kissé kínosan, de ő csak legyintett egyet, egy igazán aranyos mosoly kíséretében.

–Nem gáz, megoldjuk.–Azzal folytatta is útját, én pedig elképedve néztem utána, aztán én is felzárkóztam. Jungkooknál fogok aludni..

2021.10.29.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!♥️

Hibákért elnézést!🥺