twenty-fifth

1K 103 10
                                    

Szerintem senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom, hogy az irányt egyből az italos pulthoz vettük. Szó szerint megrohamoztuk azt, s amint mindenki helyet foglalt másnak hely sem maradt. Persze nem terveztünk ott sokáig lenni, csak az italok miatt telepedtünk le. Kezdésnek Sojut nyomattunk le a torkunkon, hogy megkezdjük a bulit, hogy az alaphangulatot meghozzuk. Ezt folytattuk egy kis Whisky kólával, majd mindenki egy-egy vodkával távozott. Az egyik nagyobb boxban foglaltunk helyet, s ott beszélgettünk eléggé sokáig. Mondjuk Tae már nem igen tudott a világáról, ugyanis eléggé beütött neki az a kevéske pia is amit ivott. Nem lepődöm meg, nem jár annyit bulizni mint mi. Minket vagy Hyuna vagy Mina mindig elrángat.

–Srácok, annyira szeretlek titeket!–Sóhajtott fel Felix, mi pedig mosolyogva vissza mondtuk neki, hiszen tényleg nagyon szerettük a srácot. A maga módján kissé bolond volt, de nélküle nem lett volna színes a napunk.–Ígérjétek meg, hogy még húsz év múlva is ilyen jóban leszünk!–Emelte középre poharát, míg Jia követte.

–Ötven év múlva is.–Mosolygott ikrem, majd mindenki a levegőbe emelte italát, aztán jól meghúztuk azokat. Persze Jungkookét is én ittam, ugyanis ő nem igazán szerette ám az ivást.

–Irány a parkett ribancok!–Állt fel Hyunjin, s maga után rángatva Hyunát indult meg a tömeg felé, a többiek pedig követték őket. Egyedül én és Tae maradtunk a boxokban, ugyanis régen beszéltünk már személyesen.

–Nem mondtad még el neki, igaz?–Ivott poharába, míg én csalódottan fejet ráztam.–Gondoltam. Nekem sem lett volna szívem a nagymamája halála után elmondani, hogy "Amúgy hallod, én fogadtam rád!".–Horkantott az abszurd helyzet miatt.

–Igen, nem akartam még ezzel is sebezni a lelkét. Így is előre félek, hogy mégis mi a franc lesz ha elmondom neki.

–Szerintem nem lesz túl nagy baj, Jungkook nem egy haragtartó személy.–Rántott vállat lazán Tae, én pedig válaszul morogtam neki valamit, bár őszintén szólva meg én sem tudom, hogy mit. Mindenki azt mondja, hogy legyek vele őszinte, úgy sem fog haragudni. De mi van ha mégis? Oké, nem tettem olyan mélységesen, halálosan bűnös dolgot, de basszus ezért még én is berágnék. Persze, hogy félek vele őszinte lenni, lehet, hogy soha többet nem is beszélünk utána. Én pedig ezt nem akarom. Egyszerűen csak nem és kész.

Az elmúlt időben teljesen egyértelművé vált számomra, hogy Jungkook nélkül nem akarok létezni sem és nem akarom, hogy megszakadjon köztünk a kapcsolat. A maga módján ő egy tökéletes ember, s bár az elején nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, most mégis egy olyan szintre jutottunk, hogy képes lennék vele egy kapcsolatba is bele kezdeni. És tudom, hogy annak ellenére ő mennyire fél ettől, ugyan ezt gondolja. Emiatt pedig óriási bűntudatom van, ennél még az is jobb lenne, ha plátói szerelembe estem volna. Úgy nem sérülne meg, kizárólag én. Amit meg is érdemelnék.

–Most magad ócsárolod, igaz?–Szólalt meg Tae újból, míg én kiszakadva a gondolataim sokaságai közül bólintottam egyet.–Őszintén szólva szerintem nem a te hibád, hanem Hyunjiné. Te csak nagyon befolyásolható vagy.

–Ez igaz!–Jelent meg a semmiből Jia, s poharába ivott.–Hülye vagy mint a segg, de így szeretlek, mert az ikrem vagy. Csak szedd össze végre magad és mondd el neki az igazat! Ha már itt tartunk egyébként, akkor csak szólok, hogy téged keres a tömegben már vagy három perce. Úgyhogy szedd a formás segged és menj vele táncolni!–Lökdösött le a kipárnázott kanapé szerűségről, majd Tae-t ragadta karon.–Te velem jössz cuncimókus.–S azzal el is rángatta magával a szenvedő fiút. Nevetve néztem utánuk, majd Jungkook keresésére indultam, aki valóban engem keresett a tömegben. Úgy nézett ki mint egy elveszett gyerek a bevásárlóközpontban.

Széles vigyora megvillant ahogyan észrevett a tömegben, s sietve hozzám is tolakodott, majd azonnal magához rántott, hogy egy csókot tudjon ajkaimra nyomni.

–Wow!–Kulcsoltam két karomat nyaka köré, majd a zene ritmusára csípőmet ringatni kezdtem, persze szigorúan csak a magas, fekete hajúnak nyomva magam. Élesen szívta be a levegőt, s derekam is erősen megmarkolta, nekem pedig egy kaján vigyor jelent meg arcomon.

–Ne húzd az idegeim!–Suttogta fülemhez hajolva, s meg is harapta cimpámat, míg én fogaim közé közé csíptem alsó ajkam, s vigyorogni kezdtem mint a vadalma. Éreztem, hogy kissé kezdett odalent keményedni -megjegyzem nem volt ezzel egyedül-, s veszettül tetszett, hogy már csak ennyivel is ezt váltottam ki belőle.

Enyelgésünk nem tartott sokáig, ugyanis Hyunjin maga után rángatott minket a tömegben, s pillanatok alatt a többiek közt találtuk magunkat. Mindenki jól érezte magát, tagadni sem tudták volna, hogy mennyire élvezik a bulit. Ez nekem is mosolyt csalt az arcomra, s velük együtt táncolni kezdtem én is. Bár Jungkook mellől elkeveredtem, nem bántam. Mindannyian kiélveztük, hogy együtt vagyunk, sőt, még Tae is velünk van, s igazán jót mulattunk együtt.

Egy idő után viszont a banda kezdett szétcsúszni. Eleinte egy helyen táncoltunk, még egy hatalmas tánc körben is benne voltunk, ám minél több pia folyt le a többiek torkán, annál több érdekes dolog történt. Először Felix hirtelen letámadta csókjával Hyunjint, aki meglepő módon nemhogy tiltakozott volna, de még viszonozta is. Mondjuk mit vártunk? Mindketten biszexuálisak ugyebár. Eközben valahol drága ikrem mutatkozott be a klubnak, olyan twerket lenyomott Minának nyomva magát, hogy hirtelen elgondolkodtam, hogy egyáltalán tényleg Hetero-e? Hyunát meg sem említem, már az első öt percben elvesztettük. Tippjeim szerint valakivel a mosdóban lehet, de ne legyen igazam. Ha szerencsénk van; kint bagózik.

Engem viszont Jungkook kapott el egyszercsak, s a falnak nyomva kezdte csókolgatni a nyakam, ami belőlem kéjes sóhajokat váltott ki. Kissé ködös volt már a fejem, de pontosan tudtam még, hogy hol vagyok és mit csinálok. És tagadni sem tudtam volna, hogy mennyire élveztem a Jungkook ajkai által okozott kényeztetést.

–Annyira szexi vagy ebben a ruhában.–Gombolta ki ingem első kettő gombját, majd ott is jól megtépázta a bőrömet. Nem győztem a fejem ide-oda dobálni, annyira jól csinálta amit.–Menjünk haza!–Csókolt ajkaimra, én pedig bólintottam egyet, s már haladtam is utána.

A klub szerencsére Jungkook lakásához iszonyúan közel van, így konkrétan öt perc alatt megtettük az utat. Ő nem igazán ivott, így tökéletesen képben volt mindennel, én pedig nem ittam annyit, hogy halálosan be legyek rúgva. Sőt, szerintem ennyi levegőtől ki is józanodtam.

Izgatott lettem mikor végre oda értünk, s mikor kinyitotta az ajtót végre, majd belépve a lakásba be is zárta azt, szinte fel tudtam volna gyulladni. Istenem, mi lesz itt?

2022.05.27.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺

Fogadás || Jikook ff ✓حيث تعيش القصص. اكتشف الآن