Fogadás || Jikook ff ✓

seventh

–Szia!–Léptem be Jungkook ajtaján, aki meglepő módon mosolyogva fogadott, s azonnal átvette tőlem a dzsekim, hogy felakassza azt a fogasra. Oké, vele meg mégis mi van? Ennyire örülne, hogy az anyja haza látogat? Vagy csak szimplán jó kedve lenne?

–Szia! Tudod hol a konyha, pillanat és jövök én is, csak el kell intéznem egy gyors hívást.–Bólintottam, hogy megértettem, aztán hagytam, hogy Jungkook a szobája felé vegye az irányt. Elő pakoltam a hűtőből és a szekrényekből az ételhez a hozzávalókat, majd én neki is kezdtem az elkészítésének. Bár ez egy kissé hosszadalmas procedúra főleg, hogy azzal kezdünk, hogy a gombát egy óráig kell áztatni.–Itt vagyok. Tudok segíteni valamiben?

–Engedj egy liter langyos vizet egy tálba, aztán tedd bele a gombákat! Ezeknek puhulni kell, körülbelül egy órán át áztatni kell őket.

–Egy órán át?–Nézett rám Jungkook, de közben tette is amit kértem tőle.

–Igen. Kicsit később kezdünk neki a többi dolognak, ugyanis az alaplé kell.

–Az amiben a gomba ázik?–Ráncolta orrát Jungkook, mire nevetve bólintottam egyet, hogy igen, az.–Ha ennyit kell rá várni jobban jártam volna egy zacskóssal.–Támaszkodott csípőjével az asztalnak, én pedig vele szembe a pultnak.

–Gyorsabb lenne, de így egészségesebb lesz, és friss lesz. Nem a becsomagolt bolti szart fogod enni, hanem ezt. Ráadásul jól főzök, tehát nem panaszkodhatsz majd a végén.–Mosolyodtam el büszkén, mire fejét rázva kuncogott egyet, s egy lépést tett felém.

–Ha ízleni fog a kaja, megcsókolom a talpad.–Jelentette ki egy kacér mosollyal, én pedig elnevettem magam. Ő is hasonlóképp tett, aztán visszadőlt az asztalnak.–De tényleg. Mióta értesz a főzéshez?

–Tulajdonképpen kicsi korom óta. Jia sosem volt az a háziasszony típusú, én pedig teljesen az ellentétje vagyok. Imádok főzni, takarítani is én takarítok. Mikor anya ezeket csinálta és önként álltam oda mellé, hogy segítsek, egy idő után pedig ezek már teljesen egyedül is mentek. Tulajdonképpen át vettem anyától a szerepet. Jia például nem tud főzni, mivel van aki ezt megcsinálja helyette, így neki ezzel nem kell foglalkozni. Nyilván a takarításban besegít, de legfőképpen azt is én csinálom.–Rántottam vállat.

–Őszintén szólva szerencsés lesz a barátod.–Mondta a magas fekete teljesen komolyan, mire enyhe pír futott végig az arcomon. Nem azért amit mondott, hanem mert ahogy mondta. Feje oldalra volt döntve, fekete tincsei szemeibe lógtak. Izmos karjait szintén izmos mellkasa előtt fonta össze, keskeny dereka és csípője az asztalnak volt döntve, lábai pedig keresztbe voltak téve. Most először mértem végig tetőtől talpig, s azt kell, hogy mondjam; teljesen a zsánerem. Ráadásul ahogy a busani akcentus is elő jött, hirtelen azt hittem, hogy flörtöl. Persze ez lehetetlen, hiszen Hetero.

–Köszi.–Néztem végül rá, aztán karórámra pillantva egy lábast vettem elő.–Neki kezdhetünk a többinek.

Jungkook a lábast a gáztűzhelyre helyezte, én pedig a két evőkanál szezámolajat bele öntöttem. Két gerezd fokhagyma került még bele, valamint egy teáskanál reszelt gyömbér.

–Ezt párold legalább öt percig!–Szóltam Jungkooknak, aki már tette is amit kértem, én pedig a gombákhoz léptem. Kivettem őket egy tálba, a levet pedig leszűrtem a csapban, s végül a lábasba öntöttem.

–Még mindig nem tetszik, hogy a gombás vizet használjuk fel.

–Tudom, de nem lesz bajod tőle.–Veregettem meg vállát, majd két leveskockát adtam a leveshez.–Jól keverd el őket!–Emeltem mutató ujjam a magasba, amit Jungkook szórakozottan meg is harapott. Sipítottam egyet, de aztán nevetve vállába boxoltam, s letöröltem az ujjam.

–Csak nem fájt?–Nevetett a magas barna, mire kinyújtottam rá a nyelvem. Persze ezzel csak még erősebb nevetést csaltam ki belőle, ami miatt nekem is egy széles mosoly szaladt az arcomra.

–Kavard inkább a levest!–Nevettem én is, aztán a gombákhoz léptem, amiket felcsíkoztam, majd a csirkemellett előlvéve kisebb darabokra vágtam őket. Ezeket a leveshez adtam, amit Jungkook gondosan kavargatott.–Forrald, főzd! Ha nagyon zavart, habos akkor szólj, leszedjük kanállal.–Néztem rá, ő pedig bólintott egyet. Eközben én egy másik lábasban tésztát kezdtem főzni, amit végül hideg vízzel leöblítettem, s aztán félre tettem. Főztem két tojást is, félbe vágtam őket, s aztán azokat is félre tettem.

–Mit csinálsz?–Lesett át a vállam fölött Jungkook -hiszen kitúrtam őt a leves elől-, így éreztem forró lehelletét nyakamon. Hiába nem akartam, de kirázott a hideg. Csak természetes testi reakció.

–Négy kanál szójaszószt teszek hozzá..–Dugtam ki a nyelvem koncentrálás közben, aztán egy teáskanalat vettem elő, s cukrot.–Meg cukrot.–Mondtam végül, majd kavarni kezdtem a levest, s végül egy kanalat elővéve kóstoltam meg. Kissé erősnek éreztem a szójaszószt, s mivel Jungkook is, így tettem hozzá még egy kis cukrot.

Miután úgy véltem, hogy készen van elzártam a gázt, s két tányért elővéve tettem beléjük tésztát, és mertem rá a levesből. Szórtam rájuk egy kis felkarikázott újhagymát, majd rá helyeztem a főtt tojásokat, s voálá..

–Készen is van.–Mosolyodtam Jungkookra, aki már tűkön ülve várta az asztalnál, hogy végre ehessen. Valóban sok időbe telt, de cserébe meleg, s friss.

Meglepve kapta rám a fejét az első falat után, én pedig egy büszke mosolyt villantottam hiszen tudtam, hogy ízlik neki, s azért vág ilyen fejet. Gondolatom szóban is megerősítette, majd olyan hevesen fogyasztotta el az ételt, mintha egy oroszlán lenne aki éppen egy gazellát szed szét. Elnevettem magam, de örültem, hogy finomak találja az ételem.

–Ez valami Isteni lett, Jimin!–Dőlt hátra a széken mosolyogva, én pedig elégedetten vettem el előle a tányért, hogy a mosogatóhoz lépjek vele.–Nem kell elmosogatnod, majd én megcsinálom.

–Ugyan. Ha már össze piszkoltam itt mindent akkor el is takarítok. Nem nagy gond, tényleg.

Bár Kook egy darabig erősödött még belátta, hogy úgy sem fogok engedni neki, így hát egy sóhaj kíséretében rám hagyta az egészet. Mondjuk nem igazán mozdult el mellőlem, egész végig mellettem támaszkodott, s onnan nézte, hogy én mosogatom a koszos edényeket.

–Köszi, hogy főztél rám, nem sokan tennék meg.

–Túl vékony vagy, többet kéne enned!–Néztem végig rajta.–Bármikor csinálok neked kaját, csak szólj!–Töröltem meg kezeim, ő pedig legnagyobb meglepetésemre egy ölelésbe vont. Szemeim kétszeresére tágultak, nem igazán akartam elhinni, hogy önszántából megölelt. Végül aztán én is felemeltem kezeim, hogy hátára helyeztem őket, lassan simogatni kezdtem.

Ekkor döbbentem rá; Jungkook csak szimplán magányos, s társaságra van szüksége. Egy gyerek, akivel ritkán foglalkoznak a szülei. Talán nem kéne őt kihasználnom..

2021.09.05.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺