Fogadás || Jikook ff ✓

twentieth

Azon az éjjelen nem mondtam neki semmit. Képtelen voltam, hogy akárcsak egy betűt is válaszoljak neki, vagy akár arra, hogy vissza mondjam azt a bizonyos szót. Szeretlek. Édesen hangzott ez az egyetlen szócska kívánatos ajkai közül, de egyben keserű, s maró érzést is keltett bennem. Na nem azért mert én nem tudnám viszonozni, hanem pont az ellenkezője miatt. Nagyon is viszonzom ezt az érzelmet, de azt hiszem túl korai is volt ezt kijelenteni, valamint részeg is volt. Talán nem is gondolta ő ezt komolyan csak úgy jöttek neki a szavak. Fogalmam sincs őszintén, nagyon tanácstalan vagyok és a többieknek sem tudtam szólni.

A buli miatt mindenki kidőlt és másnapra olyanok voltak mint egy pár hulla. Valahogy mindenkit haza dobtam, s Hyunának is segítettem a buli után takarítani, de aztán én is haza mentem, hogy pihenjek egy kicsit, mert bár én most nem ittam; sokáig voltam fent és fáradt voltam. A többieket nem értem el, gondolom az egész napot végig aludták, ma pedig szintén nem találkozom velük, hiszen ma senkinek nem kell bemenni az egyetemre. Jungkookra azóta sem írtam rá, hiszen fogalmam sincsen, hogy ő egyáltalán emlékszik-e arra amit mondtam neki, vagy tényleg annyira ittas állapotban volt, hogy minden kiesett neki. Tényleg nem tudom, hogy mihez kéne lássak, vagy kihez kéne forduljak ebben az esetben.

Meglepetésemre sűrű kopogás hallatszott ajtómon, míg én szemöldököm ráncolva álltam fel, s sétáltam ki az előtérbe, hogy megnézzem ki az. Felpipiskedtem, hogy kilássak a kukucskálón, s fel is tűnt egy szőke hajzuhatag. Hyunjin állt az ajtóban.

–Szia! Hát te?–Nyitottam ki neki az ajtót, ő pedig felemelt egy zacskót, s beljebb engedte magát kis lakásomban. Bezártam az ajtót, majd utána siettem. Sokszor volt már itt, ismeri a járást.

–Rohadt régen tartottunk már filmes estét, és tudom, hogy most neked sem kell annyit tanulnod az egyetemre, úgyhogy..Jöttem.–Rántotta meg vállát egy széles mosoly kíséretében, míg én ugyan így téve elővettem pár tálat a nasiknak, s két poharat.

–Na és van valami tipped, hogy mit nézzünk, vagy majd együtt keresünk?–Kezdtem el segíteni neki, míg ő fogai közé csípte alsó ajkát, s elgondolkodott.

–Gondoltam az új pókemberre, tudod Tom Holland szereplésével. Vagy pedig van egy új sorozat, állítólag nagyon jó és aranyos. Heartstopper a címe, és eléggé rövid, úgyhogy ma be is tudjuk fejezni.–Sorolta fel.

–Nem vonzz a marvel, meg az ilyen kategóriák, úgyhogy legyen a Heartstopper.–Bólintottam rá, míg ő tapsikolt párat, s már vitte is a dolgokat a nappaliba, hogy aztán kikeressem a sorozatot, s tudjuk nézni.

Hyunjin szerencséjére elő van fizetve a Netflix, úgyhogy megtudjuk nézni. Mondjuk tulajdonképpen miatta csináltam fiókot, hiszen a fiú egészen a barátságunk kezdete óta át jár hozzám filmezni, s nagyon sok dolgot nem tudtunk megnézni, hiszen csak itt voltak elérhetők. Egyébként a felét fizeti is, mert ő is előszeretettel nézi ám a telefonján, vagy otthon, úgyhogy olyan eget rengetően sokat nem kell rá költeni. Én nem használom annyit, de néha azért nekem is jól jön.

–Ez egy meleg sorozat?–Kaptam rá a tekintetem ahogy rányomtam a sorozatra, míg ő értetlen fejjel nézett vissza rám.

–Miért, baj? Nagyon aranyosak.–Mosolygott izgatottan, míg én fejet ráztam, s inkább elindítottam az első részt.

Nos, azt kell mondjam kár volt neki kezdeni. Az egész sorozatot úgy végig bőgtem, mint annak a rendje. Irtózatosan aranyosak voltak, szó se róla és a sorozat is maga volt a megtestesült tökéletesség, csak kicsit előhozta az érzékeny énem. Hyunjin is sírt mellettem, nem győztem hozni magunknak a százas zsepiket. Ez a sorozat egy terápia.

–Ez olyan gyönyörű volt, ugye Jimin?–Fújta ki orrát Hyunjin, míg én szemem megtörölve bólogattam hevesen.–Alig várom, hogy legyen második évada jövőre.

–Lesz második évada?–Kezdtem el újra sírni, s már esküszöm minden bajom volt, nem győztem abba hagyni a sírást, de a mellettem ülő is hasonlóképpen viszonyult a dolgokhoz. Olyanok voltunk mint két lány, akik éppen a havi bajukat élik.

–Egy évet kell rá várni.–Szipogott össze vissza, míg én ajkaim lebiggyesztve könnyeztem be újra.

Jó pár perc kellett hozzá, hogy össze tudjuk végre szedni magunkat, s eltudjunk pakolni magunk után. Annyi taknyos és könnyes zsebkendőt szedtem össze mint még soha. Szerintem eddigi életem során nem sírtam ennyit, mint most ezen az egy sorozaton.

–Hyunjin..–Szólítottam meg óvatosan pakolás közben, míg ő hümmögve jelezte, hogy mondjam csak, figyel rám.–Lehetne, hogy erről a délutánról..-

–Nem beszélünk senkinek? Pont ugyanezt akartam neked mondani, kissé kínos lenne, hogy két pasi bőgött rajta.–Vágott szavamba, míg én nevetve egyet értettem vele. Tényleg kínos lenne és nevetséges, így megbeszéltük, hogy ez kettőnk közt marad. Majd azt mondjuk, hogy fapofával néztük végig, igazi férfik módjára. Nem kell senkinek tudnia, hogy igazából közel sem így volt.

–Kérdezhetek valamit?–Szólítottam meg ismét félve, míg ő aggódva nézett rám, s döntötte oldalra fejét. Bár ő várt, én pillanatok elteltével sem tudtam megszólalni, így jelezte, hogy üljünk le.

–Baj van Jimin?–Simított finoman vállamra, míg én bólintottam egy aprót.

–Vagyis nem tudom..Tudod volt az a buli Hyunánál. Azon az estén mikor Jungkookot felküldtem aludni..Azt mondta, hogy iszonyúan szeret.–Haraptam alsó ajkamra, s majdnem el is sírtam magam.

–Oh..És mit mondtál neki?

–Semmit.–Nevettem fel kínosan.–Válaszolni akartam, hogy én is őt, nem is tudja mennyire, de nem mertem. Abban reménykedem, hogy elfelejtette, csak..Most mégis mit csináljak? A részeg emberek mindig őszinte szavakat hallatnak, Jungkook is ilyen és nem is tudom mihez kéne lássak, úgy bepánikoltam. Tudod mit csináltam? Azt mondtam neki, hogy örülök neki, de mostmár aludjon. Olyan kínos volt.–Hadartam el egy szuszra, s a végén már legjobb barátomnak kellett lenyugtatnia, hiszen a tüdőmet majd' kiköptem, s szerintem a végére már nem is értette mit akarok neki mondani.

–Jimin! Tudom, hogy te is megszeretted az idő elteltével és azt is tudom, hogy bár van egy kis bűntudatod, azért szeretnéd, hogy a tiéd legyen. Azt tanácsolom, hogy beszéld meg vele nyugodtan, mindenképpen négyszemközt és higgadt körülmények között. Légy vele egyenes és őszinte. Nem egy nagy fogadásról van szó, igazából nem magadba akartad habarítani. Ezt is mindenképpen mondd el neki! Ha hazudsz neki utálni fog, így viszont nagy az esélye, hogy megbocsájt neked. Talán haragudni fog egy kicsit, ami érthető, de biztos vagyok benne, hogy értékelni fogja az őszinteséged. Csak légyszíves mondd el neki valamikor, mert téged megesz a bűntudat és ezt már rossz nézni, valamit lépni sem vagy hajlandó emiatt a kapcsolatotokban, s ő is szenved, mert szemmel láthatóan meghal érted. Tisztázd vele a dolgokat Jimin, minden rendben lesz, ígérem.–Ölelte át bánatos kutya szar énem, én pedig hálásan fogadtam ezt, s vállába suttogtam, hogy köszönöm. Hyunjinnak igaza van. Őszintének kell lennem vele.

2022.05.13.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺