Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

23.

Harry hátra hagyva halott barátját tért vissza a lakásukban ahol nem várt látvány fogadta őt,Két fia ott ült a kanapén és remegtek, Nik és Draco nem volt sehol...

- Hogy kerültök ti ide?- kérdezte Harry kétségbe esetten majd megölelte a fiúkat.

- Az igazgató nő küldött haza minket azt mondata baljós érzése van és biztonságba vagyunk itthon...- Suttogta Dante mert őneki volt nagyobb a lélekjelenléte.

- Apáitok merre vannak?- realizálta Harry ténylegesen a helyzetet.

-Bent vannak a szobába és furcsa zajok szűrődtek  ki így nem mertünk bemenni...

- Menjetek  szobátokba!- utasította ö-ket Harry,és amint becsukták maguk mögött az ajtót kiszórta a legerősebb védő bűbájt amit ismert majd a háló szobájuk felé vette az irányt remegő keze-kell de pálcáját nem elejtve lépdelt.

Furcsa nyögés szerű hangok szűrődtek ki a szobából de nem olyanok mint amit az élvezet hatására hallat az ember ez inkább volt fájdalmas...

Amint belépet nem éppen megszokott látvány fogadta őt ugyan is Draco az ágyon feküdt és a hasát szorongatta és Nik párját próbálta nyugtatni több kevesebb sikerrel.

- Mi történt?- pánikolt be Harry és  párjaihoz sietett. Draco a nagy fájdalmak közepette egy pillanatra felpillantott és szemében ott tükröződött a világ összes fájdalma.

-Bepánikolt,mert félt és elkezdődtek az összehúzódások de még van vissza egy hónapja,megmondta a doki,hogy ebbe bele is halhat!-Akadt ki Nik is mert igen csak a 40-es éveiben volt Draco...

- Ne pánikoljunk,most ,hogy tudjuk amitől félnünk kell az Hermione,de a fiuk most biztonságba vannak!-suttogta Harry próbálva ő is nyugtatni Dracot,hogy olyan állapotba kerüljön,hogy be tudják vinni a kórházba.

Ezt hallva Draco kissé megnyugodott és a görcsei is hamarosan enyhülni kezdtek így Nik feltudta segíteni a szőkeséget,hogy végre elindulhassanak.

- Jobban vagy?-kérdezte párja arcát fürkészve Harry.

Draco nagyot sohajtott és hasára vezette kezeit.

-Ha a fiuk biztonságba vannak az egy dolog de ezek a kis pocaklakók ki akarnak akkor is jönni meg...- mondta Draco de egy újabb fájás megakadályozta ebben őket.

- Mi lesz Hermionéval?- kérdezte Nik aggódva mert még koránt sem estek túl a dolgok nehezén hisz az a nő képes lett volna az életükre törni... és meg is tette.

- Még szegény Ron is bele halt mert nekünk akart segíteni...- szomorodott el Harry de nyomban észhez tért amikor hatalmas csörömpölés hangja töltötte be a házat.

- Te vidd Dracot a kórházba ezt én megpróbálom elintézni! És ha nem élném túl tudnotok kell ,Hogy szeretlek titeket!- Mondta Harry majd kirontott az ajtón.

De Harry már nem hallotta Draco kiáltását.

*

Harryben még a vér is megfagyott mikor a nappaliban megpillantotta volt iskolatársát amint pálcát szegezett rá és a tekintete az szavakkal leirthatatlan volt látszott,hogy elméje el volt borulva teljesen.

- Hermione... kérlek!- suttogta Harry és arca félelmet tükrözött soha nem félt ennyire mint most talán akkor nyugodott meg mikor hallotta az apró pukkanást ami azt jelezte,hogy Nik és Draco elhagyta a lakást.

- Harry vége van ha nem mész öljelek téged is meg kell öljelek... már túl késő leállni meg kell halniuk!- Üvöltötte Hermione és közben a pálcájával hadonászott.