Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

8.

Sziasztok itt is lenne a következő fejezet :) Jó olvasást hozzá és egy kis magyarázat Hermione és Ron fia először Róbert volt de aztán átneveztem mert a kettejük első fia Hugó így próbáltam ezt a kijavítani a részekben.

Köszi,hogy olvastok :)

Dante szemszöge:

Miután én is felszálltam a vonatra, apa tanácsát megfogadva rögtön León keresésére indultam, de nem néztem vissza, kíváncsi is voltam, de így is már honvágyam volt, de főleg apa hiányzott. Sétáltam egy keveset a fülkék között, mire megláttam Leónt, aki egy üres fülkében ült és nézelődött ki az ablakon. Bekopogtam, mire azonnal oda kapta a fejét, és szélesen elmosolyodott, én meg végre beléphettem a kabinba, de alig ültem le, mikor a vonat egy hatalmas füttyszó után zakatolva elindult a vágányon egyenesen a számunkra még ismeretlen világ felé.

- Neked nincs már most honvágyad? - kérdeztem Leónt, mikor végre kényelmesen el tudtam helyezkedni az ülésen. León még mindig kifele bámult és mintha könnyezett is volna, de nem tudtam hibáztatni, hisz mindig is ő volt az érzékenyebb kettőnk közül.

- De vár minket egy új világ és rengeteg felfedezni való! - mondta mosolyogva, így ezzel egy fél percre megtörte a szomorúságtól terhes légkör csöndjét. - George vajon merre van?

- Nem láttam ugyan felszállni, de biztos hamarosan megtalál minket! - próbáltam pozitív maradni, ha már sikerült elűzni egy kicsit a rosszkedvet. Nem telt bele fél percbe, már ki is vágódott a kabin ajtaja, és George lépett be rajta hatalmas mosollyal az arcán.

- Na mi van, tojások? - lépett be, majd szó szerint levágódott mellém, és egyenesen ráült a talárom anyagára.

- Neked is szia, de megtennéd, hogy nem hívsz minket tojásoknak, és leszállnál a taláromról? - mondtam neki, majd arrébb is löktem, mire csak felnevetett.

- Miért is vagyunk tojások? - fordult felénk értetlenkedve León.

- Azért, mert ikrek vagytok? - húzogatta a szemöldökét George. Ez volt az a pont, mikor kénytelen voltam őt is beavatni, de elméletileg a nagyi már megtette.

- De mint tudod, mindketten Draco gyerekei vagyunk, de az én apám Nik, Leóné meg Harry, de a világ nem tud arról, hogy ők hárman együtt vannak, mert hivatalosan örök ellenségek, és azt sem, hogy mi ikrek vagyunk, a világ számára én Draco fia vagyok és kész! Úgyhogy megtennéd, hogy csöndben maradsz? Mert nem szeretném az iskolai évet botránnyal kezdeni, és ha jól tudom, a te szüleidnek is vannak titkai! - daráltam le egy szuszra, mire León csak lesajnálva nézte, ahogy szidom a szőkét.

- Kérlek, tényleg a jövőnk múlik rajta! - suttogta León, mire George arca elkomolyodott.

- George Malfoy! - szólalt meg, és kissé meg is hajolt.

Mikor ezt sikeresen lerendeztük, egy vörös hajú, magasabb fiú állt meg, és nézett be.

León intett neki, hogy lépjen be, mire a magától kinyílt a fülke ajtaja.

- Bocsi, de az összes tele van! - mondta belépve. - Hugó Weasley vagyok, és örülök a találkozásnak!

Én összeszűkült szemmel néztem, mert már első ránézésre is a hideg futkosott a hátamon a látványától, de León még akkor sem rezdült meg, mikor a vöröske mellé ült teljesen közel.

- Izgultok már, ki melyik házba szeretne kerülni? - dobta fel a kérdést George, mert kezdett megint nagyon zavaró lenni a csönd, de a többi kocsiban izgatott beszélgetések és hangos kacajok hallatszódtak.