Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

10.

George:

Sikeresen végigaludtam az éjszakát, de mégis fáradtan keltem. Kissé komásan ültem fel az ágyban, majd szememet a mellettem lévő ágyra vezettem. A Tojások egy ágyban szunyókáltak, Dante még félig le is lógott róla, mert a testvére valószínűleg kitúrta.

Nem is tudom, mi lett volna, ha a vöri is a szobánkba kerül. Akkor ezt a műveletet nemigen hajthatták volna végre, és már a második nap az a pletyka kapott volna szárnyra, hogy melegek, de könyörgöm, tizenegy évesek vagyunk. De vissza a tárgyhoz.

Fura egy bátyám van, de ha ő így boldog, felőlem még a muglik közé is költözhetne. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a nevem miatt az életem, hisz mindig is tudtam, hogy én Jákow fia vagyok, és nem Luciusé, de hivatalosan nem válhattak el, így én is megkaptam az ő családnevét, és így lettem én a Malfoy család új büszkesége, de erről a való életben szó sem volt... Tizenegy éve élek a bátyám árnyékában, mindig hozzá lettem hasonlítva, anyám folyton oroszul beszélt hozzám, így akaratlanul is megtanultam apám anyanyelvét. Legalább valami hasznos is van a származásomban.

Mielőtt ide indultam volna, apám a dolgozóba hívott egy kis apa-fia beszélgetésre. Azt sulykolta belém, hogy tudja, nagy nyomás nehezedik a vállamra a nevem miatt, de ne törődjek a világgal, hisz ők nem tudják az igazságot, és csak az a fontos, amit ő és anya gondol. Majd szorosan megölelt, és utamra bocsájtott. Ebben az egyben sajnáltam Dracót, mert Lucius semmi szeretetet nem mutatott felé, csak az elvárásokat, de talán ha több szeretetet kapott volna, teljesen más ember kovácsolódik belőle az évek alatt. De mélyen legbelül felnézek rá, mert erős volt és kitartott az elvei mellett, és végül rátalált a boldogság és a szerelem.

Így történt meg az, hogy a peronon állva Lucius volt ott apám helyett a látszat kedvéért, de csak egy kézfogásra futotta tőle, míg anyám szorosan ölelgetett.

A gondolkodásból kopogás riasztott fel, és a lánccsörgésre eszméltem fel, és még a hideg is végigfutott a gerincem mentén, mert otthon csak mozgó festmények voltak, de szellem egy szem sem.

- Tojások, keljetek! - vágtam hozzájuk egy kispárnát, mire mind a kettő felpattant, de amilyen ügyetlen volt, León el is esett a takaróban, ezzel majdnem lelökve a testvérét, aki így is félig lelógott.

- Ezt muszáj volt, szöszi? - ordította Dante visszadobva az ébresztő gyanánt szánt párnámat, én meg csak nevettem, de mikor León felkászálódott a földről, tőle is megkaptam a magamét.

- Te csak ne szöszizz, mert te is pont olyan tejfelszőke vagy, mint én, szóval nem vonható párhuzam az agyi kapacitás és a hajszín között! - vágtam hozzá ismét a párnát, de nem esett le neki a mondanivalóm lényege.

*

Húsz perccel később már együtt mentünk le a nagyterembe a házunk asztalához és láttunk neki a reggelinek, de León nem evett egy falatot sem, csak komoran nézett maga elé.

- Mi a baj, León? – kérdeztem a szeme előtt lengetve a tenyeremet így érve el, hogy felkeltsem a figyelmét.

- Semmi! – dadogta, de a szeme minduntalan az asztal másik vége felé vándorolt, így én is követtem a tekintetét, és egy szempillantás alatt rájöttem a bánatának okára. Hugó ott nevetgélt másik két fiúval, nekem fel sem tűnt a hiánya, és az sem, hogy nem lóg León nyakán, ahogy a tegnapi nap folyamán.

Dante is ferde szemmel nézett a srácra, de szerintem csak ennyire akar vigyázni a testvére, hisz megígérte a szüleinek.

- Mi a bajotok vele? Velem semmit sem csinált! - csattant fel León, és kis híján magára borította az innivalóját, mire Dante is felugrott vele szemben, és haragosan nézett rá.

- Én csak vigyázok ránk... - sziszegte neki, majd vett egy nagy levegőt, és leült. León is megpróbált lenyugodni, de inkább fogta a cuccát, és átvonult Hugóék mellé.

- Haver, ez mi volt? - kérdeztem Dante felé fordulva, mire csak evett tovább.

León után pillantottam, aki már nagyban nevetgélt a többi fiúval, és persze Hugó már mellette is ült, és neki szentelte minden figyelmét. Ha nem tudnám azt, amit, biztosra venném, hogy ezek szerelmesek, de ilyen fiatalon? A gondolatmenetemet Dante torokköszörülése zavarta meg.

- Egyszerűen csak ránézek, és a hideg kiráz. Nagyon rossz érzésem van miatta – magyarázta, de én nem tudtam erre mit reagálni.

- Tudom, hogy apád azt kérte, vigyázz rá, de tudom, hogy eddig csak ti voltatok ketten, hiszen ikrek vagytok, így még szorosabb a kapcsolatok, de ne utáltasd meg vele magad, mert ha baj lesz, nem hozzád fog fordulni, hanem a vöröskéhez! - mondtam neki, de nem úgy látszott, mint aki fel is fogta, mert Hugó ezt a pillanatot választotta arra, hogy megölelje Leónt. Dante ültében megfeszült, és nekem kellett a kezére fogni, hogy ne ugorjon neki szegénynek.

- Észnél legyél, ne keverj első nap balhét! - mondtam neki nyugtatólag, mire kezdett lenyugodni. - Inkább menjünk órára!

- Oké, de viszem őt is! - mondta komoran Dante, és fel is kelt a székről, és a táskáját felkapva indult ki a nagyteremből megragadva León kezét is, én meg nevetve indultam utánuk. Mit ne mondjak, izgalmas tanévnek néztünk elébe.