Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

16.

A múltban:

 Nik hatalmas örvénylés közepette érkezett meg egy sötét sikátorban és  még fel sem eszmélt de már adta is ki a gyomra tartalmát  ez volt az egyetlen dolog amit nem szeretett az egész utazás alatt az rettenetes hányinger ami folyton vele jár akár egy régi barát.

Mikor végre kicsit össze tudta szedni magát az időnyerőt gondosan eldugta az inge alá és ellenőrizte,hogy meg  van a pálcája majd kénytelen volt útnak indulni ha hamar végezni akar.

Legalább is azt hitte,hogy minden simán fog menni megöli az apját és kész mehet haza a férjei ölelő karjaiba... De ez nem egy tündér mese ahol győzedelmeskedik a jó...

Kilépett a sötét sikátor nyújtotta biztonságból de már ismerősé is vált a terep számára felnézett az égre és fürkészte a csillagokat majd szippantott egy hatalmasat a hűvös éjszakai levegőből.

A hó kis pelyhekben hullani kezdett és kissé talán újra szelembe esett szülő hazája szépségébe, el is tervezte gondolatban,ha az élet engedi elhozza ide gyerekeit és a férjeit ,hogy megmutassa nekik országa szépségeit no meg egy kis kikapcsolódás is rájuk fér.  Hatalmasat sóhajtva  útnak indult és kis koppanás kísérte minden lépését a macska köves úton ahol kis gyermekként rengeteget kerék pározott és esett el barátaival azt sem tudja él e még közülük valaki. Szinte csukott szemmel eltalált volna a sokat emlegetett szülői házhoz de gondolatai már is elterelődtek az ismerős étterem  sziluettjét látva.

Ott ismerkedett meg vele a volt feleségével Annabellell,a nőnek hosszú fekete haja volt és bársonyos a mosolya abban az étteremben találkoztak ő pincér nő volt  de soha nem volt megelégedve a munkájával sem az életével éppen ahogyan Nik maga is  talál ezért is estek szerelembe  mert egyformák voltak talán nem is szerelem volt hanem csak nagyon erős szimpátia ami végig kísérte a kapcsolatukat egészen addig amíg szóba nem került a család alapítás felelőssége a nyomás ,hogy valószínűleg nem tud gyereket nemzeni de mindig magában kereste a hibát pedig nem ő volt a hibás... ő nemző képes volt hisz ott vannak a gyerekei és úton a legkisebbek a felesége volt beteg és bele is halt de ezek tudatában is magát hibáztatta...

Folyamatosan elöntötték az emlékek de folytatni kellet a dolgát, nem nosztalgiázni jött.

A nagy elmélkedések közepette annyira elbambult és éppen az az ember ment neki akire a világon a legjobban nem számított. A férfi magas volt és vékony arca mely a   mostani meg gyötörtségét is tükrözte de még nem tarkították ráncok az arcát. Ennek ellenére is egyenesen állt meg előtte.

- Jaj ne haragudjon ,nem figyeltem rendesen! -szólalt meg a férfi mély hangján melyben csak úgy csengett a kedvesség és a megbánás.

Niknek kellet egy perc mire realizálta,hogy a férfi aki vele szemben áll beszél oroszul de ö maga is rég használta a saját anya nyelvét.

- Semmi baj hisz emberek vagyunk,nem haragszom! - Válaszolta Nik  mire a férfi kissé megnyugodott majd a másik vállára fogott és így szolt.

- Jöjjön meghívom egy korsó sörre bocsánat kérésem jeléül! -mondta nevetve kissé halkan.

Nik filózott egy pár percet de úgy volt vele még jól is kijöhet a dologból... és milyen jól tette.

*

Már a kocsmában ültek egy jó ideje és kis  semmiségekről beszélgettek mikor az alkohol elkezdett dolgozni a férfi szervezetében,Nik jól bírta az alkoholt csak figyelt csendeben és halhatta mit mesél neki a másik férfi.

- Hogy is hívnak?- kérdezte két csuklás közt tőle.

- Nik  Szolovjov! - válaszolt Nik mire a férfi kissé megmerevedett ültében és el is szomorodott.