Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

19.

Nem pihentek talán két órája mikor egy bagoly kopogtatott az ablakon Nik volt aki elsőként felkelt az ágyból de vissza fordulva még az ő férfiassága is megingott Harry és Draco ( amennyire a hasa engedte) össze voltak gabalyodva és hatalmas mosoly dinsztelget az ajkukon. El is morzsolt egy könnycseppet de arra fogta,hogy csak öregszik azért ilyen érzékeny...

*

A baglyot nem más küldte mint a főnökük miszerint be kell menniük amilyen gyorsan csak tudnak... ez már rosszul hangzott.

-  Harry.. ébredj kérlek be kell menjünk még ma az irodába.- keltegette Nik Harryt aki szinte már szorította magához a szőkét. Még álmában is védte.

Végül egy csókkal lehetett őt felébreszteni.

- Draco-val mi lesz? Felkeltsem vagy hagyjam aludni?- kérdezte Harry a földön lévő ruháit magára kapkodva.

- Csak takard be majd hagyunk neki a konyhában egy üzenetet.- mondta kilépve a szobából már a nyak kendőjét kötve meg. A feszültség egyre csak nőtt és nőtt.

*

A mint a két férfi elhagyta a lakást Draco még még feküdt egy kicsit biztos ami biztos majd neki látott terve megvalósításához.

 Felöltözött és egy hatalmas levegőt véve a kandalló felé vette az irányt... ez nem a legbiztonságosabb állapotosan de a seprűhöz képest jobb. Már a kezében szorongatta Harry sokat emlegetett köpenyét .

Egy pár pillanat múlva már a kastély egy eldugott szegletében találta magát magára terítette a köpenyt és útnak indult a folyóson egyenesen a fiúk haló körlete felé ahova már csukott szemmel is eltalált majd elsuttogta a belépéshez szükséges szavakat.

(* Draco 1 nappal az után ment a Roxfortba,hogy Dante és León lebuktak a Vöri előtt*)

De még mielőtt beléphetett volna egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Ki van ott?!- kérdezte a női hang mire Draco ha tudta is,hogy láthatatlan a hang felé fordult.- Demonstrate!

Draco-ról egy szempillantás alatt lerepült a köpeny így támadója már látta kivel is áll szemben és meg is nyugodott,hogy nem valami Azkabani fogoly mászkál az iskola folyosóin.

Ginny volt az aki leleplezte Dracot.

Ginny elkezdett közeledni a másik felé egy mosollyal az arcán mert ő tudta azt amit más nem... egy család csodálatos titkát legalább is ő így gondolt rá.

- Hát te mi járatban?- kérdezte Ginny a megszeppent Dracot aki áldotta az eget,hogy egy számmal nagyobb öltönykabát volt rajta mert így kevésbé látszott már a dudorodó pocakja.

Meg még ki is kellet találnia egy jó hazugságot,hogy még is mit keres itt.

- Jöttem kicsit nosztalgiázni...- mondta Draco egy picit lehajtva a fejét.

Ginny a vállára tette a kezét és bátorítólag elmosolyodott.

- Nekem nem kell hazudj Draco tudok a fiukról,én címeztem nekik úgy a levelet ezzel megőrizve a titkotokat...- suttogta a lány mire Draco térdei megremegtek és a lányt szoros ölelésbe vonta aki csak meglepetten felkuncogott.

Draco egy pillanat alatt a lány nyakába borult és a boldogság könnyei mardosták porcelánnak tűnő bőrét.

- Köszönöm,de ez nem is kifejezés arra amit tettél értem a családomért...- zokogta Draco mire Ginny csak a hátát tudta simogatni nyugtatásképpen.

- Ha megnyugodtál...

- Láthatom a fiaimat?- húzódott el Draco a másik öleléséből és a kezeit automatikusan a hasára vezette mire a másik minden tudóan  felkuncogott.

- Csak nem ?- tette fel ezt a költői kérdést Ginny a szőkének aki csak bólintott egyet.

- Valószínűleg ök is ikrek lesznek!- jelentette ki büszkén Draco.

- Na gyere menj a fiúk háló termébe, elmegyek értük,és ide hozom öket. Jobb oldalról övéké a harmadik ajtó.- mondta Ginny majd el is tűnt a fal mögött.

Draco a fiúk szobáját akkor is megtalálta volna ha nem tudja melyik az nemhiába a fiai még itt is hatalmas rendet tartottak akárcsak otthon.

*

Dante és León egymás mellet ültek  Bájital tanon és éppen halárra unták magukat mikor kopogás zavarta meg az óra monotonitását.

Majd Ginny lépett be és elnézést kérve az éppen bent lévő tanártól és a fiúk padja felé lépdelt.

- Velem tudnátok jönni?- nézet kérdőn a fiukra majd amikor azok feleszméltek rohantak is a tanárnőjük után.

- Tanárnő nem csináltunk semmi rosszat!- jelentette ki határozottan Dante de már fél kézzel a testvérét a háta mögé tolta igy védve őt ösztönösen.

 Ginny feléjük fordult pont a klub helyiség előtt mire mindketten megszeppentek .

- Tudom ti mindig jók vagytok ám most van egy kis meglepetés a szobátokba úgyhogy tessék sietni de ma már nem kell több órán részt vennetek!- mondta a fiúknak majd tovább is engedte öket.

Dante az izgalomtól remegve León meg már ismételten a sírás szélén állva lépdelt testvére után, ő valahogy soha nem szerette a meglepetéseket.

- Szerinted mi lehet?- suttogta halkan León.

- Ezt csak egy módon deríthetjük ki! -mondta Dante majd be is lökte a szobájuk ajtaját.

Szint egyszerre léptek be de León a döbbenttől sokkot kapott testvér hátába ütközött.

- Appaa!- rohant zokogva León az apja karjai közé majd amint Dante is észhez tért ő is követte testvérét.

Hatalmas sebességgel érkeztek meg az ölelő karok közé.

- Úgy hiányoztál!- mondták egyszerre a fiúk és ha lehet még jobban apjuk ölébe bújtak.

Bele telt jó pár percbe mire lenyugodtak kissé a kedélyek és végre Draco is teljesnek érezte magát  nem tátongott üresség a mellkasában.

- Hogyhogy jöttél nem veszélyes ez ránk nézve apa?- kérdezte Dante apja arcát fürkészve válasz után.

- Nagyon hiányoztatok rettenetesen.- suttogta Draco majd kis híján el is sírta megint magát ugyan is mikor Dante kibontakozott az ökléséből  León kihasználta teret teljesen bele feküdt az apja ölébe és elaludt úgy mint kisgyermeknét.

- Meg történt egy olyan dolog amiről feltétlen tudnotok kell.- mosolyodott el Draco miközben az alvó León haját simogatta.

- Ugye nem váltok el?- kérdezte Dante de már ki is nevette magát mikor meglátta apja mosolyát.

- Fiam ezt egyszer mondom el nektek minket az apáitokkal csak a halál választhat el!- mondta majs Draco ébresztgetni kezdte Leónt és össze szedte minden bátorságát.

- Úgy hozta az élet,hogy alig 5 hónap és ti lesztek a nagy testvérei ennek a két kis pocak lakónak!- mondta mosolyogva Draco és megmutatta fiainak a gömbölyödő hasát.

Akik csak le esett állal bámulták apjukat majd mindkettejük arca egyszerre komorult el.