Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

12.

Harry végül sikeresen lenyugtatta Dracót, meg közrejátszott az is, hogy végül megjött a várva várt levél a két gyerkőctől, a késedelem oka pedig igen viccesre sikeredett, és mindketten felnevettek rajta, mert a fiúk bele írták a levélbe magyarázatul.

Dante baglya nekirepült az üvegnek, Leóné meg lelépett egy iskolatársa baglyával.

Draco végül el is aludt, de Harryt egy érzés folyamatosan szorongatta legbelül a szíve mélyén, így ő még nem hajtotta álomra a fejét, hanem a kanapéra ülve várta Nik hazaérkeztét, és nem is telt bele sok idő, Nik lépett ki a kandalló rejtekéből.

- Hát te? Draco szétidegeskedte magát, és még a hasa is bekeményedett! - mondta Harry, és állt volna fel a kanapéról, de Nik kezét felemelve intette csöndre a másikat. Az italos szekrény felé léptett, majd kivéve egy üveg italt és két poharat Harry mellé ült, és töltött maguknak.

- Harry, ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek titeket, ezt jegyezd meg! A főnök ma behívatott, és... - kezdett bele Nik a mondandójába, de megakadt, és nyelnie kellett egyet, mert hirtelen kiszáradt a torka, így legurított egy pohár italt, ami kellemesen végigmarta a nyelőcsövét, ezzel enyhítve egy kicsit a feszültségén. Harry lélegzetvisszafojtva várta a folytatást, de neki is kellett egy-két korty, hogy meg tudjon nyugodni, és ne essen neki azonnal a butábbnál butább kérdések feltevéséhez.

- Ma kiderült, hogy akit az apámnak hittem, csak a nevelőapám volt, anyám már velem terhesen találkozott, így ő a fiának hitt, majd ő is csatlakozott Voldemort szolgálatába és meghalt, de a vérszerinti apám él! - mondta Nik egy újabb pohár kiürítése után, és Harry nem értette, mi ebben a rossz. Ő értette, hogy sokkoló ilyen idősen megtudni, konkrétan már Nik nemsokára a negyvenet fogja tölteni.

- Sajnálom, igen ezt tényleg rossz megtudni, főleg már ilyen idősen! - mondta helyeselve Harry, majd kissé hátradőlt a kanapén és figyelte a másikat, akiből csak úgy sugárzott a feszültség.

- És a legrosszabb, hogy vissza kell menjek megölni a vér szerinti apámat jóval a születésem után, vagy életem végéig az Azkabanban rohadok. A főnök keze messzire ér! - suttogta Nik, majd beállt köztük a kínos, feszült csönd, amit csak hosszú percek után tört meg Harry.

- Tudom, hogy ha lett volna más választási lehetőséged, nem ezt választod, de... - mondta volna végig Harry, de Nik ajka villámként csapott le az övére és hívta szenvedélyes csókba, ami hosszú- hosszú percekig tartott, mire mindkettejük már alig kapott levegőt. Majd elváltak, és Nik a kezeivel közrefogta Harry arcát, és tekintetét mélyen belefúrta az övébe, ezzel készült nyomatékosítani a mondandóját.

- Dracóval és veled fenyegetőzött, de ha én meg is halok, nektek nem eshet bántódásotok! - suttogta Nik, és visszafojtotta a könnyeit. Még nem volt itt a sírás ideje.

- És állni fogja a szavát? - hajolt előrébb Harry az üvegért, ami már félig üres volt.

- Igen, letettük a Megszeghetetlen Esküt. Ha én meghalok, és nem állja a szavát, akkor velem hal! - mondta megköszörülve a torkát Nik, és végre egy kicsit megkönnyebbült a lelke, hogy elmondhatta valakinek.

- Dracónak el akarod mondani? - kérdezte Harry, és ezzel megint egy kényes témát feszegetett, és minduntalan visszaemlékezett a rég történt hasonló esetre.

- Igen, most teljesen őszintének kel lennem, nem akarom ilyen hosszú idő után elrontani a kapcsolatunkat egy hazugsággal! - mondta ki Nik egyenesen, és mintha az eddig elfogyasztott alkoholt meg sem itta volna olyan józanul beszélt és fogalmazta meg a mondatait.

Draco és Nik tizenhárom éve voltak házasok, és Harry meg Draco tíz éve, és még azt gondolná az ember, hogy az idő nem repül... De ők összeházasodtak, született két fiuk, és úton van a szerelmük másik két gyümölcse is.

- Erre semmi szükség, mindent hallottam, nem kell beavatnotok. De kíváncsi voltam, be akartok-e avatni! - mondta mosolyogva Draco, majd a két döbbent férfi közé ült le a kanapéra. - Köszönöm.

- Mikor keltél fel? - kérdezte Harry Draco vállára simítva.

- Ha nem emlékeznétek, a kandallónk csilingel a hálóban, ha érkezik valaki a lakásba! - mondta Draco kissé arrogánsan, de nem tudott mit tenni, hisz most a hangulatát a hormonjai irányították, ezért nem sértődött meg a másik kettő.

- Nem is haragszol? - hüledezett Nik, mire Draco aranyosan elkuncogta magát, és hozzá bújt, és mindent elsöprő vágy csillant meg a szemében.

- Tudom, hogy nincs más választásod, és ezzel is minket védesz - itt éppen a pocaklakókra gondolt -, és ha végre lezárhatjuk ezt az egészet, én leszek a legboldogabb. És különben azért az üveg italért jobban haragszom! - mondta Draco, majd finoman megcsókolta Niket, aki a meglepetéstől nem is tudta, mi tévő legyen hirtelen.

- Az ikrekkel mi lesz? - jutott Harrynek hirtelen az eszébe a legfontosabb dolog, ugyanis nyakukon a karácsony, és ezzel együtt az iskolai szünet is. Mikor ezt kimondta, úgy hajolt el egymástól Draco és Nik.

- Ilyen helyzetben szerintem biztosságosabb nekik az iskola. Meg fogják érteni szerintem! - közölte egyszerre Nik és Draco.

- Mikorra kell elintézned? - tett fel Harry egy még lényegesebb kérdést.

- Még a héten, de semmit sem tudok, így nem két perc lesz, mert meg kell találjam őt, de mivel anyám már nem él, így elég nehézkes lesz kinyomozni az egészet! - motyogta Nik. - Haza kell utazzak a családi házunkba, ami azóta is üresen áll, hátha találok valamit, amivel ki tudom deríteni a dolgokat.

- De addig is az ráér holnap, ha elindulsz, amúgy meg az ágy hatalmas, és hideg nélkületek! - mondta Draco, majd köntösét kioldva leejtette magáról a finom anyagot, ezzel felfedve a másik kettő számára igen érdekes testrészeket: a hófehér hibátlan vállát és szélesedő csípőjét, és csábosan nézve indult meg a háló felé. Hátra nem pillantva dőlt el a hatalmas ágy közepén, magára húzta a takarót, és várt.

Nik és Harry szokásosan egymással csöndben megbeszélték a tervet, majd szinte egyszerre mozdulva indultak el ők is szerelmük után, hogy remélhetőleg ideiglenesen az utolsó szenvedélyes éjszakát töltsék együtt.