Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

15.

Eközben az iskolában...

A napok kezdtek egyre hűvösebbek lenni főleg a Markdekár pincéjében a három fiú immár lassan négy hónapja koptatja az iskola padjait.

A hangulat vidám volt a három fiú között de a váratlan negyedik alias vöröske igen csak befúrta magát a kis társaságukba ezzel nem is lett volna gond,ha tartja a megfelelő távolságot a magán szféra jegyében.

Dante és George minden nap azon zsörtölődtek,hogy Hugó még mindig olyan csodálattal figyelte Leónt mint mikor elösször meglátta...

León is érezte már,hogy túlzottan érezte,hogy Hugó egyre furábban viselkedik...

*

Egyik este a három fiú már épp lefekvéshez készülődtek mikor León hirtelen elkomorodott szinte a sírás határán volt és Dante pontosan tudta,hogy mi a baja és erre mi a megoldás és az ágy alatti dobozból elő halászott egy fényképet amin ők szerepeltek és apukáik.

Ennek a képnek elkészülnie sem szabadott volna,nemhogy a fiúk kezében legyen...

Draco volt középen és oldalán két férje ők pedig a kép közepén mosolyogtak teljes boldogsággal. León magához ölelte az egyetlen fényképet és a könnyei utat törtek.

Dante megölelte testvérét mire George morogva a másik oldalára fordult az ágyon motyogva az orra alatt valamit. Dante finoman kihúzta testvére kezei közül és milyen jól tette León utána kapott de Dante gyorsabb volt ugyan is egy fél másodperc múlva Hugó tépte fel az ajtót és sipítozva lépett be a szobába.

- Hát ezt nem hiszem el!- visította majd levágta magát a szoba szélén álló kis fotelbe amely méregzöld színben pompázott.

George egy hatalmas levegő vétel után rendezte arcvonásait és felkelt majd az említett személy felé vette az irányt nem sok kellet,hogy felképelje.

A tojások pedig a szoba közepén álltak és a képet szorongatták kétségebe esetten de a vöri a kezében lévő borítékkal volt elfoglalva... így Dante gyorsan a találtja ujjába tudta azt rejteni.

- Tesó ha nem vágnád már takarodó van mi a jó fenét keresel itt?- kérdezte normál hangerőn George és a vöri felé kezdett el sétálni nem tudtam megmondani miért de kezdettől fogva a szíve legmélyén tudta nincsen jó hatással a hármuk kapcsolatára.

-  Hát tesó igen is tudom,hogy takarodó van de most kaptam meg anyám levelét,hogy itt kell töltsem a karácsonyt mert elutaznak és  engem meg itt hagynak... - zsörtölődött Hugó karba téve a kezét és ezzel egy 5 évest sikerült imitálnia.

- Nem is csodálom...- morogta az orra alatt Dante.

- Hogy mondtad?- pattant fel idegesen Hugó ez volt ami miatt nem kedvelték a társaságát hirtelen tudott kedvesből ideg beteggé változni és nem tudta kezelni az indulatait.

- Mármint úgy értett Hugó,hogy a szüleid végre kicsit kettesben lehetnek és ezt ki is használják...- próbálta León menteni a menthetőt szinte mindig ő volt a villám hárító aki próbált békét teremteni nehogy veszekedés legyen a vége.

- Ah! -hagyta el a száját egy hatalmas sóhaj Hugónak. -Valóban George erre gondoltál?

León szúrós szemmel nézett unoka testvérére aki csak egy hatalmas nyelés után amely azt a célt szolgálta,hogy vissza fogja a sok szitok szót ami készült feltörni a bensőjéből de bólintott egyet.

Hugó hirtelen fölpattant és mintha mi sem történt volna kiviharzott és mikor utána becsapódott az ajtó mindenki egy emberként fel lélegzett.

- Srácok tudom eddig mindig védtem de van egy olyan érzésem,hogy valami nem kerek Hugóval!- jelentette ki a nyilván valót León.

A másik két fiú csak értetlen arccal  nézett rá majd egymásra.

- Most mi van annak ellenére,hogy butának hisztek nem vagyok az !- mondta hangosan gondolkodva.- szerintetek apa nem beszélt velem is annak idején sok sok dologról?

- Bocsi León! -mondták egyszerre. -De most már alvás...

*

Otthon édes otthon:

- Aggódom érted! - suttogta Harry Draco kissé felduzzadt ajkaira a mai nap már sokadszor.

Éjfél körül arra keltek,hogy Nik valószínűleg lelépett és nem köszönt el de jobb is volt ez így mert Draco már így is tiszta ide úgy meg a nyakába kapaszkodott volna sírva,hogy ne hagyja ott öket.

- Én jól vagyok csak aggódom ennyi sok sok éve vagyunk házasok de emlékszem arra a napra mikor "meghalt" és a temetőben össze futottam veled az nap a szüleimet is bele kellet avatni az életem ezen részébe ami nem volt éppen kellemes érzés fölég mikor a takarót lerántottam az ágyról mert meztelenül mentem be a szobámba.- mesélte Draco in már nevetve ami Harryre is átragadt.

 - Mi ebbe olyan vicces?- lepődött  meg Harry.

- Ahogyan magamra rántottam a takarót az alól kihullottak az ott felejtett játékszerek amit annak idején sokat használtunk Nikkel.- próbálta  rezzenéstelen arccal mondani Draco de Harry szájában már a gondolattól össze futott a nyál de türtőztetni kellet magát mert Draco terhes volt.- De már félélőség teljes szülök vagyunk és nem húszon évesek.

Draco nagyot sóhajtott mire Harry úgy érezte kezelésbe kell vennie ezt a helyzetet.

 - Draco figyelj mert csak egyszer mondom el, attól mert még szülök vagyunk attól még a hálószobában csak mi hárman vagyunk gyerekek nélkül.- mondta teljesen komolyan Harry.

- Mire akarsz kilyukadni?- kérdezte Draco kicsit már vöröses arccal mert amikor a fiúk megszülettek akkor nem sokra rá Darco kidobta az össze olyan dolgot  amely annak idején örömet szerzett nekik  a hálószobában.

- Pontosan arra amire gondolsz mindannyiunknak vannak vágyai és mind  addig míg mi is benne vagyunk és élvezzük addig semmi nem probléma szóval ha bármi ilyen van akkor nyugodtan oszd meg velünk!- mondta Harry és megcsókolta.

- Köszönöm de ez igazságtalan,hogy ennyi év után is zavarba tudtok hozni egyetlen pillantással is !- mondta Draco teljesen elpirulva.

- Hidd el akkor is szerint foglak ha  ducibb leszel így csak még kivonatosabb vagy számunkra és igen Nik nevében is beszélhetek úgyhogy csak szülessenek meg a picik. -  mondta mosolyogta Harry és Draco kezei után nyúlt.

- Kíváncsi vagyok kislányok lesznek e vagy fiúk vagy esetleg egy egy...- mondta Draco majd a hasát kezdte el simogatni így Harry is követte a tettét és akkor  rúgtak egy hatalmasat a picik.

Harry feszülten figyelte,Draco fájdalommal teli arcát majd a hasához hajolt.

- Nem bántjuk aput ugye rosszcsontok!- suttogta a hasának mire Draco érezhetően ellazult.

Vajon mit hoz a jövő?