Lehulló Virágszirom/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /2.könyv/

3.

Harry és Nik lesokkolva ültek még mindig a reggeliző asztalnál és csak bámulták az előttük levő ételt.

- De miért kell megint elmenned? Nem volt elég nekik, hogy ennyit szenvedtünk? Főleg most, hogy már apa is vagy? Mégis ki gondolta, hogy megint visszaküldenek? - kiabálta Harry, mire Nik egy csókkal fojtotta belé a szót, hogy ne hangoskodjon, mert még nem akarta Dracót is beavatni a dolgokba. Miután Nik visszaült a helyére, vett egy mély levegőt, és próbált megnyugodni, majd észszerűen gondolkodni.

- Nem tudom, Harry, de nem akarom elvállalni, túl nagy a kockázat, és ha elveszítelek titeket és agyerekeket... - temette az arcát a kezébe Nik búslakodva.

- Dracót nagyon megviselné, és Dantét is! - mondta Harry megfogva párja kezét az asztal közepén.

Nik ijedten felkapta a fejét, és mélyen Harry szemébe nézett.

- Nem akarom, hogy Draco tudjon róla! - mondta Nik, majd egy kis varázslat segítségével porrá égette a levelet, majd eltakarította a megmaradt hamut.

- Akkor mi legyen, nem vállalod a munkát? - kérdezte Harry, majd szerelmesen nézett Nikre, aki csak felsegítette őt a székből, és maga mellé ültette a kanapén.

- Nem egyszer elég volt az életemet kockáztatni, többször nem fogom. Nem, mert szükségetek van rám... - suttogta Nik, majd most kivételesen Harry hallgattatta el egy érzelmes hosszú csókkal.

Kettejük romantikázását rohanás hangja zavarta meg, mikor Draco rohant ki a gyerek szobából egyenesen a fürdőbe, majd onnan már csak öklendezés hangja hallatszott.

Nik és Harry ijedten néztek egymásra.

- Bemenjek hozzá, vagy mész te? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Nik. Harry csak szó nélkül felpattant, és a fürdő felé vette az irányt, Nik pedig rakott fel teavizet.

Mikor Harry a fürdőbe ért, Draco még mindig a WC-kagyló felett támaszkodott, a haja zilált volt, és mikor rá emelte a tekintetét, fájdalom és aggodalom csillogott benne.

- Jobban vagy? - kérdezte Harry leguggolva Draco mellé, aki próbált elhúzódni, amit még idejében tett, mert különbem lehányta volna Harryt. Harry ebben a pillanatban ijedt meg ténylegesen, hogy   Draco talán ismét várandós...

- Gyere, segítek lefürdeni! - mondta felsegítve szerelmét a földről, és elkezdte levetkőztetni.

 Harry végig vezette a tekintetét Draco testén, és elidőzött annak széles csípőjén amit annyira szeretett.

- Csak gyönyörködsz bennem, vagy segítesz is a kádba szállni? - húzta fel kérdően Draco a szemöldökét, de csak a poén kedvéért, hisz nem volt ellenére, hogy ha szerelmei vágyakozón bámulják őt. A két férfinek sikerült leszoktatnia róla, hogy csúnyának gondolja a testét.

- Bocsi csak még a mai napig ennyi év után is elcsodálkozom, hogy milyen gyönyörű tested van, és hogy milyen jó képű vagy! - nevetett Harry, majd besegítette Dracót a már megtelt kádba.

Draco pedig e szavak hallatán elpityeredett, mire Harry egy apró puszit nyomott a homlokára.

- Köszönöm, hogy vagy nekem... - sírta el magát Draco, mire Harry csak nekiállt egy szivaccsal fürdetni őt. Amikor a mellkasához ért, Draco hangosan felszisszent, Harry meg elkapta onnan a kezét.

- Ne haragudj, de mióta vagy ott érzékeny? - képedtt el Harry, mire Draco ijedten kikapta a kezéből a szivacsot.

- Nem tudom, Harry, de most kérlek, hagyj magamra... - suttogta még mindig a kádban ülve Draco, mire mielőtt Harry kimehetett volna, hozzá szolt még. - Tudsz nekem szerezni reggelire olyan vajas kekszet? Mert most szerintem nagyon elrontottam a reggeli kávéval a gyomrom.