Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

7. rész: Ne haragudj

Még aznap éjjel visszavihettük Levit a Felderítő Egység szállásra... Mondhatni... Haza
Nagyon gyenge volt csak feküdt az ágyban
Amikor megtudtam, hogy megérkezett futottam a szobájába de a Parancsnok elém állt mielőtt beléphettem volna
-Erwin?- néztem fel rá csodálkozva
-Sajnálom Y/n de nagyon rosszul van most és egy időre meg kell tiltanom neked Levi látogatását... Nem sok időre 1-2 nap- nézett le rám
-Micsoda?! De én... Én... Én ezt nem értem...- néztem a padlót
-Rettentően sajnálom Y/n... Az orvos kért meg erre, hogy egy kis ideig ne kelljen semmivel foglalkoznia... Mind tudjuk, hogy Levi milyen, amint meglát téged mindig meg akar óvni mindentől... Meg kell értened, hogy ez a legjobb döntés jelenleg...- nézett kormoran rám
-Értem... Akkor én most mennék Erwin... Viszlát...- sétáltam el

A szobámban:
Kulcsra zártam az ajtót, csak ültem az ágyon és bámultam kifelé az ablakon a szakadó esőbe
-Majnem meghalt... De miért?.. miattam? Már megint én rángattam bele ebbe... Az a fickó engem célzott és beugrott elém...- szaladt végig egy könnycsepp az arcomon
Idegesen felugrottam az ágyról és a konyha felé indultam ahol könnyes szemeim megakadtak egy teás csészén... Elkaptam a fejem egyenesen a kés tartó irányába
Nem tudtam irányítani magam, teljesen elveszettem a fejem
-Rossz hatással vagyok rá...- kaptam egy éles kisebb késért ami tökéletes volt néhány nyomot hagyni magamon...ezt gondoltam
Zokogva felhúztam az ingem ujját majd a késsel egy kisebb nem túl mély vágást hagytam a kezemen, ezt megismetéltem párszor amíg a csuklómig nem értem eldobtam a kést és a földre rogytam... Nem a fájdalomtól, hiszen és semmi volt az eddig szerzett sebekhez képest
Mégis más volt... Ezt magamnak okoztam

Fáradtan néztem a friss hegekre a kezemen majd a szoba másik végébe eldobott késre...
Egy kis vér csöppent a padlóra én pedig csak zokogtam órákon át a kezem, majd teáscsészét bámulva
Amikor felkeltem hajnali 2 óra volt, tehát négy órát töltöttem sírással...
A fürdő felé indultam ahol a tükörben egy karikás szemű, kiszáradt szájú, kócos hajú lány nézett vissza rám
A vér már rászáradt a kezemre ezért elmentem fürdeni, majd lefeküdtem az ágyba de nem aludtam
Reggelig bámultam a plafont
Teljesen össze döntött az a gondolat, hogy rossz hatással vagyok Levira

2 nap telt el mióta bezárkóztam a szobámba és csak ittam ha már nagyon muszáj volt de nem ettem egy falatot sem
Délután 15:48-kor valaki kopogott az ajtón, az elmúlt két napban történt már ilyen de mindig elküldtem az illetőt
-Igen?- kérdeztem halkan
-Y/n az orvos most közölte velem, hogy újra látogathatod Levit- hallatszott az ismerős férfi hangja az ajtó mögül
Erre összeszorult a torkom és lassan kinyitottam az ajtót ahol Erwin állt velem szemben
-Megyek- egy mosolyt erőltettem az arcomra
Megszédültem, mivel már két napja semmit sem ettem és a falnak dőltem majd, hogy a mögöttem sétáló Erwin észre ne vegye határozottan tovább sétáltam
Az ajtó előtt remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, becsuktam a szemem sóhajtottam egyet majd lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába

Levi az ágyon ült és ahogy beléptem egyből rám nézett kerek szemekkel
Oda botladoztam és az ölébe estem a szédüléstől, majd megöleltem
Erwin kilépett a szobából és becsukta maga mögött a tölgyfa ajtót
-Kérlek ne haragudj!- törtem ki zokogva Levi vállán
-Micsoda?- nézett a szemembe Levi
-Y/n mi történt veled, nagyon sovány vagy és sápadt, minden rendben?- nézett engem közelről
-Persze!- álltam fel és takartam el az arcom
-Fázol?- tette fel az újabb kérdést és a pulcsimra mutatott
-Öhm igen- fogtam meg a karom
Újra a falnak dőltem, már alig álltam a lábamon
-Y/N!- kezdett el felállni az ágyról mire én közelebb mentem hozzá
-Ne! Nem állhatsz fel! Pihenned kell! Fogtam meg a vállát mire egy kicsit feljebb csúszott a pulcsi a kezemen amit ő egyből észrevett
Hirtelen az acélkék szemeivel az enyémbe nézett
Elkaptam a kezem és könnyezve kifutottam a szobából

Levi szemszöge:
Ahogy Y/n felém nyúlt és kezén feljebb csúszott a pulcsi mire a szemem egyből megakadt egy vágáson az alkarján
Nagyon jól tudtam mi az, hiszen nekem is voltak nehéz perceim amikor elvesztettem a fejem
Mikor észrevette, hogy megláttam ki viharzott a szobából... Láttam, hogy könnyezik
-Y/N! GYERE VISSZA!- kiabáltam utána, mire Erwin lépett be az ajtón
-Levi! Ne mozogj, mi történt?- jött közelebb Erwin
Én csak bámultam előre
-Most azonnal beszélnem kell vele
-Mi a baj?- nézett rám
-Kárt tett magában...- motyogtam a földet bámulva
-Szólok az orvosnak, ha ő azt mondja, hogy mehetsz akkor igen- és kilépett a szobából
Miért tette? Mennyit? Mikor? Mit csinált még? Hangzottak el bennem a kérdések
Megérkezett az orvos és megvizsgált
-Hogy érzi magát?- nézett rám
-Jól vagyok! Tényleg!
-Nagyon dobog a szíve, minden rendben?- nézett rám az orvos
-Persze!
-Sokkal jobban van, mehet de vigyázzon magára- beszélt Erwinnel az orvos aztán el is ment
-Elmehetsz hozzá- mosolygott rám Erwin- de óvatosan
Felálltam és elindultam a szobája felé

Olvasó szemszöge:
Valaki kopogott...
Én a padlón ültem és bámultam magam elé
Az ajtó lassan kinyílt, elfelejtettem bezárni
Egy erős kéz ért hozza gyengéden a vállamhoz... Megfordultam és az én könnyes [szemszíned] szemeimmel belenéztem az ő gyönyörű szürke szemeibe
Leült mellém és átölelt
-Miért?- kérdezte
Nem kapott választ ezért óvatosan megfogta a karom és felhúzta a pulcsim
-Ne haragudj...- suttogtam
-Y/n... Miért?- kérdezte újra
-Mert miattam vagy most úgy ahogy és miattam aggódsz állandóan ezzel pedig veszélybe sodorlak téged és csak- megcsókolt...
-Nagyon száraz a szád.- fogta meg az arcom
-Figyelj Kölyök! Hülyeséget mondtál most, honnan szedted, hogy rossz hatással lennél rám? Azért mert eltalált egy golyó? És? Még élek
-Nem azért féltelek és szeretlek, hogy emiatt ilyeneket tegyél magaddal
-Sajnálom...

-Erwin mondta, hogy ki sem tetted a lábad a szobából az elmúlt napokban, mit ettél? Nem hagytunk itt bent semmit- nézett körül
Erre a kérdésre nagyot nyeltem és nem válaszoltam semmit
Levi lassan felém fordult és kerek szemekkel nézett rám
-Ugye nem? Basszus! Gyere!
-De én... Nem kell... Mit csinálsz?
-Gyere most!- nézett és nehezen de felállt a földről
-Hova megyünk Levi?- kérdeztem halkan
-Enni.- hangzott a rövid válasz mire én felnéztem rá
-Hargszol rám?- nyögtem ki végül ami eddig folytogatott
-Dehogy! Most azonnal rendbe hozlak! Nagyon sovány vagy Kicsim!- ekkor hívott így először
Megfogtam a kezét és sétáltunk az ebédlő felé

Na hát ez egy kicsit szomorkásabb elgondolkodtatóbb rész lett mint a többi, legalább én így éreztem miközben írtam
Remélem azért tetszik
Jó olvasást <3