Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

25. rész: Sikoly

Sorakoztunk a kapu előtt indulásra készen. Levi mellettem állt a lovával, kissé idegesnek tűnt.
-Minden rendben?- hajoltam közel
-Félek Y/n...Félek, hogy baj lesz. Egyáltalán nem tudjuk mi vár ránk ott. Nem tudnál itthon maradni a kedvemért?- nézett rám

-Nem, nem csak nekem eshet bajom. Más emberek is vannak körülöttünk. Nekem is az a feladatom, hogy megvédjek másokat.

A fal tetején álltunk és mindenki csendben bámult maga elé.
Aztán az emberek kiabálni kezdtek. "szerezzétek vissza a Mária-falat"
"bízunk bennetek"

Levi szemszöge:

Hallgattam ahogy az emberek kiabálnak de mégsem lett jobb kedvem. Megszorítottam a zsebemben pihenő kis ékszert majd Y/n-re néztem. Bíznom kell benne, minden rendben lesz.

Y/n szemszöge:

Hamarosan elindultunk, a lovak patái dobogtak a kemény földön mi pedig nem tudtuk, hogy a halálunkba rohanunk vagy sikerrel járunk.
De bíznom kell az emberekben, hogy túlélik.

Már besötétedett, egy erdőben gyalogoltunk teljes csendben.
-TITÁN!- kiabálta el magát valaki mögöttem
Egyből hátra siettem de a lény nem mozgott, egy sziklának dőlt és nem csinált semmit, talán aludt.
-Nem mozog, mehetünk tovább!

Az út csendben telt, mindenki a gondolataiba meredt. Még Hange is keveset beszélt.
Valahogy nyomasztó volta hangulat. Hiányzott a jókedv és a remény mindenkiből.
-Hange!- szóltam oda neki- Nem beszélgetünk egy kicsit a legújabb felfedezéseidről?
A szeme felcsillant és mellém lépett.
Az elkövetkezendő 2 órában boldogan mesélt a titánokkal való kísérleteiről.

Mikor megérkeztünk és megláttuk a falat, hatalmas csend volt. Mindenre számítottunk csak arra nem, hogy semmi sem fog történni.
-Gyerünk! Felszerelésre válts!- kiabált Erwin mire gyorsan felugrottunk.
Hamarosan már a fal tetején álltunk. Sehol semmi mozgás, olyan volt mint a vihar előtti csend.
Eren remegett és lefele bámult, közelebb akartam menni hozzá.
-Gyerünk már, ne állj meg!- Levi elfutott mellettünk
Elkaptam a fiú remegő kezét és meglöktem, hogy induljon.

Hange kilőtte a zöld füstöt.
Eren leugrott, nagyot harapva a kezébe és az első lyuk már be is lett foltozva.
A kardjaimat kihúzva néztem körül. Csend. Semmi mozgás.
-Rohadtul aggaszt, hogy nem történik semmi.- szóltam Levinak
-Engem is. Próbáljunk nyugodtak maradni.
Eren köpenye leszakadt, ezért Mikasa odaadta helyette at övét. Szegény lány mindig mindent megtett érte.
-Irány a belső fal!- kiabált Hange

-Még nincs vége. Nem számít, hogy ezt sikerült betömni, amíg életben vannak, áttörnek a falon.- Levi mellettük futott
-Persze, ezt én is tudom.- mondta Eren

-Küldetés lefújva?- kikerekedett a szemem mikor megláttam a piros füstöt
-Álljatok készem a fal tetején!- adta ki a parancsot Hange
Elmondták, mit csinálnak majd a fal tetején feszült csendben álltunk.
A kardokkal kopogtatták a falat, üreget keresve benne.
Ekkor egy füstjelzés.
-Ide! Itt a fal...- egy penge vágódott ki a katona hátából mire az a földre zuhant.
Reiner ugrott ki a résből.
Levi leugrott a fal tetejéről megtámadva Reinert.
Ökölbe szorítottam a kezem ahogy átszúrta a nyakát.
A másik penge a mellkasába szúródott.

Kinyílt a szeme. Nem lehet.
-LEVI!- kiabáltam és leugrottam
Elkaptam a köpenye végét és felrántottam.
-Bassza meg! Ezt nem lehet megölni?!- dühösen kapaszkodott mellettem
Nagy robbanással megjelent a páncélos titán.
-Készenlétbe! Kerítsétek elő a többi- de Erwin nem tudta befejezni
Hatalmas fény és robbanások tömege borította be a tájat. Az ellenség akcióba lépett.