Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

24. rész: Nem hagyom

Reggel kinyitottam a szemeim és Levi még mindig nyugodtan aludt mellettem.
Megfogtam a homlokát, még mindig elég meleg volt de már nem tűnt túl magas láznak.

Kinyitotta gyönyörű szemeit majd a hátára fordult.
-Hogy vagy?- kérdeztem és felültem
-Jobban de azért még eléggé érzem a fejem...
-Hívom Hanget!- álltam fel
-Minek ide a Négyszemű?

-Kell fájdalomcsillapító és a lázad is meg kell mérni.- vontam vállat- most, hogy jobban vagy gondoltam itt hagyhatlak egy pár percre.
-Rendben.
-Y/n- szólt utánam mielőtt kiléptem
-Igen?
-Ha felkelek dühös leszel rám igaz?- forgatta a szemét
-De még mennyire! Maradj a seggeden amíg vissza nem jövök!- tettem csípőre a kezem

Hange irodája felé mentem a folyosón de gondoltam előtte benézek Erwinhez is.
-Név? Indok?- kérdezte a kopogásom után
-Y/n vagyok.
-Gyere.
-Mi a helyzet Levi-al?- nézett rám
-Jobban van mint volt de még mindig nem a legjobban.- sóhajtottam
-Ma szerintem beugrok hozzá valamikor, hogy megnézzem hogy van.
-Jöhetsz bármikor, nem fogom engedni, hogy mozogjon- nevettem

-Akkor én mennék is, még elmegyek Hangehoz. Nem jössz megnézni most? Vagy nem érsz rá?- fordultam felé
-Különösebb dolgom éppen nincs.- állt fel
Kopogtam Hange ajtaján Erwinnel magam mögött.
-Igen?
-Jó reggelt doktornő!- néztem az álmos arcát nevetve
-Hogy van?- fordult felém
-Jobban. De azért jöttem, hogy megnézd, meg kellene fájdalomcsillapító is.
-Megyek.- fogott meg néhány dobozt
Már hárman indultunk Levi szobája felé.

-Szia Levi!- köszöntem hangosan ahogy beléptünk
A hálószobába mentem. Levi az ágyban feküdt.
-Azta! Biztos voltam benne, hogy nem fogsz nyugton maradni!
-Tch. Kurvára fáj a fejem.- mondta halkan
-Ohhh.- leültem mellé és megfogtam a homlokát- megint egyre melegebb- jegyeztem meg mérgesen

-Szia Levi, hogy vagy?- lépett be Hange és Erwin
-A Szemöldök parancsnok mit keres itt?- nézett rám
-Meg akartam nézni hogy vagy.
-Szarul.- sóhajtott

-Hoztam gyógyszert és megmérjük a lázad.- lépett mellé Hange
-Főzök neki teát. Ti kértek?- indultam ki a konyhába
-Jól esne, köszi.- válaszolt Hange a zsebében kutatva
-Erwin?- néztem rá
-Én is elfogadom.
Kiléptem a konyhába ahol köhögni kezdtem pedig már hetek óta nem volt ilyen rohamom. Ezért természetesen nem is volt nálam a kis tartály.

-Hova raktam?- suttogtam a számat eltakarva
-Y/n! Ugye nem kaptad el?!- hallottam Hanget a szobából
-Nem!- válaszoltam rekedten még mindig a fiókokban kutatva
Lehet hogy az irodámban hagytam?!- gondoltam

Levi szemszöge:

Hange éppen a lázam mérte mikor Y/n köhögni kezdett.
Először úgy voltam vele, hogy biztos félrenyelte a teát vagy valami.
-Y/n! Ugye nem kaptad el?!- kiabált neki Hange
-Nem...- rekedt hangon válaszolt

Erwin kiment a konyhába.
-Y/N! Y/N! MI A BAJ?! JÓL VAGY?!
Amilyen gyorsan csak lehetséges megtettem azt a pár métert a konyháig ahol Y/n a mellkasát szorítva ült a földön és köhögött.
-Basszus. Erwin! Menj be az irodájába és az asztal egyik fiókjában találsz egy kis tartályt! Hozd ide gyorsan!- leültem mellé a földre és óvatosan simogatni kezdtem

-Mi a baja?!- nézett rémülten Hange
-Ez egy roham. Pedig már hetek óta nem volt.
-Levi...- a hangja erőtlen volt
-Shhh, semmi baj, ne beszélj. Lassan vegyél levegőt, mindjárt vége!- beszéltem hátha megnyugszik egy kicsit
Nagyon szédültem a hirtelen mozgás miatt de ha szüksége van rám akkor nem az egészségem az első.

Erwin megérkezett és egyből odaadta a kis tartályt.
Befújtam neki de alig volt benne valami.
-Ebben szinte semmi sincs.- fogtam a fejem mérgesen
-Honnan tudok másikat hozni?- kérdezte Erwin
-Fogalmam sincs...- mély levegőt vettem, most nem pánikolhatok- szerintem bármelyik orvos kiadja neked. Te vagy a felderítő egység parancsnoka, oldd meg!