Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

2. rész: Megmentő

A maradék idő a Felderítő útig nyugodtan telt, a csapatom szépen edzett, mint bármikor máskor.
Végre elérkezett a nagy nap és elindultunk a falon kívülre.
Már sorakoztunk fel a kapunál mikor azt éreztem, hogy valaki figyel.
Hátra néztem és egy érzelem nélküli tekintet láttam ahogy engem néz.
Azzal a lendülettel vissza fordultam előre, mert nem volt sok kedvem veszekedésbe kezdeni vele, hogy mégis miért bámul ezért inkább a célra próbáltam koncentrálni.
-Adjátok a szíveteket!- kiáltotta Erwin Parancsnok
-Igenis- kiabált vissza az egész Felderítő Egység
Elindultunk és amikor oldalra pillantottam a kezdők rémült tekintetével találtam szembe magam.
-Hange osztag és a kezdők a bal oldalon fognak haladni, míg Levi és Y/n osztaga jobb oldalt! A bal oldal célja a sikeres menekülés legyen, kerüljétek a harcot, a jobb oldal harcolhat és ne féljetek áldozatot hozni az emberiség érdekében!- adta ki a parancsot Erwin
Elvárása szerint helyezkedtünk.

Nem kellett sokat várni és a célpont, a Nőstény Titán megjelent.
-Be kell jussunk az erdőbe, még ne támadjatok!- adtam ki az utasítást a csapatomnak
10 perc menekülés után már látható volt a hatalmas erdő ami egy kis nyugalommal töltött el engem és szerintem a többieket is.
Beértünk a fák közé és néhány katona másik osztagokból próbálta lelassítani a Titánt
több-kevesebb sikerrel.
Egymás után zuhantak holtan a földre jobbnál jobb katonák
Én közvetlenül Levi mögött mentem és próbáltam felzárkózni, hogy beszélhessek vele.
-Hadnagy! A Nőstény egyre közelebb ér és a felmentő sereg elbukott, mit tegyünk?- kiáltottam rá miután nagy nehezen utolértem
-Figyelj a többiekre, én elmegyek Erwinhez, a célotok most a menekülés, csak a legvégső lehetőség legyen a támadás, számítok rád
Y/n!- majd a felszerelés segítségével felugrott egy fára és eltűnt
Az utolsó mondata melegséggel töltött el de nem értettem miért mondja ezt most, mindig olyan mogorva.

De nem volt sok időm gondolkodni ezen mivel hangos kiállításokat hallottam a hátam mögül.
-HOVA MENT A HADNAGY?!! ITT HAGY MINKET? MI LESZ MOST VELÜNK?!! MEG FOGUNK HALNI!!- hallottam egymás után a nyafogást mögöttem
-A Hadnagy Erwinhez ment, én itt maradok és engem bízott meg, hogy vezesselek titeket!- néztem hátra komolyan
Még 5 percig menekültünk mire odaértünk Erwinékhez, akik sikeresen elfogták a Titánt.
Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről és a nyugodt sóhajtásokat lehetett hallani a közelben.
-Tch, nem basztad el Y/n, micsoda meglepetés- nézett rám üres tekintettel
Én csak bólintottam.
-Most vidd őket tovább és keressétek meg a lovakat, 10 perc és én is ott vagyok utána indulunk vissza, megértetted?
-Igenis Hadnagy!- gyorsan tisztelegtem és elindultunk.

Mikor megtaláltuk a lovakat csak vártunk, hogy Levi megérkezzen és indulhassunk vissza.
Néhány perc után nagyon mély ordításra lettünk figyelmesek, mindenki felkapta a fejét.
-Y/n Kapitány! Mi volt ez?!- kérdezte meg végül Eren
-Fogalmam sincs de szerintem most végezték ki a Nőstény Titánt, szóval a Hadnagy már bármelyik percben itt lehet- mondtam a legnagyobb nyugalmat mutatva az arcomon, hogy ne ijesszem meg a többieket
Hamarosan hangos lépteket hallottunk az út irányából és a Nőstény Titán bukkant fel hatalmas sebekkel és az egyik katonánkat egy mozdulattal a fának nyomta és megölte.
-PETRA!- kiáltott fel Eren és már ugrott volna oda amikor elkaptam a kezét és befogtam a száját
De már késő volt, a Titán észre vett minket és egyből célba is vett ahogy meglátta Erent.
A fiút oda löktem Arminhoz.
-Meneküljetek amíg én feltartom a Titánt, de ne vissza Erwinékhez, mert ez a dög valahogy megszökött onnan... Az sem biztos, hogy még élnek- néztem le a földre
De Y/n!- próbált megszólalni Armin és Mikasa
Ez... Parancs!- néztem rájuk komolyan, mire ők fejet hajtottak és elindultak
-Jean, Mikasa ti is menjetek!
-Igenis!-tiszelegtek, majd gyorsan elindultak

-Csak te és én rondaság.- suttogtam miközben leugrottam a fáról
Egyből a nyakát támadtam amit eltakart, viszont itt még nem tudtunk a keményítő képességéről.
A kezét nem tudtam levágni és a lendülettől neki repültem egy fának.
A kardom darabokra tört a Titán kemény kezén és egy nagyobb penge darab ketté vágta jobb lábszáram és a hasam.
Esélyem sem volt ilyen sebekkel és vérveszteséggel felkelni, de már láttam ahogy nyúl felém és én beletörődve elfogadtam a halált.
Hirtelen elém zuhat a Titán keze válltól levágva, majd a Titán egész teste is a földre hullott.
Levi Hadnagy lépett oda elém és aggódva nézett rám, még sosem láttam ilyennek.
Levette a felsőjét, ketté tépte és bekötötte a sebeimet.
Innentől minden elsötétült, csak néhány hang maradt meg... Levi... Ahogy a nevem kiabálja.
Amikor felébredtem egy szekéren találtam magam a mellettem fekvő Erennel, a kocsi szélén pedig Mikasa ült.
Amikor vissza értünk az emberek egymás között suttogtak miközben néztek minket.
-Megint nem jutottak semmire... Jól elbaszták, mint mindig.
-Nem ér semmit a Felderítő Egység.
Felültem volna és oda ordítottam volna de nem ment, nem volt erőm felkelni ilyen súlyos sebekkel.

Amikor vissza értünk éreztem, felemelkedek és fáradtan kinyitottam a szemem.
Levi a lábamnál és a derekamnál fogva két kézzel, az irodája felé tartott velem.
Nem volt erőm se beszélni se mozogni.
Mikor benyitott az ajtón és bevitt a tiszta szobába óvatosan lefektetett a kanapéra és elment a fürdőbe.
Fél perc múlva visszatért és óvatosan felhúzta a fehér ingemet ami akkora már vörös színben pompázott.
-Hadnagy!- kiáltottam fel és visszahúztam a ruhám a hasamra, túl hirtelen mozdultam és kicsit megremegtem a fájdalomtól
-El kell lássam a sebeidet, nagyon komolyan megsérültél, ne ellenkezz!
Hagytam magam de nagyon fájt amit csinál ezért odakaptam a kezéhez és megfogtam a karját.
-Mi a baj? Nagyon fáj?- nézett rám, máshogy mint eddig
-N...nem... A többiek? Mi történt velük? Erent és Mikasat láttam de a- Levi megfogta az arcom és megszólalt
-Most inkább magad miatt aggódj, a legtöbben meghaltak, de a te osztagodból kisebb nagyobb sérülésekkel megúszták- nyugtatott le

Miután bekötötte és összevarrta a sebeim(ami elég fájdalmas volt de próbáltam az erős oldalam mutatni neki) a szekrényébe nyúlt és egy szürke nadrágot és egy fekete pólót vett ki majd odaadta nekem.
-Vedd ezt fel, mert tiszta vér a ruhád!
Megpróbáltam felállni de nem igazán sikerült, azzal a lendülettel nagyot koppanva a padlóra estem.
-Várj!- sietett vissza a konyhából
-Segítek! Elviszlek a fürdőig és ott hagylak, mert gondolom nem igazán tetszene ha néznélek ahogy fürdesz, de nem zárhatod be az ajtót, nehogy baj legyen.- és újra felemelt
Bevitt és már ott volt a kádban a meleg víz ami csak rám várt.
Szépen letett és olyat tett amire soha nem számítottam.
Mosolygott...
-Ha bármi baj van sikíts, nem megyek sehova, hallani foglak. Rendben?- nézett vissza rám
-Rendben- szóltam vissza halkan