Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

9. rész: Egyre rosszabb

Annyira jó volt az ő karjai között ébredni!
Hátra néztem és még aludt, annyira aranyos volt. Megsimogattam a haját és főztem teát és reggelit, hogy mire felkel jó kedve legyen
Mikor kész lettem leültem mellé az ágyra és néztem ahogy nyugodtan mozog fel-le a mellkasa
Valaki kopogott
-Igen? Léptem halkan közelebb az ajtóhoz és kinyitottam
-Y/N!!! LEVIIII!- sikított Hange a szoba ajtóban mellette Erwinnel
-Jó reggelt!- Erwin illedelmes volt, mint mindig
Hange sikítása természetesen felébresztette Levit amit köztudott, hogy nagyon nem szeret
-Mit csinálsz Y/n?- hangzott a rekedt, álmos hang mögöttem
-Jó reggelt! Vendégeink vannak!- mosolygotam hátra mire ő egyből felült az ágyban
-Mi?- nézett az ajtóra
-LEVIIIIII- ronott be Hange mellettem a szobába
Én csak nevettem rajtuk
-Gyere be te is Erwin- néztem vissza rá
-Köszönöm- lépett be

-Hogyhogy te még alszol Törpe?- nézett felé nevetve
-Hála neked már nem...- nézett unottan
-Annyit szerettünk volna, hogy pontosan 10 nap múlva ki fogunk utazni megfigyelés céljából Marley-ba. Ti, Hange, Eren, Mikasa, Armin, Jean, Connie, Sasha és én!
-Oo hát ez nagyon jó!- mosolyodtam el
-Reméljük addigra Levi is rendbejön... - nézett rá Erwin
-Jól vagyok Szemöldök- válaszolt mérgesen
-Tényleg milyen a sebed?- kérdezte kíváncsian Hange
-Semmi érdekes...
-Tegnap elég csúnya volt, ma mikor jön az orvos?- vágtam közbe
-Elvileg 12:00-ra itt van- vonta meg a vállát Erwin
-Csak kérdés, hogy addig nem kell-e cserélni a kötést... Fáj most? Nem vérzik?- álltam fel a kanapéról és indultam el felé
-Nem tudom... Tűrhető a fájdalom, tegnap éjjel fájt de te már rég aludtál így esélyem sem volt szólni
-Felkelthettél volna!
-Vigyázz Levi! Dühös az asszony- nevetett fel Hange
-Ah Kölyök! Megdobsz egy pólóval?- mutatott a szekrényre
-Persze!- és oda dobtam egy sima fekete pólót

-Hozok teát!- mosolyogtam a vendégeinkre
-Jó háziasszony vagy!- szólt utánam Levi
-Te jobb!- vágtam vissza nevetve
Hange erre hátra dőlt a kanapén és kacagni kezdett
Levi is kikelt az ágyból majd lassan leült melléjük
-Mennyi az idő?- kérdeztem és vittem el az üres csészéket
-Fél egy, miért?- kaptam választ Erwintől
-Hol van már az orvos?- ültem le idegesen a kanapéra
-Nyugi! Jól vagyok- fogta meg a kezem
-De azt mondtad, hogy este jobban fájt, meg kell néznie
-Meg várhatjuk mi is? Érdekel, hogy nincs-e baj- hajolt előre Erwin
-Persze- néztem le a földre

Ahogy kopogást hallottam egyből felugrottam és ajtóhoz siettem
-Jó napot Doktor úr- fújtam ki a levegőt
-Jó napot- lépett be
-Hogy érzed magad?- nézett végig Levion
-Jól vagyok- vágta rá egyből
-Azért meg szeretném nézni, vedd le kérlek a felsőd
-Várj, segítek!- szóltam közbe és levettem
-Nem is rossz ez a kötés, ezt nem én raktam rá
-Y/n volt- mutatott rám mosolyogva
-Szép munka
Amikor levette a kötést kerek szemekkel nézett
-Nem fáj? Nagyon csúnya!- nézett fel
-Hát nem...
-Levi! Az igazat, kérlek- léptem közelebb
-Hát eléggé fáj de kibírom- motyogta
Mikor megláttam a seb lila és fekete színekben pompázott körbe és egy kicsit folyt belőle a vér
-Te jó ég...- léptem hátrébb és fogtam meg a fejem aggódva
-Minden rendben lesz de ez most tényleg nagyon fájni fog- majd valami folyadékot vett elő a táskájából
Erwin és Hange is felálltak, mindketten ijedten nézték a sebet
-Mehet?- kérdezte az orvos
-Bármikor
Egy rongyra csöpögtette az anyagot és elkezdte vele törölni a csúnya sebet
Levi megremegett és össze szorította a szemeit mire én közelebb léptem és elkezdtem simogatni a kezét
Most Hange sem mosolygott Erwin pedig keserű arccal nézte a műveletet
-Egyenlőre ennyi- hagyta abba az orvos mire Levi kinyitotta a szemeit
-Hihetelen... Nagyon jól bírja a fájdalmat, eddig gyakorlatilag mindenki akin ezt használom kellett vagy sírt vagy kiabált
-Köszönjük- mosolyogtam az orvos után
-Itt hagyom ezt a szert, ha megint ilyen lesz akkor használja bátran, viszlát
-Viszlát...

-Nagyon fájt igaz?- kérdezte meg halkan Hange
-I... igen- erre én megöleltem
-Szerintem ne is kössük most be, hogy lássuk ha valami nem jó vele.
Levi csak szótlanul bólogatott
-Szerintem mi most megyünk, remélem hamar jobban leszel Levi...- sétált ki Erwin
-Erősen Törpi!- mosolygott Hange és ő is kiment

-Még mindig csípi?- kérdeztem és nem engedtem el a kezét
-Igen... De ne aggódj- simogatta meg az arcom
-Nem vagy álmos? Hozzak valamit?- kérdeztem
-Jól vagyok, nem kell semmi
-Valamit enned kell- vágtam rá
-Te mondod?- nézett rám felvont szemöldökkel
Én erre csak erősen megfogtam a karom
-Tényleg basszus, a kezed! Hogy van? Fáj? Nem kellett volna megmutatni az orvosnak?
-Nem fáj, orvos nem fogja látni, semmiség- mosolyogtam
-10 nap...- motyogtam és Levi hasára néztem- biztos jobban lesz...

Leültem papírmunkát csinálni.
Nagyjából 2 óra munka után láttam, hogy Levi felül, végig húzza az ujját egy polcon és rám néz, én tudtam mit akar... egyből felkeltem és elindultam a fürdőbe
A kezemben két vödör takarító eszközzel és szerrel jöttem vissza
-Ez a beszéd!- dőlt hátra önelégülten
Én erre csak kinyújtottam a nyelvem és nekiálltam takarítani
Fél óra után azt vettem észre, hogy megint alszik, elmosolyodtam és folytattam a takarítást.
Mikor végeztem mindent a helyére vittem és lehúztam a hasáról a takarót, majd megnéztem a sebét
Sokkal szebb volt, mint eddig.
-Már 4 órája alszik... Lehet fel kéne keltsem, ha felkeltem mérges lesz, viszont ha nem akkor is mert, hogy: "Miért hagytam eddig aludni?!"- mondtam halkan
-Levi...- ültem le az ágy szélére és adtam egy puszit az arcára
Lassan kinyitotta a szemeit és megszólalt: -Mennyit aludtam? Mennyi az idő?
-4 órát, mindjárt 7 óra- nevettem fel
-Mi?! És te mit csináltál addig?- ült fel
-Takarítottam és dolgoztam- vontam meg a vállam
-Nem megyünk el sétálni? Te sem tetted ki a lábad innen egész nap és én sem
-De mehetünk, öltözz fel- mosolyogtam