Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

4. rész: Elrabolva

Amikor reggel felkeltem Levi mellettem feküdt, az arcába lógott néhány hajszál.
Én még soha nem láttam ilyen békésnek, most végre levehette azt az álarcot amit mindennap visel a gonosz világ előtt
Felkeltem és adtam egy puszit a homlokára, megsimogattam az arcát majd elindultam vissza a szobámba, hogy felöltözzek, hátha addigra felkel és akkor vissza jövök hozzá

A szobámban:
Indultam a fürdőbe felöltözni és megmosni az arcom amikor a tükörben megláttam, hogy az ajtó résnyire nyitva van
Lassan kimentem a nappaliba mikor egy maszkos ember állt előttem és egy kendőt nyomott az arcomba amin bizonyára altató volt, mert onnantól teljes sötétség

Levi szemszöge:
Amikor felkeltem Y/n nem volt mellettem amit kicsit furcsának tartottam ezért elkezdtem keresni
Nem volt a szobában, se a fürdőben
-Itt hagyott volna egy szó nélkül?- dőltem neki idegesen a falnak
Felvettem magamra valami pólót és elindultam a szobája felé aminek az ajtaja nyitva volt
Egyre jobban siettem oda, mert egyáltalán nem értettem a helyzetet
Amikor odaértem a padlón vér volt és
Y/n pulcsija
-Nagyom megijedtem, sehol nem volt a szobában

Rohantam a folyosón egyenesen Eren, Armin és Mikasa szobája felé
Kitártam az ajtót
-NEM LÁTTÁTOK Y/N-T?!!- álltam az ajtóban félelemmel teli arccal
-N.. nem láttuk, minden rendben Hadnagy?- lépett hozzám közelebb Eren
-Jajj ne...- fordultam meg hirtelen az ajtóban és újra elkezdtem futni a folyosón de most Erwin irodája felé
-ERWIN!- ronottam be az ajtón mire ő rezzent egyet és hátra nézett rám
-Igen Levi? Valami baj van?- kérdezte teljesen nyugodtan
-Y/N ELTŰNT!! És letérdeltem az iroda ajtajában
-Mikor? Mi történt? Honnan tűnt el? Biztos vagy benne?- tette fel egymás után a kérdéseket
-Nem volt mellettem reggel!- ezt nem kellett volna mondanom- A szobája padlója véres- lihegtem neki
Erwin hirtelen szóhoz sem jutott csak kerek szemekkel nézett
-Holnap küldök egy csapatot, hogy keressék meg- válaszolt végül nyugodtan
-HOLNAP?! KI TUDJA MIT TESZNEK VELE ERWIN!
-Miért olyan fontos neked az a lány?
Erre nem tudtam mit válaszolni
-Nem mindegy az most?! Lehet, hogy már késő... Tch egyedül megyek utána

Olvasó szemszöge:
Pár órával később mikor felébredtem egy piszkos pincében találtam magam, órákig vártam mikor lépteket hallottam az ajtó elől, egy magas maszkos ember lépett be rajta, ő volt az aki elrabolt- próbáltam mozogni de a kezeim és a lábaim le voltak kötve.
Az embernél egy kés volt amivel felém közelített
Amikor közelebb ért a vállamba szúrta a kést mire könnyek gyűltek szemembe
Nem hezitáltam sokat, miután megint kiment a fogammal kitéptem a vállamból a kést és a kezemhez dobtam, hogy fel tudjam venni és elvágjam a lábamat láncoló kötelet

Amint lábra álltam az ajtót vettem célba mert biztos voltam benne, hogy ez még az a "kastély" ahol a Felderítő osztag emberi élnek
A fejemmel lenyomtam a kilincset és elkezdtem futni fel a lépcsőn kiabálva: Segítség!!!
mert nagyon fájt a vállam, nem állt el a vérzés
Felértem a lépcsőn és a hosszú folyosó végén láttam Erwint és Levit sétálni a másik irányba de mögöttem az emberrabló futott fel a lépcsőn

-ERWIN!! LEVI!!! SEGÍTSÉG!!!- sikítottam és futottam ahogy csak tudtam,
Erwin megfordult és elkapta Levi vállát aki erre visszafordult és észre vettek engem
Levi elkezdett rohanni felém, erre a hangzavarra kinyíltak az ajtók és Eren, Mikasa, Armin, Jean, Connie, Sasha és a többiek néztek ki rajtuk, mind más szobákból
Amikor hátra néztem a maszkos mögöttem állt és egy kést fogott a torkomhoz
-HA CSAK EGY LÉPÉST IS KÖZELEBB JÖTTÖK ELVÁGOM A TORKÁT!- üvöltött amitől az egész folyosó visszhangzott
Levi megállt a hideg folyosó felénél és ijedten nézett rám
Összeszedtem a gondolataim és kirúgtam az emberrabló lábait alóla aki fájdalmasan a földre zuhant

Könnyezve a futni kezdtem a szerelmem féle
Mikor végre elért szorosan átölelt és letérdelt velem a padlóra, megcsókolt
Nem élvezhettem sokáig a pillanatot.
-KÖSZERT! MEGSÉRÜLT!- kiabált
-Nem lesz semmi baj, itt vagyok Kölyök- ölelt egyre szorosabban és a kezével a vállam szorította, hogy ne vérezzek el
Hamarosan Armin futott oda hozzánk egy kosárral a kezében ami tele volt kötszerrel és fertőtlenítővel
Eren csak állt az ajtóban és nem csinált semmit
-J.. jól vagyok- mosolyogtam Levi-ra aki Armin segítségével éppen a vállam fertőtlenítette és kötötte
Erwin közelebb sétált és a kezével intett Levi-nak aki erre megfogta a karom és közelebb húzott Arminhoz és Erwinnel az emberrabló felé indultak aki a földön feküdt
Eren és Mikasa is odajött hozzám
-Te és a Hadnagy?- nézett rám Eren
-Én... Ne haragudj, hogy nem mondtam el- csuklott el a hangom
Mikasa meglökte Erent
-Most nem ez a legfontosabb, jól vagy
Y/n?
-Már igen néztem a kötést a vállamon

Levi szemszög:
-Megöllek te rohadék!- rontottam neki teljes erővel a maszkosnak amikor Erwin utánam szólt
-Levi! Óvatosan, nem tudjuk mire képes!
-Nem fogok kesztyűs kézzel bánni vele azok után amit tett
-Hogy mertél hozzá érni a mocskos kezeddel te utolsó undorító féreg!?- kezdtem el rúgni
-Hagyd! Mindjárt elviszik a fogdába
Folyt vér a szájából és az orrából mikor abba hagytam a rúgást

Olvasó szemszög:
Miután az én lovagom félholtra verte azt a szemetet újra felém indult
Eren arrébb állt az útjából ő pedig a szemembe nézett
-Nem hagyom, hogy ez újra megtörténjen, meg foglak védeni mindentől- majd megfogta a kezem és a szobám felé vitt de az ajtóm előtt megállt
-Ide vagy hozzám?- nézett rám
-Van rengeteg papírmunkám, szóval itt kell legyek és dolgoznom kell..
-Nem kisasszony! Biztos, hogy nem fogsz dolgozni!- majd felemelt és bevitt a szobámba
Lerakott az ágyamra, adott egy puszit és az ajtót felé vette az irányt
-L.. Levi- szóltam utána halkan
-Igen? Mi a baj?
-Félek... Nem maradsz itt velem ma este?
-Bármit Kölyök!- és becsukta maga mögött az ajtót majd leült mellém az ágyra

Pár perc néma csend után megszólalt:
-Ahogy láttam Eren nem nagyon díjazza, hogy együtt vagyunk- nézett végül rám a szokásos arcával
-Nem erről van szó, csak annyi a baja, hogy nem szóltam neki
Ekkor mintha hívták volna Eren kopogott az ajtón
-Y/n bejöhetek?
Ránéztem Levira aki bólintott egyet
-Gyere
Ahogy benyitott meglátta Levit
-Ohh látom elfoglalt vagy, majd jövök máskor- indult volna az ajtó felé de Levi megfogta a vállát
-Addig kimegyek, beszéld meg vele amit akarsz- nézett Erenre kifejezéstelen tekintettel
-Öhmm köszönöm Hadnagy!- nézett vissza rá Eren mire ő csak a szemeit forgatta

Kiment a szobából:
-Gyere ülj csak le, mit szeretnél Eren?
-Hát az a helyzet... Mióta vagy együtt a Hadnaggyal és miért nem mondtad el nekem vagy a többieknek?- ült le mellém
-2 napja... És ezért is nem szóltam, nem volt rá alkalmam! Biztos lehetsz benne, hogy az ilyenről elsőnek szóltam volna neked, ha lett volna időm!
-Értem...hogy érzed magad?- nem hagyott válaszolni már egyből mondta tovább
-Arra gondoltam, hogy ha van kedved aludhatnál nálunk- mosolygott rám
-Öhm hát nem is tudom...- Levi rontott be a szobába
-Na! Ebből én sem maradhatok ki! Itt maradhatok Eren? Tekintve, hogy engem is érint a beszélgetés!
-P...persze- vakarta meg a tarkóját
-Levi levágódott mellém az ágyra olyan erővel, hogy Eren rezzent egyet és megsimogatta a fejem
-Szóval Y/n?- nyelt és nézett rám Eren
-Megkérdezhetem, hogy miről van szó?- dőlt előre Levi
-Csak megkérdeztem, hogy nincs-e kedve ma nálunk aludni- szólt Eren
Igen?- Levi felvonta a szemöldökét és rám nézett
-Szóval eljössz?- nézett újra engem Eren

Na most még túl hosszú lesz, nem bírok magammal XD
Írtam volna tovább aztán feltűnt, hogy már 1200 szónál járok
Jó olvasást <3