Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

13. rész: Mindennél jobban

-Bocsánat, hogy pont egy ilyen szép lány ölébe estem- mosolygott perverzül
Levinál itt gurult el a gyógyszer és neki rontott volna de Mikasa és én nagy nehezen visszafogtuk
-Tudod, hogy nincs magánál! Ha józan lenne nem mondana ilyet!- próbáltam hátra tolni

-MI A FASZT MONDTÁL?!!- üvöltött Levi illedelmesen
-Ooo én ugyan semmit- röhögött Jean majd csuklott egyet
-Kérlek nyugodj le...- tartottam vissza már egész testemmel
-MIT AKARTOK?! HOGY MEGVÁRJAM AMÍG RÁD MÁSZIK?!- tombolt
-Tch... Megyek kiszellőzetetem a fejem...- sétált el morogva
-Szerinted megnyugszik?- néztem Mikasa felé
-Talán igen... de azért maradj távol Jeantől mielőtt nagyobb baj lesz...- vakarta meg a fejét

A többiek is vissza jöttek és folytattuk a beszélgetést
-Hol van már Levi?- kérdeztem újra Mikasát, mivel jelenleg csak vele tudtam társalogni
-Nem tudom, már fél órája elment...
-Menjek utána?
-Hát lehet azt kéne de félek egyedül elengedni téged, viszont ami itt történik... Ezeket is féltem egyedül hagyni- nézett körbe
-De mi van, ha valami történt vele?- szorult össze a torkom
-Y/n, ő már nagy kisfiú! Tud magára vigyázni...

-He! Jean még mindig rókázik?- kérdezte Eren
-Hát nem az első, hogy oda megy szóval szerintem igen!- nevetett Armin
Ekkor Levi tért vissza és... Átkarolta Jeant aki már nem bírt rendesen állni a lábán és folyamatosan öklendezett
-Basszus... Minden rendben?- pattantam fel

-Nem igazán...- lihegett Levi- ez a barom már gyakorlatilag azt is vissza adta amit múlt héten evett de még mindig nem bír leállni... Ha így folytatja ki fogja hányni az epéjét- tette le a földre
-Igyon valamit!- hozott egy üveg vizet Mikasa
De azzal a lendülettel ahogy ivott volna újra öklendezni kezdett és ki is köpte a vizet
-Ahjjj bassza meg...- remegett
-Nagyon le van gyengülve... Ez így nem lesz jó- fogtam a fejem
-Téged sem hagyunk többet inni...- forgatta a szemét Levi
-Valamit innia vagy ennie kéne, hogy leálljon a szervezete... Már túl gyenge ahhoz, hogy vissza tartsa- gondolkodtam
-Csak mi hárman vagyunk rendben? Hange? Nem tud segíteni?- nézett közbe reménykedve Levi
-Csak mi hárman...- néztem a földön fekvő Hangera
-Fasza...

Nagyjából fél óráig még vártunk, hogy hátha jobban lesz de csak még jobban elfáradt
-Valamit most csinálni kell mert tényleg nem lesz jó vége- morgott Levi
-Jó... Próbálj megnyugodni- fogta meg Mikasa a kezét
Én felemeltem a fejét és próbáltam bele önteni a vizet és gyorsan nyelt egyet
-Huhhhh...- dőltem hátra
-Most talán jobb lesz... De ha kell se hányd ki!!!- szólt határozottan Levi

5 perc múlva újra csináltuk ezt és Jean jobban lett
-Na kölykök!! Már 23 óra van! Indulás haza!- utasított Levi
-Na gyertek drágáim!- tette Hange a karját Levi nyakába
-Tch! Vidd magad az alkohol szagoddal a közelemből Négyszemű!- mordult rá
Egyből következtem én
-Akkor gyere te Y/n!- botladozott hozzám
-Gyere barátnőm! Haza segítelek!- mosolyogtam rá és hagytam rám támaszkodni

Mikor visszaértünk Erwin dühösen állt az ajtóban
-Jézus... Nem hittem, hogy ennyit isztok!
-Ne csak bámulj segíts!- mutatott rám Levi ahogy be szenvedtem az ajtón Hangeval
-Ahh te jó ég...- és elvette tőlem
-Felviszem Jeant a szobájába, te addig menj és fürödj le!- sétált el mellettem Levi
-Rendben... Sziasztok!- köszöntem a többieknek akik észre sem vették, hogy köszöntem olyan állapotban voltak
-Lesz itt baj holnap reggel...- suttogtam nevetve

Elmentem fürdeni majd fáradtan dőltem be az ágyba és Levira vártam
-Fhuuu basszus...- ült le mellém ahogy megérkezett
-Meg akarom én kérdezni mi tartott ennyi ideg?- kérdeztem nevetve és oda másztam, hogy megöleljem de felugott és nem hagyta amit én kerek szemekkel néztem
-Jajj Kölyök ne értsd félre! Csak kurva büdös vagyok az alkoholtól és ennek a baromnak sikerült lehánynia engem is- mentegetőzött és megsimogatta a kezem
Én csak mérgesen bújtam nyakig a takaró alá és elfordultam tőle
-Na akkor megyek fürdeni- és hallottam ahogy kifelé lépked a szobából

Nem akartam aludni amíg vissza nem jön ezért vártam fél órát
-Sokkal jobb- morogta
Éreztem ahogy besüpped az ágy és abban a pillanatban már fölöttem is volt de nem azt csinálta amire számítottam

Csiklandozni kezdte a hasam mire én először csak nevettem de mikor 5 perc után sem hagyta abba bárhogy kérleltem sikítozni kezdtem
-NE KÉRLEK HAGYD ABBA!- sikítottam nevetve
-Ne sikíts! Azt fogják hinni, hogy megerőszakollak- nevetett Levi és folytatta
-Akkor hagyd abba!- röhögtem
-Persze, én nem engedem ilyen könnyen a zsákmányt!- és folytatta a kínzásom
-ELÉG! KÉRLEK!! NE CSINÁLD!- visítottam
10 perc után végül lassan abbahagyta

A hátamra fordultam, így nagyjából 5 centi választott el minket
-Nehogy már megharagudj! Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek!- hajolt egyre közelebb hozzám
De nem tudtam válaszolni mert azonnal megcsókolt és magához húzott egy hatalmas ölelésre
Az ölében ültem ő pedig szorított magához majd hátradőlt az ágyon így én feküdtem rajta
A mellkasán pihentettem a fejem míg a hátamat simogatta

-Olyan hülye vagy de imádlak...- suttogta a fülembe
Végül addig simogatott amíg el nem aludtam

Levi szemszöge:
A kis Kölyök rajtam fekve aludt el... Nagyon aranyos
Nem volt szívem lelökni magamról ezért egy takaróért nyúltam amit magunkra húztam és én is elaludtam

*Másnap reggel*

Reggel Levi és én is fáradtan mentünk le az ebédlőbe a többiekhez
-Leültem egy székre és fáradtan hátra döntöttem a fejem
Levi hozott nekem teát amit egyből inni is kezdtem
Mikor Erwin már 5 perce folyamatosan röhögött Levi megkérdezte, hogy mi van mert már elég idegesítő volt

-Mit röhögsz Erwin?- nézett fel a csészéjéből
-Hát hallottam, hogy durva volt a tegnap estétek!- röhögött újra
-Mármint Jean miatt és hogy mindenki leitta magát a sárga földig?- nézett értetlenül

-Nem! Mikor már visszaértetek! Hajnalban! Y/n jó nagyokat sikított- kezdett el még jobban röhögni
Én erre a mondatra magam elé köptem a teát és köhögni kezdtem
Erre az Erwin mellett ülő Hange is felnézett aki komoly fej és hasfájással küzdött de még így is kerek szemmel nézett engem és visítva röhögni kezdett
Próbáltam megszólalni és javítani ezen a párbeszéden de nem sikerült mert majdnem megfulladtam közbe

-Látod én mondtam, hogy ne sikíts!- veregette meg a hátam Levi, hogy levegőhöz jussak
Erre Hange felém hajolt és nevetve megkérdezte: -Nagyon fájt?
-Nem nem nem! Nem az történt aminek hallatszott!- próbáltam mentegetőzni és mellettem nevető Levira néztem
-Ne élvezd a helyzetet!- mordultam rá
-Én nem!- nevetett
-Na de tényleg nem történt most semmi olyan, csak egy kis megérdemelt kínzást kapott!
Én erre hangos koppanással az asztalba vágtam a fejem mivel ezzel csak rontott a helyzeten
-Csiklandozni kezdett és ezért sikítottam! Lezárhatjuk a témát?- kérdeztem piros fejjel

Meg is hoztam a következő részt
Most is szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan olvassátok <3
Jó olvasást:3