Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

6. rész: Nem halhatsz meg!

A szobámban:
-Hiányoztál- csukta be maga után az ajtót.
-Aaa Levi! Gyere ide!- öleltem hosszú perceken át, amikor végül elengedtem
Hange ronott be a szobába
-LEVI! Y/N! A TITÁNOK ÁTTÖRTÉK A FALAT!- kiáltott és már futott is a következő szobához
Levi ijedten nézett rám és kirohant egyenesen a saját szobája felé, én futottam utána a kezemben az én felszerelésemmel és ruhámmal
-Levi állj meg, nyugodj le! Meg fogjuk oldani! Ne félj!- a szavaitmól zengett az egész folyosó

Utána mentem be az irodába és beálltam elé
-Lassíts! Nem lesz baj!- néztem a szemébe
-Meg kell védenem téged!- és megfogta a vállam ami nagyon fájt még mindig de ezt próbáltam elrejteni, viszont most nem sikerült
A földre ültem fájdalmamban de hiába ugrottam fel egyből, észre vette, hogy valami nincs rendben
-Y/n! Mi a baj? Mi fáj?- nézett rám kerek szemekkel elejtve a felszerelését
-Semmi, ne foglalkozz velem, kérlek- majd leültem és elkezdtem felrángatni magamra a csizmát
-Kölyök! Mi fáj?! Kérlek válaszolj végre!
-Ha nem vagy teljesen rendben nem harcolhatsz
-Rendben vagyok, nincs semmi gond
Erwin az irodája ajtajában állt és mi futottunk hozzá
-Nincs időnk osztagokra válni, a többiek még felkészülnek, ezen kívül ti vagytok mondhatni a legjobb katonáink, tudom, hogy túlélitek
-Menjetek előre! Összeszedek pár embert és indulunk utánatok
-Igenis Parancsnok!- indultunk a kijárat felé

Mikor megérkeztünk a helyszínre nagyobb baj volt mint amire számítottam
-Rengetegen vannak!- néztem Levi-ra
-Többen, mint gondoltuk...- szorította meg a kezem- De én meg foglak védeni bármi áron!
-Most nem az az első, hogy én túléljem, minél több civilt kell megmenteni és megölni a titánokat
-Tch. Makacs vagy, mint mindig- INDULÁS
Egymás után szedtük le a titánokat amikor Levi hitetlen eltűnt a szemeim elől

Hiába néztem körbe, sehol nem láttam.
A szívem egyre gyorsabban vert és egyik tetőről a másikra ugrottam
-Hol vagy? Ne csináld ezt velem- kezdtem el remegő hangon futni a tetőn
Megláttam. De mi történt? Az egyik romos tetőn térdelt és a földet bámulta
-Levi! Mi a baj? Mi történt? Jól vagy?- siettem felé
-Y/N! NE!!- és beugrott elém... Egy lövedék eltalálta a hasát
-LEVI!- sikítottam fel és néztem a lövedék irányába
-Hehehe! Y/n... Szép név... Csalinak használtam a kis taknyost, hogy ide csaljalak de nézd csak, feláldozta magát érted!- jött egyre közelebb az alak de még mindig nem tudtam kivenni, hogy ki az
-Fogd...be Kenny... Nem ő kell neked...- kapkodott levegőért Levi a földön
-Levi! Kérlek ne! Nagyon megsérültél!- nyúltam volna felé de Kenny Levira tartotta a fegyvert
-Ha hozzáérsz vagy megmozdulsz megölöm- nézett fel gonoszan a kalapja alól
-Akkor miért engem akartál eltalálni, ha ő kell neked?
-Nem kell nekem, csak kíváncsi vagyok mennyit bír és úgy gondoltam, hogy ha már áttörték a falat tökéletes lesz a káosz itt ezért senki nem fog segíteni! Ő tudod... Egy régi ismerős- rúgott bele
-NE ÉRJ HOZZÁ!!- nyúltam felé
-Mi az, hogy régi ismerős? Miről beszél?- néztem le Levira
-Tudod én neveltem fel- mosolygott Kenny, erre én kerek szemekkel néztem
-az... Túlzás... Otthagytál egyedül azon a szemétdombon
-De ha tényleg te nevelted akkor mégis mit művelsz Kenny?!! Hát nem fontos neked?! Hagyod, hogy meghaljon?- néztem fel a sírást vissza folytva
-Ha nem kap sürgősen orvosi ellátást el fog vérezni! Fel tudod ezt fogni?
-Hé, hé, hé! Én nem az apja vagyok csak megmentettem!
-De képes lennél ezt tenni vele?!
Egyre közelebb jött hozzám és megfogta az állam
-Szép vagy de túl nagy a pofád, azt hiszed mindent tudsz
Ahogy hozzám ért hátra rántottam a kezeit és ellöktem a tetőn

Lelöktem a tetőről megkötve és vissza rohantam Levihoz aki egyre rosszabb állapotban volt
-Gyere! Próbálj felállni, tartalak- emeltem fel
Egyre lassabban vette a levegőt mire összeszorult a gyomrom
-Nem hagyhatsz itt... Nem halhatsz meg... Tarts ki még egy kicsit- suttogtam a fülébe
Egy titán nyúlt felénk, pont a legjobbkor
-AHHH BASSZA MEG! NEM TUDLAK EGYSZERRE VINNI ÉS MEGÖLNI EZT A TITÁNT!- kapaszkodtam bele és próbáltam megnekülni
-Hagyj...itt- szólt elhaló hangon
-NEM! Biztos nem hagylak, vagy veled megyek el vagy sehogy- kezdtem el könnyezni
Megláttam néhány katonát a távolban
-Ezaz! Amíg a titán velem van elfoglalva, elkap engem addig ők el tudnak téged vinni
-Nem... Kérlek Y/n ne...
Fellőttem egy piros lövedéket úgy észre vettek és erre indultak
-Szeretlek...- öleltem át óvatosan majd a titán elé vetettem magam
Láttam ahogy egy katona felemeli és elmegy vele, könnyeztem de tudtam, hogy így legalább az egyikünk túl fogja élni
A titán elkapott
Becsuktam a szemem, tudtam, hogy most végem és elmosolyodtam, mert mióta őt ismertem hihetetlenül boldog voltam

....

Mikor már készültem, hogy a csontjaim összeroppannak a földön landoltam a titánnal együtt
Erwin emelkedett fölém, megmentett
De miért? Én áldoztam fel magam, én gondoltam úgy, hogy ez a legjobb
Felálltam a földről
-P.. parancsnok?
-Láttam ahogy elkap és láttam ahogy Levinak egy könny folyik le az arcán
-Én eltereltem a titán figyelmét Parancsnok, hogy el tudják vinni őt, nagyon súlyosan megsérült
-Ne aggódj már valószínűleg visszaértek, menjünk mi is
-Rendben
-5 kivételével mindet leszedtétek, szép munka! A többiek elintézik a maradékot és amíg be nem tudjuk foltozni a falat őröket állítok oda
Bólintottam de most is Levion járt az eszem, vajon jól van?

Visszaértünk és én egyből az orvosi sátor felé rohantam
Beléptem... Levi a földön feküdt a szeme résnyire nyitva volt és levegőt próbált venni
Erwin lépett be utánam a sátorba és a vállamra tette a kezét
-Reméljük a legjobbakat
-Doktor úr! Ugye túl fogja élni?- néztem rá vörös szemekkel
-Fogalmam sincs.. az állapota kritikus, még a golyót sem sikerült eltávolítani a hasából, nagyon mélyre ment
Még két orvos lépett be és Erwin intett nekem, hogy menjünk ki
Remegve ültem egy fa alatt egyedül
-Levi... Annyira erős vagy... Túl fogod élni... Bízok benned
2 óráig ültem így
Minden reményem elvesztettem csak szüntelen remegtem már sírni se volt erőm
-Y/N!!!- hallatszott Erwin hangja
Felugrottam és olyan gyorsan futottam a sátorhoz ahogy csak tudtam

-MI TÖRTÉNT?!!- rohantam be
Az orvos egy csipesszel mutatta nekem a lövedéket és mosolygott
Zokogni kezdtem és Levihoz siettem aki ugyanúgy feküdt mint ahogy otthagytam, az alsó testén egy takaró volt de póló nem volt rajta csak egy nagy kötés a hasán
Letérdeltem mellé és megfogtam a kezét
-Itt vagyok Levi... Itt.. itt vagyok- sírtam a kezét szorítva
Lassan nyitotta ki a szemeit
-Te életben vagy?!- nézett rám ahogy újra magához tért
-Igen... Erwin megmentett
-K... köszönöm Erwin.. nagyon köszönöm
-Elég nagy töltényt szedtünk ki Hadnagy, mi történt?- kérdezte az orvos