Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

18. rész: Bál

-Mikor megsérült a tüdeje is sérült ami nem volt feltűnő sérülés egészen mostanáig. Adok magának egy kisebb készüléket amiben egy bizonyos gáz szerű anyag van amit minden ilyen roham alkalmával szívjon be és akkor jobb lesz...ezzel sajnos mást nem tudunk csinálni

-Most hazamehet!- szólt az orvos- ezt a készüléket bármelyik gyógyszertárban ki lehet váltani!- tekintett Levi felé
-Nagyon köszönjük!- Levi megfogta a kezem és elindultunk haza
A sötét utcán sétáltunk hajnalban, most hosszabb volt az út mivel nem rohantunk, mint odafelé hanem inkább lassan sétáltunk

-Mi lesz így a holnapi...vagyis mai bállal? Meg vagyunk hívva de én egyedül nem megyek el- kérdezte Levi
-Mi az, hogy mi lesz? Megyünk! Miért ne mennénk, nem okozhatunk csalódást senkinek és már a ruhát is megvettem!- mosolyogtam
-Kizárt! Most derült ki, hogy gyógyíthatatlan gond van a tüdőddel! Viccelsz?- nézett mérgesen
-Nem Levi! Nem viccelek! Meghívtak minket! Ott kell legyünk...- néztem rá

-De mi lesz ha...- fogta meg az arcom
-Használom a készüléket, mint innentől bármikor- mosolyogtam és megöleltem
-Legyen... De végig velem maradsz!

Lassan mentünk hazafelé mikor a szemem megakadt az egyik sikátorban egy sötét alakon...valahonnan ismerős volt...kalap... hosszú kabát...ki a franc ez?
Elhesegetve a gondolatot mentem tovább Levi mellett. Nem számít ki ez, majd rájövök, amíg Levi velem van nem lehet semmi baj! Mosolyogva fogtam meg a kezét.

Mikor hazaértünk fáradtan vettem le a pulcsit amit Levi adott rám és bedőlten az ágyba.
-Hol van a készülék?- ült le mellém
-Itt...-kapartam elő a már ledobott pulcsim zsebéből
-Ahhh! Jobban vigyázz rá!- szólt mérgesen és letette az ágy melletti kis szekrény tetejére
-Kicsim...
-Hmmm?- szóltam a plafont bámulva
-Most aludjunk de...ha bármi baj van AZONNAL kelts fel!- nyomta meg jól az "azonnal" szót
-Rendben...- ezzel magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem
Levi kiment a szobából majd pár perccel később visszatért és szorosan a hátamhoz húzodott, éreztem a meleg testét és lassan elaludtam

Egészen délig aludtam viszont Levi már ébren volt mivel nem volt velem.
Fáradtan sétáltam ki a konyhába ahol Levi elég nyúzott arccal és össze-vissza álló hajjal fogta a fejét és a konyhabútoron támaszkodott.
-Levi! Mi baj?- siettem oda hozzá mire rémülten kapta fel a fejét és végigmért.
-Semmi! Csak másra figyeltem- kaptam a választ

-Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz...- fogtam meg a kezét
-Tudom...igyunk egy teát- kezdte el főzni én pedig leültem az asztalhoz
Elkezdtük inni és csak csendben ültünk egymással szemben. Egy pillanatra félre nyeltem a teát és köhögtem egyet.
Levi erre felugott felborítva a széket amin ült és az arcom bámulta.
-Minden rendben, csak félre nyeltem- mosolygotam

Kicsit remegve ült vissza a helyére
-Levi! Kérlek ne aggódj miattam, meg tudom oldani, nem lesz semmi baj! Majd megtanulok együtt élni ezzel az egésszel!
-Annyira félek, hogy egyszer nem leszek ott vagy nem tudod időben befújni... félek, hogy elveszítelek- takarta el az arcát
-Ahhh Levi...Én mindig...mindig itt leszek neked, hiszen megígértem!

*Aznap este 8 óra*
-Induljunk! Hange és Erwin biztosan várnak- szólt Levi de én csak szomorúan néztem magam a tükörben
-Levi...- szólaltam meg
-Igen hercegnőm?- mosolyogva lépett közelebb hozzám
-Szerinted is túl sok van rajtam? Kiemeli a disznó testem ez a ruha- bámultam a padlót

-Te mi a szarról beszélsz?!- tette fel kedvesen és tapintatosan a kérdést
-Te Y/n...te vagy a legszebb lány akivel valaha találkoztam, olyan gyönyörű vagy, az alakod is hibátlan! Ne higgy a sok hülyének akik azt akarják elérni, hogy utáld magad! Higgy annak aki igazán szeret...nekem- csókolt meg
-Köszönöm...- pirultam el

-Viszont tényleg nagyon kiemeli a gyönyörű alakod ez a ruha úgyhogy végig mellettem maradsz és aki akár csak rád mer nézni egyesével töröm el az összes létező csontját- jegyezte meg mikor kilépünk az ajtón

Erre csak nevettem és becsuktam az ajtót, Hange, Erwin, Mike és Nanaba vártak minket egy hintóval a ház előtt.
-Aztaaa- léptem közelebb
-Y/N!!! DE GYÖNYÖRŰ VAGY!- ugrott a nyakamba Hange
Levi csak forgatta a szemét majd megszólalt amire igazán nem számítottam...- De még mennyire... az én gyönyörű fe...barátnőm- és mosolygott

Mikor megérkeztünk a királyi palotához Levi kiszállt, megfogta a kezem majd kisegített a járműből.
Összekulcsolt ujjakkal sétáltunk be a hatalmas terembe ahol minden tekintet ránk szergeződött.

-A Hadnagynak van felesége?!- hisztizett az egyik
-Nem nem! Nincs rajta gyűrű!- visított a másik
-Nyugi van drágám hamarosan úgyis dobni fogja aztán jöhetsz te is!- nevetett mire Levinak elege lett és hatalmas léptekkel indult feléjük engem húzva maga után

-Miről beszéltek, szerencsétlenek?! Azt hiszitek csak úgy dobni fogom, mint az olyan olcsó kurvát amilyenek ti vagytok?!- köpte oda eléjük majd szorosan magához húzott és elmentünk

Erwin felé vettük az irányt aki öltönyben állt az egyik fal mellett.
-Helo Szemöldök!- lépett oda Levi
-Mi a baja? Mindig így hív de idegesnek hangzik- nézett rám
-Hát...- mosolygotam
-Néhány nyomorult csitri
rosszat mertek mondani rá!- biccentett felém
-Ja! Az a két hülye tyúk! Azt láttam, szép volt Levi!- nevetett

-Mennem kell táncolni Historia-val- húzta a száját Erwin
-Ha előbb szólsz térdből levágunk és talán látja az arcod szegény lány!- nevettem
-Hát sajnos nekem kell megnyitni az egészet- forgatta a szemét és elindult megkeresni az említett lányt

Elindult a szép lassú zene mire néztük ahogy Erwin próbálja nem eltaposni az előtte toporogó Historiat. Elég vicces látvány volt bár nem lettem volna se Erwin se szegény lány helyébe, elég kínos lehetett!

5 perc után többen is csatlakoztak mire Jean jött oda hozzám teljesen figyelmen kívül hagyva Levit.
-Szia Y/n, látom nem csinálsz semmit.Van kedved táncolni?- nyújtotta felém a kezét
-Hát én...-néztem a mögöttem álló Levira
-Talán majd később Lópofa! Már felkérték!- jött oda majd a karom megfogva húzott a többi táncoló vendég közé.

Az egyik kezét a derekamra helyezte a másikkal pedig az enyémet fogta, én az egyikkel a vállát a másikkal pedig a kezét.
Mesés pillanat volt... elindult a gyönyörű lassú zene.
Meglepően jól táncolt, igaz már volt szerencsém az esőben táncolni vele de ez...ez más volt. Sokkal lágyabb és romantikusabb.

A végére már ölelkezve lépkedtünk majd visszamentünk a fal mellé.
-Istenem de jó volt...- sóhajtottam
-Tényleg az volt...
-Még ígértem egy táncot Jean-nek, de kell egy kis pihenő- majd nekidőltem a falnak

10 perc után meég is jelent az említett személy.
-Láttam már végeztetek, gyere Y/n!- nyúlt a kezem felé
Behúzott a terem közepére majd a csípőmre tette a kezét mire kisebb undor és hidegrázás fogott el.

Levi szemszöge:
Erwin jött vissza a táncból boldogítani engem.
-Hol van Y/n?- kérdezte
-Lófejűvel táncol!- forgattam a szemem ahogy nézem, hogy éppen húzza oda ahova akarta
-Szépen táncoltatok Levi!
-Hát igen nem is volt olyan ro...- megakadt a szavam mikor láttam ahogy az a mocsok megfogja a derekát
Átjárt a méreg, hogy most azonnal neki akarok menni annak a köcsögnek és visszavenni ami az enyém... Ökölbe szorítottam a kezem és idegesen néztem őket

Addig bírtam amíg Jean akkorát nem rántott szegényen, hogy a földön kötött ki.

Köszi, hogy elolvastátok ezt a részt is :3
Nagyjából eltaláltam a hosszúságot és talán nem is olyan unalmas...
Ki lehet a rejtélyes alak? Miért volt ismerős? Mit akar Jean Y/n-től? Miért hangzott el ilyen sokszor a feleség szó vagy utalás rá?
Jó találgatást és olvasást, hamarosan jövök új résszel <3