Az én Hadnagyom (Levi x Reader)

1. rész: A kezdet

Eltelt már pár év mióta bekerültem a Felderítő osztaghoz, nem kis időmbe telt mire felmásztam a ranglétrán viszont ami biztos az az, hogy megérte.
Végre azt csinálhatom amit szeretek, jó érzéssel tölt el, hogy megvédhetek másokat és segíthetem az emberiség fejlődését és megmentését.
Végülis a szüleim és a barátaim halála, a szörnyű támadás óta nem igazán látni mosolyt az arcomon...
Furcsa ebbe belegondolni de minden megváltozott.

-Y\N kapitány!!!-Eren rontott be az irodámba hangos kiáltás kíséretében
-Minden rendben, mi történt?-kérdeztem miközben próbáltam mutogatni neki, hogy amikor nem lát senki nem kell tisztelegni
-Erwin küldött, hogy azonnal szóljak neked: Siess az irodájába!-kapkodta a levegőt a fiú
-Rendben indulok, te menj és feküdj le, nem tudom mit fog velem közölni a parancsnok, viszont ha ilyen hirtelen nem lehet jó hír, pihend ki magad Eren és azt a többieknek is add ezt át!
-Igenis Kapitány!-tisztelgett
Én csak forgattam a szemem majd elhagytam az irodát és halkan becsuktam magam mögött az ajtót.

Miközben Erwin irodája felé siettem az egyik irodából egy vízforraló hangos sípolását hallottam.
Megálltam, majd miután az 2 perc után sem hallgatott el résnyire nyitottam az ajtót és óvatosan benéztem.
Az irodában Levi Hadnagyot vettem észre ahogy az asztalán fekszik rengeteg papír felett és nem ébredt fel a vízforraló hangjára sem.
-Te jó ég, elég fáradt lehet.- suttogtam majd halkan beléptem, hogy véletlenül se keltsen fel, mivel tudtam, hogy akkor végem
Csendben lekapcsoltam a sípoló tárgyat, majd elkészítem egy egyszerű fekete teát ahogy édesanyám tanította.
Erre a gondolatra összeszorult a gyomrom
Inkább elnéztem a pihenő Levi-ra és elgondolkodtam, hogy most milyen békés.
Nem agyaltam ezen sokáig és leraktam a csészét az asztalra.
Lassan kiléptem a folyosóra, majd hirtelen futásnak erdtem miután eszembe jutott, hogy Erwin hivatott.

Amint beértem hozzá furcsán nézett rám, hogy mégis mi tartott ennyi ideg.
-Hivatott Erwin Parancsnok!-tisztelegtem
-Igen, most kérlek hallgass végig.
-A jövő hét folyamán újabb felderítő útra indulunk, az új kadétokat is visszük.
-Az újakat is?!-vágtam közbe
-Pontosan, nincs elég katonánk jelen helyzetben, rengeteg halállal kellett számolnunk az elmúlt pár hónapban és nagyon sok jó katona talált örök békét!
-És ezért újoncokat áldozunk fel?-vontam fel a szemöldököm
-Feláldozásról szó sincs, csak idő előtt kivisszük őket a falon túlra.
-Rendben, elfogadom a döntését Parancsnok.
-Csak ennyit akartam közölni, szólj a csapatodnak, hogy készüljenek fel!
-Igenis!- tisztelegtem majd elhagytam a szobát

Az irodám felé sétálva eszembe jutott a vízforralós eset és egy pár másodpercre megálltam az ajtaja előtt.
-Miért is érdekel engem, hogy mi van vele?-nevetséges, tovább sétáltam
Elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel nagyon fáradt voltam és ennek eredménye is lett, mivel a folyosón az egyik kanyarban neki mentem Levi Hadnagynak.
-Tch! Figyelj a lábad elé hülye kölyök!-szólt nekem oda kifejezéstelen tekintettel
-Elnézést Hadnagy!- egy pillatra a szemembe nézett majd unottan tovább sétált

Lementem az udvarra ahol már Eren, Mikasa, Armin és Jean már vártak rám, rajtuk kívül a magasabb rangúak is itt voltak.
Y/n kapitány!-tiszelegtek egyszerre mind a négyen
-Szeretném megnézni mennyit fejlődtetek amíg nem én edzettelek titeket kadétok! -néztem hátra az éppen akkor megérkező Levi-ra
-Használjátok 3D felszerelést az erdőben és vágjátok el az összes titán bábu nyakszirtjét! Fontos, hogy most csapatban dolgozzatok!-szóltam és az erdőbe mutattam: Kezdjetek!-majd hátra léptem Hange, Erwin és Levi társaságába
-Mindenki másban szar, Armin például pocsék a két kezes harcban velem szemben, Mikasa pedig- Hange félbe szakította
-Na de Törpi, Y/n nem azért van most itt, hogy csupa rosszat mondj a csapatáról hanem, hogy a jó dolgokról számolj be!
Én csak egy erőltetett mosolyt tudtam kihozni a helyzetből.
Ez után csak csendben néztük hogy teljesítenek majd az edzés végén elmondtam nekik, hogy sokat fejlődtek, viszont holnap még kíváncsi leszek a két kezes harcra is- Armin arcáról egyből lefagyott a mosoly.
Az edzés után vissza sétáltam az irodába és a nap hátralévő részében már csak papírokat töltöttem ki, nem is tettem ki a lábam a szobából.

Másnap korán kimentem, hogy lássam a két kezes harcot ami egy nagy cseresznyefa árnyékában kapott helyet.
Amikor odaértem már lent várt a csapatom négy tagja és a híres edző.
Eren rémült pillantást vetett rám amit először nem értettem, majd mikor közelebb értem egyből megbántam, hogy kikeltem az ágyból...
-Arra gondoltam, hogy azzal kezdeném ezt az edzést, hogy téged próbállak meg legyőzni kétkezes harcban- nézett rám unottan Levi
Én kicsit félve de mivel nem volt más választásom belementem.
Amikor kiálltam a fa alá Levi levette a kabátját és felhúzta a ruhája ujját amire én kerek szemekkel néztem.
-Mit nézel Kölyök?- nézett rám
-S..Semmit uram, kezdjük- nyeltem egyet

Nagyjából 5 percig egyikünk sem tudta ellökni a másikat, csak próbálkoztunk.
Majd egy óvatlan pillanatban kirúgta alólam a lábaim mire én nagyot puffantam a friss füvön. Egy pillanat alatt lefogta a kezeim és fölém hajolt.
Én elég kellemetlenül éreztem magam ilyen pozícióban ezért megszólaltam:
-Rendben tényleg nagyon erős de most engedjen el Hadnagy!- és próbáltam kerülni a szemkontaktust
-Nem! Nem engedlek el, ki kell szabadulj!- én erre ijedten néztem fel rá
-Ne szórakozzon, engedjen el!- próbáltam lelökni magamról
Legalább 5-10 percig szenvedtem így majd nagy nehezen kirántottam a lábam és gyomorszájon rúgtam, erre ő nyikkant egyet, mint egy kutya akinek ráléptek a farkára és oldalra ledőlt rólam épp annyi időre, hogy gyorsan fel tudják pattanni a földről.

-Nagyon nehézkes és lassú, viszont az a rúgás a végén nem volt rossz- próbált kiegyenesedni
-Most megyek és megnézem hány foltom van és össze szedem magam, 10 perc és itt vagyok- mentem el kormoran nézve vissza a Hadnagyra