A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

9

Tátott szájjal néztem Davidre.
- Mielőtt még rohanna hozzá, megjegyzem már bevitték kihallgatni.
- Vigyen oda. - jelentettem ki dühösen.
- Azt hittem sírni fog - dobta vissza hátra a papírzsepit David.
- Vigyen. Oda.
- Nem. Viszem. Oda.
- David. Ha nem szeretné, hogy fogjam magam, és kiugorjak az autóból, akkor vigyen oda.
David töprengve rám nézett, majd szó nélkül irányt váltott, pedig tudta, hogy ez lesz élete eddigi legnagyobb hibája.
Csendben mentünk egy ideig, amikor David megszólalt:
- Ne cselekedjen így. Tele van az épület nyomozókkal meg rendőrökkel, gondolom nem szeretné börtönbe tölteni a ballagását.
Nem nagyon hatott meg mit mondott, nem is válaszoltam rá.
Erre csak sóhajtott egyet, és leparkolt. Épphogy megállt az autó, én már szálltam is kifelekifele, David pedig egyből utánam jött.
- Olivia, álljon meg, azt se tudja merre kell menni!
Figyelmen kívül hagytam, és csak mentem egyenesen. Amikor bementem az épületbe két rendőrnek is nekiütköztem, és utánam szóltak, de nem érdekelt.
Hallottam, ahogy David azt mondja nekik, hogy "majd elintézi", és jött is utánam. Elém állt, hogy még véletlenül se tudjak tovább menni, pedig csak pár centi választott el a lépcsőtől.
- David, engedjen tovább!
David erre olyat tett, amitől még a saját nevemet is elfelejtettem.
Jó, most biztos mindenki azt hiszi, hogy megcsókolt, meg minden, de nem.
Tehát, olyat tett, amitől még a nevemet is elfelejtettem pár pillnatig: megfogta mindkettő vállamat, és mélyen a szemembe nézett.
Nem nagy dolog, de hé, egy olyan embertől mint David igazán jó indítás.
- Komolyan mondtam, hogy ha most megteszi, a ballagását a börtönben tölti.
- Nem akarom megölni.
Jó, ez csak félig volt igaz.
- De olyasmit akar tenni, ami törvénybe ütközik - avval elengedte a vállam, és félreállt az útbólútból, jelezve, hogy nem csak fizikailag vette le a kezét rólam.
Elkezdtem mérlegelni a helyzetet. Komolyan, most úgy tesz, mintha gyilkolni akarnék. Igaz, elég nagy büntetést érhet, ha beviharzol rendőrségi kihallgatás közben, és behúzni egyet a gyanúsítottnak.
Sóhajtottam egyet, majd Davidre néztem.
- Azért megvárhatom?
Látszott rajta, hogy nem nagyon tetszik neki az ötlet, de azért biccentett egyet.

David leültetett egy székre, hogy ott várjam meg Henryt, ő pedig elhúzott, és azt mondta majd jön, miután kiveszekedtem magam.
Ameddig ott ültem, kicsit gondolkodtam. Miért avat be mindenbe David? És akkor rájöttem. Van egy konkrét terve, amit egyenlőre nem tud beválltani, de valószínűleg hamarosan befog. Egy olyan terve van, amibe engem tökéletesen befog építeni.
Őszintén, kicsit fájt, hogy csak ez az egyetlen dolog, amiért tartja velem a kapcsolatot. Semmit nem tudok róla. Sose beszélünk semmiről, csak az ügyről.
Az a gondolat, hogy csak azért nem akarta, hogy hülyeséget tegyek, mert akkor nem lesz tökéletes a terve, nagyon elszomorít. Nem tudom megmagyarázni, miért, de elszomorít.
Gondolatmenetemből Henry csoszogós járása zavart meg, amire egyből felkaptam a fejem. Megállt előttem, én pedig felálltam, de nem mondtam semmi. Nem tudtam mit mondani. Ez alatt a félóra alatt, legalább 20-szor átgondoltam, hogy fog lezajlani ez az egész, de most semmi.
A hosszú kínos csend után Henry végül megszólalt.
-Sajnálom. Tudom, hogy ez semmit nem jelent, de sajnálom. Nem tudtam mire kell neki, és nem is vagyok jós, hogy a jövőbe lássak.
Ebben igaza volt. Akkoriban mindenkinek el kellett adnia, legyen az akárki, mivel megállapodása volt, és ha nem tette volna, valószínűleg már nem állna itt előttem.
Engem inkább az zavar, hogy hazudott. Egy ilyen szerencsétlen helyzetben is.
-Hazudtál nekem - most csak ennyi telt tőlem, de hamarosan kiengedem magamból.
-Csak eltitkoltam az igazságot.
Kedvenc válaszom.
Anélkül, hogy végig gondoltam volna mit csinálok, az öklömmel behúztam egyet Henry orrába.
Alapjáraton mindenki hibázik, és ha nem lett volna ennyire zűrös az utóbbi hét, valószínűleg inkább átöleltem volna, és egyből megbocsátanák neki, de teljesen elveszítettem a fejem.
Henry az orrához kapta a kezét, ami vérezni kezdett.
-Jó, ezt megérdemeltem, de véletlenül nincs egy papírzsepid?
Szerencsére észhez kaptam, és a szám elé téve a kezem próbáltam megvizsgálni mennyire súlyos a helyzet.
-Úristen, nem akartam - annyit tudtam kinyögni, és előkaptam a telefonom.
-Igen? -szólt bele David.
-Jaj, David, magánál van még az a papirzsepi? Henry, emeld fel a fejed!
David egy pillanatig hallgatott.
- Viszem. -sóhajtott, majd lerakta a telefont.
-Hmm, látom jól kijössz a...
- Henry, ne most! -szóltam rá, mielőtt még folytatná a gúnyolódást.
Pillanatokkal később megjelent David a doboz papírzsepivel a kezében.
Átnyújtotta Henrynek, aki vidáman megköszönte, mintha egy szelet csokitortát kapott volna. David úgy nézett Henryre, mint aki ürlényt látott, majd rámnézett, mint aki azt akarná mondani a tekintetével, hogy "honnan szedtem össze ezt"?
A telefonom csörögni kezdett, a kijelzőn pedig Henry édesanyja neve villant fel. Feléje fordítottam a telefont, mire hevesen rázni kezdte a fejét.
Haragudtam rá, ezért bosszúból felvettem a telefont.
-Jó napot!
-Jaj, Olivia, szia! Véletlenül nincs Henry a közeledbe? Nemrég hívtak a rendőrségről, de őt nem tudom elérni - mondta aggodalnasan.
Egy pillanatra megálltam, hogy vajon miért hívta fel a rendőrség az anyját. Akkor beugrott, hogy Henry barátom csak jövő hónapban tölti a 18-at.
-Tessék megnyugodni, csak egy kis félreértés történt- próbáltam kihúzni a csávából. David fenyegetően nézett rám, amiért hazudok, de valahogy ki kellett mentsem.
-Jó, de ott van veled? Biztos minden rendben?
-Igen, itt van velem, jön segíteni matekezni.
-Rendben - felelte sóhajtva. -De kérlek mond meg neki, hogy amikor végeztetek hívjon vissza. Jó matekezést, szia! - rakta le a telefont.
David lenézően nézett rám.
-Az anyja ügyvéd, megfogja tudni.
Bumm. Henry annyira megdöbbent, hogy még az orra vére is megállt.
-Ezt- ezt honnan tudja?
David lenéző tekintete most Henryre siklott.
-Narniába mondták.
Avval karonragadott, a döbbent barátomat magára hagyva.