A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

31

A szúrás iszonyatosan nyilalt. Simon nem engedett el, tartott, másképp biztos összeestem volna. A fájdalom egy dolog volt, de lenéztem, és láttam, hogy már most vérzek, pedig még ki se húzta a kést.
-Mikor azt mondtam, hogy senki nem áll az utamba - sziszegte a fülembe, miközben kihúzta a kést - akkor azt úgy is gondoltam.
Újra rámarkolt, valószínűleg még egy szúrással le akart sújtani, de abban a percben egy hatalmas csattanás hallatszott a szobámból. Simon ledermedt, velem és a késsel a kezébe. Ideje se volt cselekedni, ugyanis az érkélyajtó is kicsapódott. Három rendőr, és két nyomozó rontott ki, mindegyiknek a kezébe fegyver. Az egyik David volt, aki ahogy meglátott fal fehérré vált, és elkerekedtek a szemei. A hátuknál apa állt.
-Azonnal dobja el a kést, és engedje el a lányt! - kiáltotta az egyik rendőr. Simon egyből elengedett, mire a földre rogytam, és evvel együtt Simon leugrott az erkélyről, utána a három rendőr.
David azonnal eltette a fegyverét, és letérdelt hozzám. Apa szintén így tett.
-Uram, hívom a mentőket! - mondta a fiatal nyomozó David mögül.
-Beviszem én. Hamarabb eljutok vele, mint a mentők.
Ijedten tanulmányozta a sebemet, majd hirtelen elkezdte kigombolni az ingjét.
-Már nem azért, de jöhettek volna hamarabb - suttogtam.
Ahogy kigombolta az ingjét, levette, mire élem a tökéletes felsőteste tárult.
-Hallgason! - sziszegte, majd az ingjét a sebemhez szorította, mire a fájdalomtól felnyögtem.
-Tartsa oda!
Odafogtam, majd a karjába vett, és elkezdett rohanni velem lefel.
Hallottam, hogy apa rohan utánunk.
-Kérem, maradjon itt, Ford mindent elmagyarázz.
-Muszáj menjek, a lányomról van szó! Nem engedem!
-Ford, maradjon itt, és mondjon el mindent! - hagyta figyelmen kívül apát
Apa kiabálását hallottam, és azt, hogy egy ideig még utánunk jött, majd leállították. David lesietett velem a lépcsőn, ki a bejárati ajtó felé.
-Vigyázzon a buksimra, nehogy beüsse. Így is ütődött vagyok.
-Olivia, az istenszerelmére, hallgasson már!
Betett óvatosan az autó hátsóülésére. Előreült, és állati gyorsasággal elindult a korház felé.
-Most beszéljen! Ne merjen elaludni.
Evvel csak annyi volt a probléma, hogy egyre jobban álmosodtam.
-Jó, jó - motyogtam. - Mesélje el, hogy miért csak órák után ért ide.
Idegesen a hajába túrt.
-Azt hittem megbolondult, mikor telefonon beszéltünk. Furcsáltam, amiket mondott. Utána rájöttem, hogy valaki magával volt. És a billenytű lenyomása Morse kód volt.
-Nem fog elég gyorsan az agya, nyomozó úr. Amúgy, már nem fáj.
-Olivia, az nagyon nem jó. Figyeljen, nehogy le merje csukni a szemét!
Lepillantottam, és észrevettem, hogy egy hatalmas vértócsa van alattam.
-Amúgy, jó a felsőteste. Köszi, hogy ezt még láthattam - vigyorogtam szenvedve.
-Oliv...
Akaratlanul is lecsukódtak szemeim, és ezután nem érzékeltem abszolút semmit.