A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

25

Másnap, miután hazajöttem a suliból, leültem tanulni.
Nagyjából fél óra után bejött egy Messenger hívás, apától, ugyanis ő olyan modern, hogy nem hajlandó már sima telefonhívást kezdeményezni.
Felvettem a telefont, majd vidáman köszöntem neki.
-Szia! Mizu arra?
Egy pár pillanatig teljesen csend, majd sírást hallottam.
-Apa, te vagy az? Mi történt? Jól vagy? - álltam fel ijedten a székemből.
-Via - szólított sírva a becenevemen. Alig tudott beszélni.
-Istenem, mi történt? - kérdeztem könnyes szemmel.
-Gabri..ella...
-Mi történt?
-Balesetezett.
Egyből a szám elé tettem a kezem.
-Apa, figyelj, megyek hozzád, jó? Indulok.
Erre szipogás volt a válasz, mire kinyomtam.
Fel se fogtam mi történik.
Szipogva kerestem meg Davidet, majd felhívtam.
-Igen? - vette fel.
-Muszáj kérnem egy szívességet.
-Te sírsz?
-Nem, csak... csak sűrgősen el kell jussak apához.
-Mi történt?
-A felesége balesetezett - mondtam szipogva - Azt hiszem nem élte túl.
-Két perc és ott vagyok - mondta, majd kinyomott.
Írtam egy üzenetet anyának, hogy elmentem, majd leszaladtam, felvettem a cipőmet és ki is álltam a ház elé. Úgy éreztem nem sok jogom van szivességet kérni, de akkor nem volt jobb megoldás. Nemsokára David ott is volt, mire én beszálltam az autóba. Szó nélkül elindult.
-Mit mondott az apja?
-Nem sokat, csak, hogy balesetezett.
-Akkor miből gondolja, hogy nem élte túl?
-Onnan, hogy életembe nem hallottam apát sírni. Zokogott.
Erre a gondolatra újra könnyek szöktek a szemembe.
-Nyugodjon meg, minden rendben lesz. Hátul van papírzsebkendő.
-Azt hiszem fel kéne hívjam Simont.
-A drogdílert? Szerintem már tudja.
-Azért felhívom.
Próbáltam, de kinyomott.
-Akkor ezekszerint tudja - mondtam leszegezett fejjel.

Odaérve nem győztem megköszönni Davidnek, hogy elhozott, és mikor kiszálltam, ő is jött utánam.
-Öhm, elfelejtettem valamit?
-Nem, de szeretném tudni mi van, és kell beszéljek a helyi rendőrökkel.
-Minek? - néztem rá.
-Csak menjen már be!
A kulcsommal alig tudtam betalálni, annyira remegett a kezem, mire David kikapta a kezemből, és benyitott. Bemenve apát az érkezőbe találtam, az asztalnál sírt csendbe. Úgy éreztem megszakad a szívem. Odasétáltam hozzá, mire felemelte a fejét.
-Via! - szólított, majd a vállanra borult és zokogni kezdett.
-Mi történt apa?
Kicsit lecsillapodva leült a székre.
-Meghalt - mondta, majd újra zokogásba tört ki. Mellé húztam egy széket, leültem, és egy kézzel átöleltem. Akármennyire is próbáltam nem sírni, sajnos addig bírtam, majd kitört belőlem.
Ekkor beljebb jött David is, és leült velünk szembe egy székre, és odatolta a zsebkendőt.
-Hogy történt? - kérdeztem, mikor mindketten lenyugodtunk egy kicsit.
-Elütötte az átjárón egy autó, és továbbhajtott - mondta szipogva.
Szembe velem, láttam, hogy David gyanakvóan rámnéz.
-Tehát cserbenhagyásos gázolás. Indult nyomozás?
-David! - szóltam rá erélyesen, de figyelmen kívül hagyott.
-Igen - mondta apa nehezem.
-Apa, nem próbálsz lepihenni?
-Nem tudnék, de őszintén kéne egy kis magány. De nagyon köszönöm, hogy itt vagy - mondta, és újból csendben sírni kezdett.
-Persze, nyugodtan. Én lent maradok Daviddal, ha szeretnél valamit, itt vagyunk.
Bólintott, majd felcammogott.
Hallottam a hálószoba ajtót, majd egyből Davidhez fordultam.
-Figyeljen, én megértem, hogy nyomozó, de nem minden kapcsolódik az ügyéhez - mondtam csendesen, nehogy apa meghallja.
-Tisztában vagyok vele, de magának nem furcsa, hogy pont a maga családjábam történik cserbenhagyásos gázolás?
-De miért pont Gabriella? - kérdeztem kétségbeesetten - A légynek se ártott.
-Nem tudom, de mindenképp felvesszük a kapcsolatot a helyi nyomozókkal.
Csendben bólintottam, majd mélyen David szemébe néztem.
-Köszönöm, hogy elhozott. Nem szeretném tovább rabolni az idejét, így is tartozok magának.
-Maradok - vágta rá. - Az apja olyan, akinek jót tesz az egyedüllét, de maga olyankor túl sokat gondolkodik.
Nagy szemekkel néztem rá, ugyanis úgy éreztem, hogy a lelkem legmélyére lát.
-De tényleg megleszek.
Nem értettem, hogy miért tenne értem bármit is.
-Nem. Úgy is kell várják egy kicsit, meg bemehetek a helyi irodába.
-Ez esetben, kér valamit inni? - álltam fel.