A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

15

A nő úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Majd egyszercsak elkezdett vigyorogni, és felém szaladt. Kezébe fogta az arcom, én meg teljesen lefagytam.
-Van ízlésed, bátyus! Sose gondoltam volna, hogy elérem azt, hogy túllépsz az egyéjszakás kalandokon.
-Sarah, engedd el! Olivia csak az egyik ügyem miatt van itt.
A nő leengedte a karját, és szomorúan nézett rám.
-Sajnálom, csak megörültem. Egyébként Sarah vagyok, David ikertestvére! - nyujtotta a kezét.
-Olivia - ráztam meg, még mindig kicsit ijedten.
-Amúgy nem szoktál senkit hazahozni munka miatt - nézett vissza Sarah, Davidre. Jobban megnéztem, és arra jutottam, hogy hasonlítanak. Ugyan az a fekete haj, mélykék szem. A különbség a vonásban rejlik. Davidnek szigorú, ám tökéletes vonásai voltak, míg testvérének lágy.
-Ez most más - fogta rövidre, és szemével jelzett Sarahnak, hogy menjen vissza a szobába.
David leült velem szembe, és mintha semmi se történt volna, belekezdett a mondanivalójába.
-Beszéltünk a testvérrel. Azt mondta, hogy nagyjából két éves kora óta nem látta a lányt, és azért jött, hogy magához vegye. Mint kiderült, az iratai nem hamisak voltak, mindössze teljesen megváltoztatta a személyazonosságát. Új nevet vett fel, dán állampolgár lett.
A végét már nem hallottam. Valami nem stimmelt.
-Öhm, nincs esetleg képe róla?
-Minek? - nézett rám unottan.
-Én... Csak mutasson, kérem!
David sóhajtva felállt, majd eltűnt. Visszajött egy mappával a kezébe, leült, kinyitotta, és a kezembe nyomott egy lapot. Magamfelé fordítva megláttam a férfit. A gyanúm bebizonyosodott.
-Hazudik - suttogtam Davidnek.
-A férfi? Miben? - nézett rám értetlenül.
-Anne telefonján ő volt a háttérkép, egy közös képen vele. Nagyjából, két-három éve.
-Biztos, hogy őt látta? - állt fel David.
-Igen. Nem nézték meg a telefonját?
-Nincs meg - vonta meg a vállát David.
Sóhajtottam.
-De visszahívjuk, mielőtt lelép.

Itt éreztem azt, hogy ideje kézbe vennem az ügyet. A tag tagadni fog mindent, és bizonyíték nincs.
Ahogy hazaértem, beültem a gépem elé. Nem szoktam túlságosan hangoztatnai, de egy dolog, amihez igazán értek, az minden, ami az informatikához kapcsolódik. Édesapám tanított mindenre, pedig a szakmájának semmi köze az informatikához.
Ezek közé tartozik amúgy, a hackelés is. Igaz, hogy lassabban csinálom, de na. Próbaként anya Facebookját hackeltem meg, ami bevált, bár két napig tartott. Most egy sokkal nehezebb feladattal álltam szembe, amit sokkal gyorsabban kellett megoldjak.
Volt egy probléma. A magát a Google fiókot lehetetlen feltörni. Tehát külön kellett dolgoznom. Vagy a Google fotókat törhettem fel, vagy a Gmail fiókot. Az a probléma, hogy nem mindenki tölti fel a fotóit a Googleba, pedig ez lenne a legjobb.
Fogtam magam, és munkához láttam. Extra óvatosnak kellett lennem, ugyanis a Google egy nagyon megfontolt és biztonságos teret nyújt felhasználóinak. Ha gyanús tevékenységet észlelnek, az adatok védelmét tekintve lezárják a fiókot. Ígyhát nem volt szabad hibáznom.
Dolgoztam, annyira, hogy kissé meg is feledkeztem arról, hogy miért is csinálom.
Végezetül nyolc órámba telt, és már kint világosodott. Muszáj volt felkeltenem anyát, és elmondani neki, hogy nem megyek aznap suliba, támaszkodva a tényre, hogy nagyon megvisel ez az egész és szeretnék egy kis szabadnapot.
Legnagyobb meglepetésemre bólintott, és visszahúzta magára a takarót. Én pedig szaladtam vissza a szobámba, felhívni Davidet.