A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

23

- Oh - szólaltam meg végül.
- Ez természetesen nem azt jeleni, hogy ő a gyilkos. Előtte kihallgatjuk - szólt lágyan William.
Nem tudtam megszólalni, az agyam csak pörgött. Mindenen gondolkodtam egyszerre.
-Tehát akkor jól gondoljuk, hogy Henry az? - kérdezte David.
-Én... Nem lehet, hogy... hogy csak összetévesztjük valakivel, vagy... vagy...
- Olivia, a rajz sose adja át elég jól az arcot, de most olyan pontos leírást kaptunk, hogy szinte egy portré készült róla.
-Ha úgyis behívják, akkor minek kellett megnéznem először?
-Csak, hogy ne lepődön meg a továbbiakban.
Beletúrtam a hajamba, majd sóhajtottam egyet.
-Biztos nem ő volt - szóltam.
-Eddig én is azt hittem. De jelenleg ő az elsőszámú gyanúsított.
Rémült tekintetemet rászegezve, csendbe felálltam, és elindultam az ajtó felé.
-Hazaviszem - ajánlotta fel David.
-Most sétálnék egyet.
Mikor kiléptem, David utánamszólt.
-Ne hívja fel, mert úgyis ma kihallgatjuk.

Fél óra séta alatt, nem jutottam semmire. Olyan volt, mintha az agyamat egy vastag ködréteg fedné.
Otthon anya észrevette, hogy nem túl fényes a helyzet, én meg elmeséltem neki két mondatba.
Döbbenten nézett rám.
-Henry a legaranyosabb fiú, aki ebbe a házba valaha is betette a lábát. Lehetetlen.
Bólintottam egyet. Aranyos, de sajnos nem túl ártatlan már így se a nyomozók szemében.

A nap további részében szorongattam a telefont. Próbáltam valamit tanulgatni, de egyszerűen nem tudtam semmire koncentrálni. Este fél nyorckor még semmi hír nem volt, és én már teljesen kész voltam. Anya csinált nekem vacsorát, felhozta, de hozzá se nyúltam.
Nemsokára megint nyílt az ajtó, én háttal voltam fordulva az ágyon. Meg se fordultam, mert tudtam, hogy anya az. Vagyis, csak azt gondoltam, ugyanis egy férfi köszörülte meg a torkát. Hirtelen felültem és megfordultam. David állt ott, és az arcára őszinte sajnálat sugárzott.
-Ó ne - álltam fel remegve, majd elkezdtem járkálni a szobába - Ugye nem?
-Nincs rá bizonyíték, ezért csak nem hagyhatja el a várost. De sajnos nem volt túl meggyőző a vallomása.
Rémelülten odamentem Davidhoz.
-De nem ő volt az, ugye tudják? Hiszen, ott volt az osztályba!
-Tudjuk, hogy nem ő ölte meg. Viszont a keze benne lehet. Bérgyilkos, cinkos társ, és bármi egyéb.
-De nem ő volt - suttogtam felnézve Davidra.
-Remélem - mondta, majd a kezét a vállamra tette, én meg elsírtam magam.
-Jaj ne - szisszent fel.
A fejemet szószerint nekivágtam a mellkasának, mire ő görcsösen megfeszült. Egy kis idő után mondhatni átölelt, vagyis inkább csak a két kezét rátette a hátamra, és megpaskolta.
-De ugye mehetek hozzá? - kérdeztem szipogva.
-Hát... menjen - mondta vonakodva.
Egyből el is toltam magam tőle, és rohantam a fürdő felé. Megmostam az arcom, majd mikor kimentem, David állt az ajtó előtt.
-Jól van?
-Aham
Leszaladtam az a nappaliba, ahol anya egyből felpattant.
-Mentem Henryhez - mondtam, miközben felkaptam magamra a cipőt, és választ se várva, kiléptem az ajtón.