A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

Epilógus

A temetés már megkezdődött, mikor odaértem. David mellé léptem, aki feszesen állt, mégis vígasztalhatatlannak tűnt, pedig tudomásom szerint nem is nagyon ismerte Gabriellát. Viszont, az is meglepett, hogy itt van. Biztos csak lelkiismeret-furdalása van, mert nem jött rá hamarabb az üzenetemre. Különösebben nem néztem körül a tömegen, hallgattam a pap prédikációját, s közben kicsit elgondolkodtam.
Beszélt természetesen az elmúlásról, a feltámadásról, az örök életről. Nagyon szép volt minden, amit mondott, és jónak találtam, hiszen kicsit tényleg elhiszi a hozzátartozó, hogy szerette egy jobb helyre került.
A prédikáció után, jött a rész, amikor elbúcsúztatja az elhunytat hozzátartozóitól.
-Családja és barátai egy humoros, tisztaszívű és hittel teli lánynak írta le gyermekedet, Oliviát, és kérik, hogy nyisd meg előtte az örök élet kapuját.
Döbbenten néztem körbe, ugyanis biztos voltam benne, hogy valami félreértés történt. De senki nem mozdult. Leszegezett fejjel hallgatták, amit a pap mond. Megpillantottam anyát és apát egymás mellett, fogták a kezüket és sírtak. Továbbnézve számtalan ismerősömet láttam, és rájöttem, hogy innen mindenkit ismerek.
-David, David! - szóltam Davidnek, és próbáltam megfogni a karját, de egyszerűen nem tudtam. Ő is leszegezett fejjel állt, és nem mozdult.
Kétségbeesetten kapkodtam a levegő után, majd lenéztem, és sikerült megállapítanom, hogy a ruhám csupa vér, és egy lyuk van a hasamon.

Egyszerre elsötétült minden, és szörnyen fájni kezdett a fejem. A szemhélyam alól erős fényt láttam. Próbáltam kinyitni a szemem, és szenvedések árán végül sikerült. Természetesen a fény egyből szembecsapott, mire nyöszörögni kezdtem.
-Olivia! - szólt valaki mellőlem.
Úgy éreztem nincs erőm megfordítani a fejem, de olyan ismerős volt a hang, hogy minden erőmet bevetve, sikerült. Homályosan, de egyből kitudtam venni, hogy David ül mellettem egy széken.
-Élek? - suttogtam.
David erre felpattant.
-Normális maga? Persze, hogy él! Pillanat és jövök, csak értesítem az orvost. - szaladt ki.
Egyre tisztább lett a látásom, és végre megbizonyosodtam róla, hogy tényleg élek. Sőt, David valamiért itt ült mellettem. Elmosolyodtam a gondolatra, és rájöttem, hogy lehet mégse csak egy ügy voltam neki.

Folytatás következik

Jajjjjjjj! El se hiszem, hogy vége. De, jó hír:lesz folytatás! A következő részben több akció és részletesebb nyomozás lesz, ennyit megsúgok. Megpersze, másból is lesz több (köhöm).
Itt is, és az üzenőfalamon is értesítelek titeket, ahogy kijön a következő  felvonás.
Viszont, most el kell menjek egy icipici szünetre, de tényleg csak egy picikére. Addig is, várom a véleményeket kommentbe!
Köszönöm a sok támogatást, és remélem tetszett!