Miért pont te? (Taekook) -Befejezett

3.rész

Jungkook szemszögéből:

Az este nagyon jó volt. Azaz édes nyögései Taenak mikor segítettem neki. A bőre selymessége és a feneke puhasága eszméletlen jó volt. Reggel pedig nem is kelhetnék aranyosabb dologra, mint az alvó Tae arcára. Hihetetlen milyen aranyos és ártatlan ez a fiú. Csak jobban magába bolondít, az ujjai köré csavar. -Taetae. Ébresztő. -kezdem arcát cirógatni.
-Mhm még nem. - Motyogja és a másik oldalára fordul, jelezve, hogy még hagyjam.
-Na, de Tae mindjárt elkésünk. -ölelem át a derekát.
-Miért mennyi az idő? - Suttogja.
Hm lehet kicsit megszívatom. -Fél nyolc lesz. -suttogom.
-Hogy mennyi? - Pattan fel az ágyból és ijedten kezdi lekapkodni a ruháját. - Nem késhetek el. Első óra szakmai rajz, és ma mindenkinek be kell mutatnia, amit előző órán csinált. - Vesz ki a szekrényből egy feszülős nadrágot, és egy nagy inget.
-Hé nyugi. Csak negyed hét van. -nevetem el magam. Istenem, de aranyos még így is, hogy kapkod.
-Most komolyan?! - Vált durcássá. - Most ezt miért csináltad? - Fog megy párnát, amit nekem dob. Ekkor megcsörren a telefonja. - Halló Yoongs? - Veszi fel és elmegy telefonálni.
Csak elmosolyodom aranyos arcán, majd felöltözök és a nyújtózkodó Jiminhez fordulok. -Jó reggelt! -cirógatom meg. -Kérsz forró csokit vagy teát? -puszilok füle mögé.
-Jó reggelt. Forró csoki jöhet. Amúgy ki az az Yoongi? - Kíváncsiskodik.
-Taenak a legjobb barátja, de ma úgyis megtudod. Jössz velem egyetemre, mert utána megyünk Soraért. -mondom és elkezdek gyorsan bepakolni a táskámba. -Gyere csinálok akkor forró csokit. -indulok le a konyhába nyomomban Jiminnel.
-Na kíváncsi leszek. - Megy utánam, ekkor egy igen érdekes beszélgetést csípek el. - Milyen fiú akár velem találkozni. De Yoongi ez nem jó ötlet. - Mondja picit ingerülten a készülékbe.
-Tae mi a baj? -szólítom meg óvatosan.
-Yoongs ezt majd megbeszéljük. Később találkozunk, szia. - Aztán bontja a vonalat és rám néz. - Ne aggódj Jungkook, semmi baj. - Mosolyog.
-Mi a baj? Ha nem lenne semmi nem lettél volna ingerült. -fogom meg az egyik kezét mikor a forrócsokit már betettem a mikróba.
-Csak van egy fiú, aki randizni akar velem, de én nem szeretnék, és már Yoongit is fenyegeti. - Húzza el a száját.
-Beszéljek azzal a sráccal? -veszem ki a mikróból a forrócsokit és egy kisebb tálba öntve teszem Jimin elé. -Épp annyira meleg, hogy ne égesse meg a nyelved. -cirógatom meg a füle mögött.

-Köszi haver. De én a helyedben megverném azt a fiút. -Kezdi inni a nedűt. -Nem tudom, hogy jó ötlet e, majd valahogy megoldom.

-Figyi megvédelek jó? -puszilok hajába.-Nem akarom, hogy miattam balhé legyen. -Mondja és leülve az asztalhoz, enni kezd, egy kis müzlit.-Ha nem ért behúzok neki. -nevetem el magam.

-Sose verekedj más miatt. -Fejezi be az étkezést. -Te mit kérsz reggelire? -Sürög-forog a konyhában.

-Nem vagyok éhes. Majd veszek valamit. Téged pedig bármi áron meg védelek. Megpöckölöm őket és a falig repülnek. -nevetem el magam átölelve derekát ezzel közelebb húzva.

-Ez aranyos. -Kuncog, és a homlokát az enyémnek dönti, az ajkammal szemezgetve.

-Az te vagy. -suttogom és egy lágy csókot kezdek ajkaival. Annyira imádom.

-Nem is. -Pirosodik el a feje, aztán kibontakozva az ölelésemből, fel veszi a cipőjét, én meg értetlenül nézek rá, hogy hova megy, ilyen korán.

-Hova mész már is? -kérdezem meg. Már hiányoznak az ajkai az enyémekről.

-Még van egy kis dolgom. -Harapja be a száját, aztán visszaáll elém, és átkarolva a nyakamat, még egy csókba hív.

-Miféle dolgod? Nem akarlak elengedni. -suttogom miután nehezen elváltunk egymás ajkaitól.

-Yoongival, meg az egyik osztálytársunkkal megyünk a könyvesboltba, meg kávézni. -Mondja. Ekkor megszólal Jimin. -Egy másik fiúval, ez már rosszul kezdődik, nem gondolod, haver?