Miért pont te? (Taekook) -Befejezett

15.rész (vége)

Taehyung szemszögéből:

Nagyon boldog vagyok. Ma van az esküvőnk napja. A szívem rohadtul örömteljes. Azt hiszem ezt vártam. Az elején azt gondoltam, miért pont ő, de miután megismertem, rájöttem, hogy pont ő, az akit nekem teremtettek. Szeretem őt. Nagyon! Megmagyarázhatatlanul.

-Yoongi akkor leszel te a koszorúslány? Senki más nem vállalta. - Nevetem el magamat, ahogy a nyakkendőt próbálja bekötni. Ma fogja megkérné Jimin kezét.

-Haha nagyon vicces vagy. Pedig szerintem Jungkook húga boldogan vállalná.

-Tudom, a kis tündéremet már felöltöztetem. De te is kellesz. Na kérlek, legyél koszorúslány.

-Nem. -nevet.

-Akkor nyald ki a seggem. - Nyújtom ki a nyelvemet, mikor Jungkook jelenik meg, rosszallóan nézve.

-Azt csak én tehetem drágám. -ölel magához és lágyan kezdi az ajkaimat falni.

-Uh de jól nézel ki. - Utalok fekete öltönyére, amiben feszül a teste az izmai miatt. - De akkor a tanum vagy, Yoongi.

-Így is az vagyok. -neveti el magát.

-Te meg hihetetlenül csinos vagy. Van egy meglepetésem számodra. -puszil az orromra.

-Meglepetés? Mi az? Mutiii! - Csillannak fel a szemeim.

-Ejj, de hát így elrontod. -neveti el magát. -Tessék. -ad a kezembe egy házkulcsot egy tigrises kulcstartóval.

-Vettél egy házat? - Lepődök meg, és az ölébe ugrok, én pedig egy papírt adok a kezébe, amin egy kisfiúnak az örökbefogadása áll.

-Annyira szeretlek. -tart szorosan az ölében arcomat csókolgatva.

-Én is szeretlek. - Csókolom meg, aztán ő elmegy az oltárhoz, én pedig oda is sétálok hozzá, majd össze is házasodunk.

-Mehetünk örökbe fogadni a gyermekünket?

-Igen, de előbb a nászéjszaka van. -kulcsolja össze a kezeinket. A ház összes szobáját felavatjuk. -kap fel és át is visz a küszöbön.

-Te huncut! - Vigyorgok, hosszasan csókolva, és hosszú szeretkezésbe vetjük magunkat.

Másnap van. A fenekem sajog, bár még Jungkook farka, mindig benne pihen. Mára van időpontunk az örökbefogadási papírok elintézésére, és a fiút, el is vihetjük.

-Jungkook. - Motyogom a nevét. Érzem hogy nagyon meg van duzzadva a farka.

-Mh jó reggelt! -motyogja derekamat cirógatva.

-Jó reggelt. Nagyon megdagadtál. -Jegyzem meg. -Ma megyünk a kisfiúnkért. Szeretnél még gyorsan egy menetet? 

-Mh nincs ellenemre. -neveti el magát és fenekem kezdi cirógatni kábán. Félig alszik még mindig.

-Hm így hogy akarsz, ha még alszol? Na jó vedd ki. -Nevetem el magamat, és rászorulok.

-Mh. -nyüszít fel és kezével ki is húzza. -Ez fájt. -bújik a nyakamba.

-Miért fájt? Máskor nyögni szoktál tőle. -Mászok le, és szopni kezdem, kiengesztelés képen.

-Mh ez jó. De én meg kérem a feneked. Ki akarom engesztelni az este miatt. -kezd fenekemért nyüszíteni.

-Mint valami kisgyerek. -Nevetem el magamat, és az arcára ülök. -Na tessék. -Túrok a hajába.

-Mh. -dörmög és nyalogatni is kezd lágyan.