Miért pont te? (Taekook) -Befejezett

7.rész

Jungkook szemszögéből:

Mikor Tae elment rendesen szomorú lettem szóval addig inkább rendet raktam a kertben és a konyhában, majd anyáék elmentek a játszótérre. Mikor pedig Tae haza ért rettenetesen boldog lettem, de meg is ijedtem, hogy a fenekét fájlalta. Pedig nem is csináltunk semmi olyat. Félek, hogy valaki bántotta.

-Kicsim aggódok. Ha te nem mondod el most lerántom a gatyádat és elfenekellek. -váltok mélyebb dominanciával teli hangba.
-Jungkook ne aggódj már kérlek! Nem történt semmi. Ha történt is volna, akkor már rég itt sírnék a karjaid között. Szóval nyugodj meg kérlek. És este a meglepi, magyarázattal szolgál majd. - Kapcsolja le az ételt, majd szorosan átölel.

-Kösz. -mondom és a kertbe kimenve rágyújtok. Hogy mi a jó büdös francért nem lehet megmondani nem is értem. Olyan nehéz? Elegem van. Szerintem nagyon könnyen megtudná mondani.

-Kook ne csináld már kérlek. Jól van gyere velem, megmutatom. - Fog a karomra és elkezd húzni a szobába.

-Nem. Már nem érdekel. -kezdek duzzogni.

-Most miért vagy ilyen? Tudod mennyit szenvedtem vele, hogy elkészüljön? És nem tudod kivárni estig, most meg így viselkedsz. - Folyik végig egy könnycsepp az arcán, és bezárkózik a fürdőbe.

-Kicsim. -rontok be utána és mellkasomhoz ölelem. -Ne haragudj. Csak félek. Sosem szerettem a meglepetéseket és tényleg frászt is kapok, hogy fáj a feneked. -simogatom lágyan hátát.

-Nem haragszom, és kérlek bízz bennem. Nem történt semmi rossz. Sosem hazudnék neked ilyenről. - Nyom egy puszit az arcomra. - Akkor kibírod estig, vagy szeretnéd most látni? Bár ahhoz még meg kell csinálnom valamit, szóval ki kéne menned.

-Nem megyek ki. A babám szépen előttem itt megteszi. -cirógatom oldalát és nyakába csókolok.

-De így semmi értelme a meglepetésnek. - Húzza el a száját. - Amúgy is a cuccok a szobádban vannak.

-Akkor a szobámba megyünk és ott szépen elintézed. -szívom meg egy kicsit nyakát

-De most komolyan! Csak egy ruhát akarok átvenni. - Néz rám most már kicsit mérgesen.

-Nem érdekel. Nem mersz átöltözni elöttem? -leszek én is kicsit mérges, de elnyomom magamban.

-Látom nem érted. Pont, hogy a ruha a meglepetés. Ha látod, akkor annak mi értelme van? - Fonja össze a karjait.

-És hányszor mondjam, hogy nem szeretem a meglepetést? -emelem meg óvatosan az állát, hogy a szemembe nézzen.

-Feladom. -Szabadul ki a fogságomból és a szobába megy, ahonnan egy vörös textíl anyaggal tér vissza. - Tessék, most már remélem boldog vagy. - Dobja nekem, aztán az ebédlőbe veszi az irányt, ahol találni kezd.

-Baby ne csináld. -megyek utána. -Látni akarlak benne. Feltüzeltél. -simulok hozzá és pólója alá nyúlva csipkedem meg bimbóit.

-Te mondtad, hogy aludni fogunk. A másik meg úgy is mindjárt jönnek vissza anyukádék. Addig fogd vissza magadat. Mondtam, hogy este az csinálsz velem amit akarsz. Még, jó hogy nem ez a legnagyobb meglepetés. - Kuncog majd minden edénybe szed kaját, és ekkor meg is jönnek anyáék, Sora pedig rohan is Taehyunghoz. - Kiscsillagom, nézd csak kit hoztam neked. - Vesz elő két dobozt, amiben valami figurák vannak.

-Ezaaz. Köszönöm oppa! -ad puszit az arcára én pedig a piros tangát zsebre vágom gyorsan.

-Ugyan nincs mit, tudom, hogy régóta szeretted volna. - Öleli meg a húgomat. - Főztetek vacsorát? - Kérdi anya mosolyogva és le is ül az asztalhoz mindenki.