Miért pont te? (Taekook) -Befejezett

11.rész

Taehyung szemszögéből:

Félek, rettegek már. Fogalmam sincs, hogy ki és miért zaklat folyton, de egyszerűen már rettegek egyedül. Lehet, hogy az a manga készítő az? De miért? Mire jó ez? De komolyan mondom...

Szorosan bújok Jungkookhoz, de amikor két ismerős hang üti meg a fülemet, nyelnem kell egyet. A gombóc csak nő és nő a torkomba, és meg is remegek.

-Szánalmas kurva, egy hálátlan dög vagy fiam! Felnevellek, és ez a hála? Hm? Neked a mostohabátyád fasza kell mi? Halljam, hányszor dugott meg?! -Köpi a szavakat felém apám, én pedig érzem, hogy ha vérig sért, sírva fakadok. Mikor lett ő ilyen? Mikor lett a legjobb apából egy ilyen gonosz ember? 

-Többször is, és nagyon is élveztem! -Felelem. Nem láthat gyengének, nem, nem.

Érzem, ahogy Jungkook izmai megfeszülnek. -Menjünk innen. -Nézek fel rá kérlelően, de az ő apja megállít.

-Nem. Szépen haza jössz velünk. Ezért nevelt apád, hogy aztán csak így ott hagyd? Milyen szépen megrontottad őt is te hálátlan dög. Azt mindig is tudtam, hogy hálátlan és nevelhetetlen vagy, de most őt is magaddal sodrod?

 -Szállj be a kocsiba kicsim. -puszil arcomra Jungkook. -Ti is Yoongi, Jimin.

-Maga rontotta meg az én apámat! Ő sosem volt ilyen. -Kiabálom ingerülten. -És Jungkook sosem bántott engem. Mindig is jó volt hozzám, szóval ne merjen ilyeneket mondani. -Köpöm a szavakat ingerülten, majd Jungkook izmos karjára simítok. -Mire készülsz?

-Csak szállj be a kocsiba édesem. -mondja nyugtatóan.

-Nem akarom, hogy bajod essen. -Nézek rá félve.

-Tedd amit kértem. Kérlek, gyorsan. -suttogja egy tincset elsöpörve szememből.

-Ahj rendben. -Motyogom, és beszállok a kocsiba. -Mi lesz most? -Kérdezem a bent ülőket. -Félek. Félek a zaklatótól is meg, apáinktól is..

-Ne félj. Tudja mit csinál. -fogja meg a kezem Jimin ekkor pedig csak azt vesszük észre, hogy Kook bezárja a kocsit. -Ne nézz oda. -kéri, de én akkor is oda nézek és azt látom, hogy behúz egyet az apjának amit többször kap vissza. Verekednek mindenki szeme láttára.

-Ezt sokszor csinálták régen? -Kérdezem Jimint, és alig bírom megállni, hogy ne lépjek közbe. Fáj látni, hogy a szerelmem szenved. Hiszen látom, ahogy kapja az ütéseket. Még nekem is fáj.

-Sajnos igen. Ezért sem beszéltek mindig ezt csinálja. A szeretteit bezárja valahova, hogy megvédje őket és ne tudjanak beleavatkozni. -mondja lehajtva a fejét.

-Én ezt nem bírom nézni, engedjetek ki innen! -Kezdem rángatni az ajtót. Nem ülhetek itt tétlenül. Nem akarom, hogy még több fájdalom érje. -Jungkook! -Kiáltom 

-Tae. Engem nézz jó. Jungkook erős. Nem lesz semmi baja. -fordítja maga felé az arcom ekkor pedig annyit látom, hogy kinyílik a kocsi és apukámat löki be Jungkook majd ő be is szállva indítja be a motort és el is indulunk apja pedig a kocsijának dőlve vár, de nem sokáig látjuk, mert hamar olyan távol vagyunk, hogy nem látjuk.

Jungkookra nézek, az arca tiszta vörös, és tele van sebekkel, kékes-lilás foltokkal. Nyelek egyet, és a karjára simítok, nyugtatásképpen. Ahogy a tekintetünk találkozik, aggódva kémlelem azokat az igéző szemeket. -Apa biztos vagy benne, hogy ezt a férfit szereted? -Kérdezem félve, hátra fordulva. Nagyot csalódtam benne, és félek, hogy tényleg komolyan gondolja, amiket mondott.

Egy kihalt tisztáson állunk csak meg.

 -Elmondom önnek apám miért van ilyen véleménnyel rólam. Tae előtt az egyetemen volt egy barátnőm. Mindössze fogadás volt a csaj és ezt apám tudta. Mikor pedig a csaj felpofozott és ott hagyott panaszkodtam apámnak nevetve. Azóta én vagyok a szar semmire kellő. -mondja Kook végig apukámat nézve. -A fia pedig csodálatos, nem érdemli meg azt amiket hozzá vágott.