Barátságból szerelem

8. fejezet: Ez lehetséges?...

Amióta nincs velünk Y/N, sokkal közelebb került hozzám Dazai. Nem tudom miért. Lehet azért, mert ha ránézek, rögtön Y/N jut eszembe. Próbálom titkolni, de elkezdtem félteni így nyilván mindig meg akarom védeni. Gondolkoztam már azon is, hogy ott hagyom a Maffiát és átmegyek a Nyomozó Irodához, de szerintem csak útban lennék.

-Hm...Dazai. -mondom ezt a plafont fűrkészve-

-Igen Chuuya?

-Arra gondoltam hogy átmegyek a- Áhh...Semmi!

-Na~! Mond!

-Nem!

-Ajj...-mondja ezt szomorúan-

-Na jó, arra gondoltam, hogy átmegyek az Irodához... -félve várom a válaszát-Vagyis...Lehet csak útban lennék...

-Hm...-elkezd gondolkozni- Nem is rossz ötlet! -azzal megfogja a csuklóm és elkezd húzni az ajtó fele-

-Dazai! -azzal kirántom csuklóm, amire ő is meg áll-

-Mond!

-Ne kezzelj úgy mint egy 5 évest...

-Nevet- Azt hittem, leharapod a fejem!

-Azt is meg éled majd, nyugodj meg!

-Ohh...Oké~...

Akkor elkísér a Maffiához, hogy kiléphessek és elkísér az Irodához, hogy oda meg fel vegyenek.

-Akkor ezt nem ünnepeljük meg? -kérdezi boldogan Atsushi-

-Ez ennyire nagy cucc itt? -nézek rá kicsit értetlenül Dazai-ra-

-Igen, baj?

-Bajnak nem baj, csak fura.

-Legalább lesz alkalma Atsushinak is megismerni

-Na igen. -azzal odanyújtom a kezem- Chuuya Nakahara.

-Ohh...-ő is ezt teszi- Atsushi Nakajima.

Ide siet hozzánk egy számomra még ismeretlen ember.

-Dazai engem nem kéne megismernie? -kérdezi egy magas, szőke, szemüvefes férfi-

Őszintén...Itt már úgy érezem magam, mintha Dazai és én eggyütt- Már mint mintha a húga vagy az öccse lennék.

-De, persze!

-Akkor ismét: -oda nyújtom ismét a kezem- Chuuya Nakahara.

-Bólint és ő is ezt teszi- Kunikida Doppo.

-Akkor mostmár ismeritek egymást ti is!

-Egyébként mesélnél egy kicsit magadról Chuuya-san? -kérdezi óvatosan Atsushi-

-Öhm...Ha érdekel...

-Persze hogy érdekel az új munka társam múltja! -érdeklődve néz rám-

-Hát..Oké...Igazából minden ott kezdődött hogy...

Miután elmesélen mind azt, amiről Atsushi kérdez, mindenki elmegy, kivéve ugye minket, azaz engem és Dazait. Mi ott maradunk pakolni. Miután mindent elpakolunk, amit kell, "haza" megyünk. Én lefekszek szokásosan a földre Dazai pedig a kanapéra.

-Chuuya...

-Hm? -nézek rá kérdően-

-Nem jössz fel a kanapéra? -majd a fal felé húzódik-

-Öhm...Lehet kényelmesebb lenne... -majd magam alá nézek, azaz a padlóra-

-Na igen, lehet. -nevet-

Kicsit tartok ettől az egésztől. Igaz, úgy kelek, hogy Dazai átölel, de ez volt a legkisebb probléma és egyben a legnagyobb is...Vagyis....Ezen kívűl nem volt semmi...

Magamban: Na, Chuuya, most vedd elő azt, amit a Maffiában tanultál!

Szerintem egy rendőr megirigyelné azt, amit én ott csináltam (író.: xd). Megpróbálom nem felkelteni, de hát...Mint általában nekem minden, ez sem sikerültl.

-Ásít- Jó reggelt Chuuya!

-N-neked is Dazai...

-Mi a baj?

-Semmi, csak megakartam próbálni úgy felkelni, hogy ne keltselek fel...

-Ohh..Értem, akkor...-alvást színlelve fekszik még egy pár percig a kanapén, majd elkezdünk készülődni és elindulunk mostmár az Iroda fele- 

Amikor oda érünk, rögtön Atsushi fogadott minket.

-Dazai-san! Chuuya-san! Jó reggelt!

-Neked is Atsushi, de nem vagy egy kicsit feszült? Már hogy, nem veszed ezt az egészet egy kicsit komolyan?

-Öhmm...Ezt, hogy érted, Chuuya-san?

-Pont így! Nem kell a nevem mögé a -san! Jó hogy nem Chuuya Nakaharának szólítasz.

-Nevet- Na jó, Atsushit rád hagyom, Chuuya. -azzal Dazai elmegy-

-Öhmm....Oké, ha így akarod Chuuya-sa- akarom mondani Chuuya.

-Azaz! Meg tanulod te ezt! -majd Dazai után sietek, de Atsushi visszafog-

-Mi van?

-Miért sietsz ennyire Dazai-san után?

-Egy: Szerintem ő se bánja ha a -san-t elhagyod. Kettő: Csak

-Csak? Csak nem félted őt?

-Hát...Fogd fel úgy ahogy akarod!

-Oké, de ez ugye te is tudod, hogy mit jelent?

-Attól függ mire gondolsz.

-Hát..Arra, hogy szereted.

-Mi?! Te nem vagy magadnál! Attól még, hogy próbálom védeni, nem fogom szeretni!-azzal kirántom a csuklómat kezei közül és Dazai felé sietek-

Miután végezünk, Dazai kicsit tovább bent marad, azaz én már rég "otthon" vagyok, amikor megjön. De az alatt az idő alatt elgondolkozok azon, amit Atsushi mondott és, lehet hogy iga- nem, nem hinném. És, ha mégis, akkor is csak ismét traumába esnék, mivel ez valószínüleg nem viszonos.

Én tovább bent maradok, mint Chuuya és mikor már indulnék, Atsushi visszahív, hogy beszélhessen velem.

-Dazai-sa- akarom mondani Dazai!

-Igen? -nézek oda kíváncsian-

-Beszélhetnénk?

-P-persze, de miről?

-Rólad és Chuuya-sa- fhuu...Chuuyáról.

-Aham. Mond, mit akarsz tudni, aztán én megyek.

-Oké...Akkor: szerintem neked is feltűnt, hogy próbál védeni

-Mi? -nevet- Ugyan arról az emberről beszélünk?

-Igen, Chuuya, azaz Chuuya Nakahara!

-Atsushi, ha lesz valami akkor te leszel az első, aki tudni fog róla, rendben?

-Rendben! -mondja vidáman-

Amikor "haza" érek látom, hogy Chuuya már alszik, így gondolom, ma én alszok a földön, de ez hajnali egy-kettő körül megváltozik. Chuuya felhív és kb. ugyan úgy mint tegnap semmi nem volt.