Barátságból szerelem

4. fejezet: A balhé

Mikor felkelek, rögtön észre veszem a lepedőt magamon. Először nem értem, hogy ez most hogy kerül idey de amint magam mellé nézek, rájövök. Bár azt nem tudom, hogy miért terítette rám ezt a lepedőt, de azt igen, hogy Y/N még mindig nincs jól így felkelek, majd hallkan kinyitom a háló szoba ajtaját és benézek hozzá. Nincs semmi változás a tegnap délutáni állapota és a ma reggeli között. Nyugottan leülök az asztalhoz és próbálok magamhoz térni. Odanézek a háló szoba ajtajához, azt látom, hogy a még kómás, bekötözött kezű Y/N próbál rajta ki bicegni. Rögtön odasietek hozzá, és próbálok neki segíteni. Miután nagy nehezen leültetem az asztalhoz, én a kanapén foglalok helyet.

-Jó reggelt Chuuya. -mondja ezt ásítás közben és rám néz-

-Neked is, de nem vagy egy kicsit fáradt? -nézek a fáradságtól csillogó szemeire-

-Nem hinném. -azzal megdörzsöli azokat-

-Ennyi? Le van tudva? -kérdezem nevetve-

-A~ha -válaszol kérdésemre nevetve-

-Remek! -azzal visszaülök az asztalhoz-

-Csak te maradtá-

-Nem. -mutatok rá a földön alvó Dazai-ra-

-Ohh...Akkor legyünk hallkabbak -suttogja-

Én csak bólintok és csak nézek ki a fejemből.

-Minden rendben, Chuuya? -néz rám érdeklődve Y/N-

-Persze. -mondom ezt magabiztosan-

-Hát...Jó. -dől hátra-

Csöndben ülünk és nézünk ki a fejünkből, amikor Y/N felkel és elindul a konyha felé, majd egy pohár vízzel tér vissza.

-He? -nézek rá értetlenül-

-Nehogy már délig aludjon! -azzal Dazai-ra önti azt, amitől ő fel is riad-

-Y/N! -kibálja ezt, és lassan felül, megdörzsöli szemeit- Egyébként jó reggelt... -mondja, ezt már kicsit nyugottabban-

-Neked is! -mondja ezt Y/N nevetve-

-Szerintem nagyon örült neki. -vágom rá én is nevetve-

- Jaja, nagyon! -azzal ő is felnevet-

Még beszélgetünk egy kicsit, aztán Dazai elmegy.

-Ha rád bízhatom Y/N-t akkor én megyek. -néz rám, majd lassan elindul az ajtó fele-

Csak bólintok és Dazai már itt sem volt.

Y/N-el beszélgetünk egy kicsit, majd rákérdezek, hogy hátha emlékszik a tegnap történtekre.

-Hé, Y/N.

-Hm? -néz rám kicsit ijetten-

-Emlékszel arra hogy mi történt tegnap?

-Öhmm...-sóhajt- Igen

-Akkor tudnál nekem mesélni? -érdeklődve kezdek el figyelni-

-Végre valami, ami érdekel! -nevet fel- De ez nem olyan fontos, így nem.

-De! Ez nagyon is fontos!

-Chuuya, tudod nagyon jól, hogyha valami nagyon de tényleg, nagyon fontos akkor azt elmondom.

-De ez is fontos!

-Neked lehet, de nekem annyira nem...

-Hogy tessék?! -nézek rá értetlenül-

-Sóhajt- Egy kis infó után békén hagysz?

-Igen. -újra érdeklődve kezdem figyelni-

-Lehet, hogy...Ez az egész....Meg volt tervezve....-mondja ezt nekem félve-

-Mi?! Hogy érted azt hogy "meg volt tervezve,,?

-Hát...Úgy, hogy nem véletlenül néztem rá az órámra mielőtt kisiettem volna...

-Á, értem. Szóval te erről tudtál mégsem mondtál róla semmit! -azzal sietve elindulok az ajtó fele, de Y/N visszatart-

-Kérlek, értsd meg...

-Mit? Ezen én sem tudok kiigazodni! -azzal sietve tovább megy és elhagyom a lakást-

Lehet, ez erős volt, de akkor is! Mi az, hogy se nekem, se Dazai-nak nem mondott semmit erről? Haza sietek és leülök az asztalhoz. Átgondolom a helyzetet... "Lehet élet jelet kéne adnom magamról a Maffiánál,, fut gyorsan az agyamban végig ez. "De attól még nem fogok lenyugodni...,,. Kicsit még ott ülök az asztalnál, majd lefekszek a kanapémra és bealszok.

Miután Chuuya kiviharzik, lassan vissza bicegek az asztalhoz és leülök, majd elkezdek gondolkozni azon, hogy biztos jól tettem-e azt, hogy nem mondtam semmit nekik erről...De mindig arra a döntésre jutok, hogy nem. Ráírok Dazai-ra, hogy legalább neki ne Chuuyától kelljen megtudnia.

Y/N: Dazai...

Dazai: Hm? Baj van?

Y/N: Igen...

Dazai: Hallgatom.

Y/N: 1. Chuuyával elég szépen össze vesztem. 2. A tegnapi eset meg volt tervezve...

Dazai: Hogy mi?!

Y/N:...

Dazai: Jó, semmi baj, ha elkapjuk Akutagawát ennek vége lesz!

Y/N: He? Nem is haragszol rám?

Dazai: Nem, mivel gondolom nem önszántadból mentél bele.

Y/N: De...Félig-meddig igen...

Dazai: Jó....Igaz, de az a lényeg hogy rendben vagy. Chuuyát most engedd el, majd kibékültök.

Y/N: Remélem...

Dazai: Biztos így lesz!

Y/N: Azt majd meglátjuk..
Na de én megyek!

Dazai: Okés, szia!

Y/N: Szia.

Átgondolom azt, amit Dazai "mondott,,. Arra jutok, hogy igaza lehet....Aminek örülök, mivel nem mindig ad jó tanácsokat...Khm...Kicsit sokat gondolkozok ezen, annyira, hogy már be is sötétedik. Mint mindig, elkezdek lefekvéshez készülődni. Azaz, lefürdök, vacsorázok és lefekszek. Igaz, kicsit szomorúan.

Mikor felkelek és kinézek az ablakon, rájövök, hogy feleslegesen keltem fel azzal vissza is alszok.