13. fejezet: Haza menetel

9 1 0
                                    


-Na de én akkor magatokra is hagylak titeket, és Dazai. -fordul még vissza-

-Hm?

-Gratulálok! -mondja ezt vidáman és elhagya a kórházat-

-Oké?...

-Ez most én sem tudom, hogy mi volt... -visszaülök az ágy melletti székre-

-Belép egy orvos a szobába- Elnézést, de lassan vége a látogatási időnek. -mondja ezt higgattan-

-Na, azt várhatja mikor megyek el innen!

-Kérem, értse meg.

-Itt maradok, ezt pedig maga értse meg!

-De nem maradhat it- -félbe szakítja egy másik orvos, aki szintén bejön a szobába-

-Nyugottan maradhat itt is vagy van egy közeli hotel is!

-Sata!...

-Öhm...Köszönöm?...-mondom kicsit bizonytalanul-

-Bólint- Akkor jó éjszakát! -kimennek mindketten a szobából-

-Hát akkor maradhatsz...Vagyis...Ha eltűrsz! -mondja ezt nevetve Dazai-

-Ajj te. -neki dobok finoman egy párnát-

-Tényleg...Te most nem tudsz engem bántani! Na jó, nem húzom az agyad tovább.

-Te tényleg ennyire hülye vagy?! 

-Miért?

-Nem vetted észre, hogy- Áhh...Mindegy! -legyintek-

-Mit?

-Semmit, hagyuk.

-Oké...Egyébként látom, te is Atsushira támaszkodsz. Miért?

-Mert gondoltam, hogyha téged nem szúrt, szúr hátba, akkor engem miért szúrna?

-Mert talán vad idegen vagy számára?...

-Az lehet...Megint egy bal lépés...Király!... -hátra dőlök a széken-

-De nyugi. Nem fog hátba szúrni.

-Biztos?

-Biztos.

-És ha megkérdezhetem, ki szúrt le?...

-Mondtam már, hogy én voltam, újabb öngyilkossági kísérlet!

-Te nem mész el idáig! És nem vagy ennyire pontos! Mond el, hogy ki tette!

-Ha én nem vehetem egyedül az Akus ügyet, akkor te sem ezt!

-Ajj...Jó, oké. -sóhajt- Hasonlított Gin-re...

-Akkor ő volt az!

-Csak hasonlított!

-Nem sok Gin-hez hasonló lány van!

-Nem mondtam, hogy lány volt!

-De ha Gin-re hasonlított akkor feltételezem, lány volt.

-Az is igaz...

-Na várjál...Aku engem fenyeget...Gin téged leszúrt...Akkor már csak Higuchi van hátra!

-Meglepődik- Te tudsz gondolkozni?

-Fhuu, te...

-Nevet- Na jólvan...Nekem mára ennyi bőven elég volt...-lassan lecsukódnak a szemei és elalszik-

Csak bólintok és oda megyek az ablakhoz. Bámulok kifele és nézem a holdat. Közben ezeken gondolkodok: Ez most mind miattam van? Jó ötlet volt átjönni az Irodához? Egyszer csak annyit érzek, hogy nekem dobnak valamit. Hátra nézek és látom a még mindig fent lévő Dazait.

Barátságból szerelemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora