Barátságból szerelem

9.fejezet: Én...féltékeny?!...

Ma reggel is össze kell magamat szednem még mielőtt egyáltalán kijutok az ágyból. Ismét irigylésre méltó tervet találtam ki, csak hát...Ez se jött be. Éppen átakarok ,,ugrani" Dazai fölött csak hát...Ezt valahogy észre vette.

-Jó reggelt, Chuuya. -mondta ezt még fáradt hangon-

-Ajj...Jó reggelt...

-Mi történt?

-Az hogy felkeltél... -azzal visszaülök mellé-

-És akkor?

-Nem akartalak felkelteni....

-Pedig sikerült

-Na ne mond?!

-Nevet- na jól van! Induljon a nap! -azzal felkel és kezet nyújt, hogy segítsen felkelni-

-He?

-Te még ott üldögélsz vagy jössz reggelizni?

-Persze hogy megyek reggelizni! -azzal én is így teszek és felhúzott- Én csinálok ma reggelit! -indulom meg boldogan a konyha fele sietve-

-Biztos? Tudtommal a Maffiánál nem nagyon tanítottak a konyhában ügyeskedni.

-Nem, de nem vagyok annyira hülye, hogy egy reggelit ne tudjak össze dobni!

-Jó, te tudod

Pár perc múlva már két tányérral térek vissza, rajta a reggelivel. (Író.: Amit, akartok azt képzeltek rá xd)

-Na! Tényleg nem vagy annyira hülye, hogy ne tudj össze hozni egy reggelit! -mondja ezt vidáman-

-Fhuu te...

-Nevet- Na de akkor jó étvágyat!

-Neked is...

Ez után nyilván, átöltözünk és indulunk az Irodába. Itt most nincs olyan esemény, amit izgalmasnak lehetne nevezni. ,,Otthon" viszont történt egy érdekes szituáció.

-És egyébként neked van másik legjobb barátod Y/N hely- -nem tudom befejezni, mivel éppen ekkor siet be egy lány az ajtón-

-Dazai! -azzal ide rohan hozzá és átöleli-

-Chloe? -kicsit meglepődve de visszaöleli- Mit keresel itt?

-Téged kerestelek és csak azért hogy tudd: vissza költözünk!

-Tényleg?!

-Igen!

-Na, ez szuper hír! -mondta ezt hamis mosollyal az arcán-

-Én akkor most megyek. -azzal elindulok az ajtó fele-

-Chu- -mire kimondthatta volna addigra be csapom magam mögött az ajtót-

Nem értem, hogy Chuuya miért hagyott itt, amikor látta rajtam, hogy nem nagyon örülök annak én sem hogy csak így hirtelen megjelent Chloe. De azért próbálok nem feltűnően elutasítóan viselkedni.

-És? Messze laktok most tőlünk?

-Nem, de mi az, hogy tőlünk?

-Áhh...Semmi

-Dazai!...Mond el!

-Nem!

-De!

-Nem!

-Oké. -azzal hozzám vág egy párnát-

-Na? Mostmár elmondod?

-Igen. Úgy értettem azt hogy tőlünk, hogy ugye Y/N sajnos életét vesztette pár hónappal ezelőtt és fogalmazzunk úgy, hogy azzal a sráccal aki az előbb kiviharoztt, vele összeköltöztünk.