10. fejezet: Vallomás...

7 2 0
                                    

Nem tudom eldönteni, hogy mit látok Dazai arcán miután felteszem neki ezt a kérdést. Láok rajta: meglepődést, ijetséget, de amit tényleg ki tudok venni az a meglepődés, amit nem értek. ,,He? Min lepődhetett meg? A kérdésemen?" Ezen gondolkozok percekig néma csöndben, amikor Dazai egyszercsak megszólal.

-Mint mondtam, nem olyan izgi egyedül élni, és ha megkérdezhetem, mit kezdtél volna magaddal?

-Hát...Öhm...Êltem volna az életem? -hirtelen kapom fel a fejem a hang hallatán-

-Nevet-De hogyan? Az utcán?

-Lett volna jobb ötleted?!

-Talán...De az most nem lényeg. És mi történt hogy Chloe megszúrt? Pontosabban megtudott szúrni?

-Hát...A drágalátos barátosnéd meg akart ölni, magyarán le akart szúrni. -azzal elindulok a konyha fele-

-Nevet-Azta, erre még én is rájöttem!

-Reméltem és lényegében azért akart leszúrni szerintem, mert féltékeny volt, csak tudnám, hogy miért és, hogy kire és, hogy ezt miért rajtam akarta levezetni? -elő vestek egy poharat, vizet töltök bele és visszaülök az asztalhoz-

-Te tényleg ennyire vak vagy?

-Miért is? -azzal bele kortyolok az előttem levő pohár vízbe-

-Mindegy...Majd rájössz

-He?! Ha annyira vak vagyok akkor nem fogok!

-Ha ennyire nem akarsz akkor tényleg nem. -lefekszik a kanapéra és csak a plafont fürkészi-

-Jó, én már tényleg nem értelek.

-Nevet, majd hirtelen ismét komoly hangvételbe megy át- Chuuya...Mondani szeretnék valamit -azzal felül és felém fordul-

-I-igen? Hallgatlak...? -néz rá kicsit félve-

-Méghozzá csak annyit, hogy...-ide jön hozzám, majd megcsókol, amit én ijetten, de viszonzok, de amikor feleszmélek, eltolom magamtól-

Magamban: He?...! Ezt most vegyem annak vagy csak szórakozik velem?...

-Egy darabik kérdően és ijetten nézek rá- Ez most mi volt?...

-Nevet- Komolyan ennyire ijesztő vagyok?

-Megrázom a fejem- Ajj...Te...

-Egy kérdésem lenne még ezek után.

-Na, már most félek...

-Nevet- Nyugi, egyszerű egy kérdés!

-Na, ne játszadozz az idegeimmel, nyögd ki, hogy mi van!

-...Ez...viszonos...?

Magamban: Megkaptam a választ a kérdésemre...Mondjuk pont hogy ettől féltem....

-...L-lehet, hogy....Igen....

Mosolyogva bólint, majd leül velem szembe, elő veszi a telefonját és elkezd írni egy üzenetet valakinek.

-Kinek írsz? -kérdezem kíváncsian-

-Csak Atsushinak.

-Ja, oké -lefekszek a kanapéra, majd a fal felé fordulva lassan bealszok-

Mivel megígértem valamit Atsushinak, ezért azt be is akarom tartani, tehát írok neki, hogy mi történt.

Dazai: Szia Atsushi

Atsushi: Sz-szia Dazai- mármint Dazai. Miért írtál?

 Dazai: Mert tudod, megígértem neked valamit

Atsushi: Hm...Most hogy így "mondod", igen, és? Történt valami?

Dazai: Persze hogy nem, szerinted miért írtam?

Atsushi: Azta! Na, ezt holnap megünnepeljük!

Dazai: Jajjj....Már most látom hogy ezért kapni fogok...

Atsushi: Miért?

Dazai: Ahogy ismerem Chuuyát, nem nagyon fog örülni neki

Atsushi: Dehogy nem!

Dazai: Na jó, mi már tényleg olyanok vagyunk mint két rossz lány (író.: xd)

Atsushi: Öhm...lehet....na de akkor jó éjt és gratulálok!

Dazai: Mondom én. Neked is!

Azzal le teszem a telefont az asztalra, kerítek ismét két takarót, az egyiket le dobom magamnak, a másikat rádobom Chuuyára. Ismét a földre fekszek és szép lassan elalszok.

Olyan hajnali három-négy fele felkelek arra, hogy valami van rajtam. Magamban: És az a hülye hol van? Körbe nézek és, amikor lenézek, akkor látom meg. Magamban: Na jó, legközelebb tényleg oda ragasztom magam a földhöz! Azzal ledobom a rajtam lévő takarót és visszaalszok.

Mikor felkelek, akkor realizálom, hogy ismét elő kell vennem azt, amit a Maffiánál tanultam. Magamban: Na, Chuuya ismét szedd össze magad! Valamilyen Isteni csoda hatására sikerül nem felkeltenem. Magamban: Végre valami ami összejött! Azzal vidáman indulok meg a konyha fele.

Arra kelek, hogy két takaró van rajtam és, hogy Chuuya sehol. Mondjuk tudom, hogy hol lehet, ott, ahol minden normális ember napja indul, azaz a konyhában. Felkelek a földröl és én is bemegyek a konyhába egy pohár vízért. 

-Ásítok- Jó reggelt Chuuya!

-Neked is. -folytatja a paradicsom aprításást-

-Mi van? -Azzal megpuszilom az arcát és felnyúlok egy pohárért-

-He?! Egyébként reggel...

-És te ilyen vagy reggel? -megtöltöm a poharat és visszamegyek az asztalhoz-

-Most igen. -majd utánam jön két tányér reggelivel (író.: ismét a képzeletetekre bízom xd)-

-Hát...Te tudod...-megreggelizünk, majd elindulunk az Irodához-

-Mikor belépünk Atsushi fogad minket, mint mindig-

-Dazai! Chuuya! -néz ránk vidáman-

-Azaz! Megtanultad! -mondja ugyanúgy vidáman Chuuya-

-Nevetek- És mit szólt hozzá az Iroda többi tagja? -nézek érdeklődve Atsushira-

-Ne beszélj erről még olyan hangosan, nem tudják...

-Ohh...Oké -ezt Chuuya mind értetlenül nézi végig-

-Na jó, mit nem tudnak? És mit nem tudok én se?

-Ih...Mindjárt megtudod -azzal ide siet az összes Iroda tag-

-Mi? Mi történt? Mi van? Mondjatok már valamit! -kérdezi mindenki egyszerre-

-Ezt rátok hagyom! -Atsushi kivál a tömegből és megy a dolgára-

-Bólintok- Figyeljetek -hirtelen csönd lesz- Egy: Ez nem rátok tartozik. Kettő: Mint mindent, ezt is megfogjátok tudni -majd én is és Chuuya is mengyünk a dolgunkra-

A nap folyamán többször is ide jönnek hozzánk és kérdezketnek, hogy mi történt, ami már-már zavaró, de egy idő után nem foglalkozunk vele. 

Barátságból szerelemWhere stories live. Discover now