Nem tudom eldönteni, hogy mit látok Dazai arcán miután felteszem neki ezt a kérdést. Láok rajta: meglepődést, ijetséget, de amit tényleg ki tudok venni az a meglepődés, amit nem értek. ,,He? Min lepődhetett meg? A kérdésemen?" Ezen gondolkozok percekig néma csöndben, amikor Dazai egyszercsak megszólal.
-Mint mondtam, nem olyan izgi egyedül élni, és ha megkérdezhetem, mit kezdtél volna magaddal?
-Hát...Öhm...Êltem volna az életem? -hirtelen kapom fel a fejem a hang hallatán-
-Nevet-De hogyan? Az utcán?
-Lett volna jobb ötleted?!
-Talán...De az most nem lényeg. És mi történt hogy Chloe megszúrt? Pontosabban megtudott szúrni?
-Hát...A drágalátos barátosnéd meg akart ölni, magyarán le akart szúrni. -azzal elindulok a konyha fele-
-Nevet-Azta, erre még én is rájöttem!
-Reméltem és lényegében azért akart leszúrni szerintem, mert féltékeny volt, csak tudnám, hogy miért és, hogy kire és, hogy ezt miért rajtam akarta levezetni? -elő vestek egy poharat, vizet töltök bele és visszaülök az asztalhoz-
-Te tényleg ennyire vak vagy?
-Miért is? -azzal bele kortyolok az előttem levő pohár vízbe-
-Mindegy...Majd rájössz
-He?! Ha annyira vak vagyok akkor nem fogok!
-Ha ennyire nem akarsz akkor tényleg nem. -lefekszik a kanapéra és csak a plafont fürkészi-
-Jó, én már tényleg nem értelek.
-Nevet, majd hirtelen ismét komoly hangvételbe megy át- Chuuya...Mondani szeretnék valamit -azzal felül és felém fordul-
-I-igen? Hallgatlak...? -néz rá kicsit félve-
-Méghozzá csak annyit, hogy...-ide jön hozzám, majd megcsókol, amit én ijetten, de viszonzok, de amikor feleszmélek, eltolom magamtól-
Magamban: He?...! Ezt most vegyem annak vagy csak szórakozik velem?...
-Egy darabik kérdően és ijetten nézek rá- Ez most mi volt?...
-Nevet- Komolyan ennyire ijesztő vagyok?
-Megrázom a fejem- Ajj...Te...
-Egy kérdésem lenne még ezek után.
-Na, már most félek...
-Nevet- Nyugi, egyszerű egy kérdés!
-Na, ne játszadozz az idegeimmel, nyögd ki, hogy mi van!
-...Ez...viszonos...?
Magamban: Megkaptam a választ a kérdésemre...Mondjuk pont hogy ettől féltem....
-...L-lehet, hogy....Igen....
Mosolyogva bólint, majd leül velem szembe, elő veszi a telefonját és elkezd írni egy üzenetet valakinek.
-Kinek írsz? -kérdezem kíváncsian-
-Csak Atsushinak.
-Ja, oké -lefekszek a kanapéra, majd a fal felé fordulva lassan bealszok-
Mivel megígértem valamit Atsushinak, ezért azt be is akarom tartani, tehát írok neki, hogy mi történt.
Dazai: Szia Atsushi
Atsushi: Sz-szia Dazai- mármint Dazai. Miért írtál?
Dazai: Mert tudod, megígértem neked valamit
Atsushi: Hm...Most hogy így "mondod", igen, és? Történt valami?
Dazai: Persze hogy nem, szerinted miért írtam?
Atsushi: Azta! Na, ezt holnap megünnepeljük!
Dazai: Jajjj....Már most látom hogy ezért kapni fogok...
Atsushi: Miért?
Dazai: Ahogy ismerem Chuuyát, nem nagyon fog örülni neki
Atsushi: Dehogy nem!
Dazai: Na jó, mi már tényleg olyanok vagyunk mint két rossz lány (író.: xd)
Atsushi: Öhm...lehet....na de akkor jó éjt és gratulálok!
Dazai: Mondom én. Neked is!
Azzal le teszem a telefont az asztalra, kerítek ismét két takarót, az egyiket le dobom magamnak, a másikat rádobom Chuuyára. Ismét a földre fekszek és szép lassan elalszok.
Olyan hajnali három-négy fele felkelek arra, hogy valami van rajtam. Magamban: És az a hülye hol van? Körbe nézek és, amikor lenézek, akkor látom meg. Magamban: Na jó, legközelebb tényleg oda ragasztom magam a földhöz! Azzal ledobom a rajtam lévő takarót és visszaalszok.
Mikor felkelek, akkor realizálom, hogy ismét elő kell vennem azt, amit a Maffiánál tanultam. Magamban: Na, Chuuya ismét szedd össze magad! Valamilyen Isteni csoda hatására sikerül nem felkeltenem. Magamban: Végre valami ami összejött! Azzal vidáman indulok meg a konyha fele.
Arra kelek, hogy két takaró van rajtam és, hogy Chuuya sehol. Mondjuk tudom, hogy hol lehet, ott, ahol minden normális ember napja indul, azaz a konyhában. Felkelek a földröl és én is bemegyek a konyhába egy pohár vízért.
-Ásítok- Jó reggelt Chuuya!
-Neked is. -folytatja a paradicsom aprításást-
-Mi van? -Azzal megpuszilom az arcát és felnyúlok egy pohárért-
-He?! Egyébként reggel...
-És te ilyen vagy reggel? -megtöltöm a poharat és visszamegyek az asztalhoz-
-Most igen. -majd utánam jön két tányér reggelivel (író.: ismét a képzeletetekre bízom xd)-
-Hát...Te tudod...-megreggelizünk, majd elindulunk az Irodához-
-Mikor belépünk Atsushi fogad minket, mint mindig-
-Dazai! Chuuya! -néz ránk vidáman-
-Azaz! Megtanultad! -mondja ugyanúgy vidáman Chuuya-
-Nevetek- És mit szólt hozzá az Iroda többi tagja? -nézek érdeklődve Atsushira-
-Ne beszélj erről még olyan hangosan, nem tudják...
-Ohh...Oké -ezt Chuuya mind értetlenül nézi végig-
-Na jó, mit nem tudnak? És mit nem tudok én se?
-Ih...Mindjárt megtudod -azzal ide siet az összes Iroda tag-
-Mi? Mi történt? Mi van? Mondjatok már valamit! -kérdezi mindenki egyszerre-
-Ezt rátok hagyom! -Atsushi kivál a tömegből és megy a dolgára-
-Bólintok- Figyeljetek -hirtelen csönd lesz- Egy: Ez nem rátok tartozik. Kettő: Mint mindent, ezt is megfogjátok tudni -majd én is és Chuuya is mengyünk a dolgunkra-
A nap folyamán többször is ide jönnek hozzánk és kérdezketnek, hogy mi történt, ami már-már zavaró, de egy idő után nem foglalkozunk vele.
YOU ARE READING
Barátságból szerelem
Fantasy"mi?...Én?! Az nem lehet!...vagy mégis?...Y/N!!!" ez az 1. könyvem úgyhogy a fogalmazást és a helyes írási hibákat vagy javítsátok vagy ne foglalkozzatok vele, előre is köszönöm! :) (!A borító nem saját! Sajnos a készítőt nem tudom megnevezni :( Eln...
