16. fejezet: Egy nyugis nap

2 1 0
                                    

Arra kelek, hogy valaki lögtös -szívem szerint agyon vágtam volna egy párnával-, amikor oda fordulok látom, hogy csak Dazai az, így nem is törődve vele, fejemre húzok egy párnát és próbálok visszaaludni.

-Chuuya, előre lépés történt....

-Mivel kapcsolatban? -mondom ezt a párna alól-

-Az Akus üggyel...

-Te szóltál nekik?! -dobom le magamról idegesen a párnát és ülök fel hirtelen-

-Igen...

-Mit is mondtál?

-Mikor?

-Pár nappal ezelőtt.

-Nem tudom...

-Azt, hogy próbáljam meg elfelejteni két hétig és akkor nem szólsz nekik, de te akkor most hazudtál?! Vagy csak szimpáln átvertél?!

-Nevet- Ez egy teszt akart lenni.

-He?!

-Két dolog volt a fő kiderítendő: Egy' Mennyi idő alatt veszed észre azt, ha valaki átver. Kettő: Mennyire bízol meg bennem.

-Fhuu...

-Még egy ilyet ne csinálj, mert tényleg elveszted a bizalmam!

-Oké-oké....Na de akkor -oda nyújta nekem a beszélgetést, amit Atsushival produkált-

-Aha....És mit csinálja vele?

-Nem vetted ki a szövegből, hogy ismét munkába állunk?

-Mi?! Egy árva Akus ügy miatt fel zargadtál mindenkit?!

-Igen?...

-Te tényleg hülye vagy...

-Tudom, de mivel elviselsz, ezért te is az vagy.

-Kösz..Bár...

-Hm?

-Lehet igazad van...

-Miért? Azt ugye tudod, hogy csak viccből mondtam?

-Merek veled mutatkozni, egy lakásban tartózkodni veled....Tudod, mi ebben a furcsa?

-Mi?

-Az, hogy ezt pár évvel ezelőtt nem tudtuk volna megtenni.

-Igazad lehet....

-Emlékszel, amikor állandóan haragban voltunk?

-Persze!

-Meg amikor Aku még a ,,haverunk" volt?

-Ohh...De ,,jó" volt...

-Meg amikor....-váltok kicsit szomorúbb hangnembe-

-Hm? -néz rám ijetten-

-...Még Y/N élt....

-Chuuya...Ő még mindig él! Csak egy jobb helyen. -mondja bíztató mosollyal- Elzárva minden rosztól...Lehet, hogy mi nem látjuk, de ő lát minket...Ez biztos!

-Egyszer csak hallunk egy hangot- Ez így van!

-Te is hallottad?

-Igen. Mondom én hogy igazam van! Ha nekem nem hiszel, higgy ennek a hangnak!

-Bólintok- Hiszek én mindkettőtöknek! -legurul egy könny csepp az arcomon-

-Ajj, te. -közelebb húz magához- Olyan kis érzékeny vagy...És nem gyenge! -amint ezt kimondja, szokásomhoz híven, mellkasába fúrom fejem és elkezdek szó szerint sírni...- Jól van, jól van. -leveszi a kalapom és elkezdi simogatni a fejem- Tudod, mit hallottam egyszer valakitől?

Barátságból szerelemWhere stories live. Discover now