Barátságból szerelem

18: fejezet: Pihi

Felkelek és rögtön magam mellé nézek. Miután nem találom ott Chuuya-t ijetten körbe nézek, majd meglátom a földön. Ennyi erővel miért nem ment be a hálóba? Miközben ezen gondolkozok, észre veszem, hogy valaki lököd. Az álmos Chuuya az.

-Ohh...Jó reggelt

-Neked is. Hogy aludtál? Tudtál aludni? -kérdezi aggódva-

-Jól aludtam és tudtam is aludni. Te hogy aludtál?

-Nem lényeg....Lényegében miattad nem is tudtam aludni...-motyogja el a végét-

-Miért? Zavartalak?

-Nem, csak aggódtam, mi lesz hogyha valami történni fog.

-Mi történt volna?

-Bármi. Elenged a kötés és elvérzel....Mondjuk erre nem sok az esély, de akkor is! Véletlen úgy helyezketsz, hogy leesel vagy leszeded magadról a kötést! Bármi!

-A kötéseket szinte már megszoktam. -mutatom felé az egyik karom-

-Ez igaz de akkor is!

-Mi is volt a volt becenevem? -kérdezi váratlanul-

-Kötszerpazarló....De ha így halatsz akkor újra rád adom!

-Oké-oké...

-Mára van valami tervezve?

-Nincs....Elvileg...-mondom bizonytalanul majd felülök-

-Yey. Akkor egy nap nyugi?

-Igen.

-Ye~y. Nagyon jó! -a kanapé oldalának dől-

-De nem akarok ma itthon ülni! -mondom ezt csak azért, hogy idegesítsem-

-Mi?! Miért?! Át akarod élni a tegnapot, megint?!

-Nem! Dehogy is! Csak nem akarok itthon ülni....Például ismét elmehetnénk arra a mezőre....És nem fogom elcseszni a haza felé utat sem...-mondom a végét lehajtott fejjel-

-Nem te cseszted el, hanem én de ezt még hányszor mondjam el?!

-Hmm....Ahányszor akarod....Még mindig úgy tartom, hogy én vagyok a hibás...

-Nem pártolsz el a válaszod mellöl, mi?

-Megrázom a fejem- Na, de akkor kimegyünk? -nézek rá csillogó szemekkel-

-Megrázza a fejét- Épülj fel, aztán utána...Bár, amilyennek ismerlek, megoldod te azt, hogy kimehess...

-Pontosan! Úgyhogy vagy hagyod, hogy megoldjam vagy kiengetsz most!

-Hé, hé, hé! -lepődök meg- Ennyire hamar jobban lettél?

-Jó, jó! -felrakom a kezeim- Bocsi...

-Azért.

-Rendes, kezdek félni tőled...

-Miért? Tudod, sosem bántanálak....Vagyis....Ha bántasz, akkor én is téged, de amíg ezt nem teszed meg, addig nincs okod félni!

-Magyarán, ameddig nem kelltem fel az alvó oroszlánt addig nincs para?

-Pontosan.

-....Ez se olyan nyugtató...

-Hé! Te most azt mondod hogy veszélyes vagyok?!

-Nevet- Hát....

-Remek...Akkor már nem csak szerencsétlen vagyok de még veszélyes is...Király!

-Ugye? -mondom ezt nevetve-

-Elgondolkoztam valamin....-kezdi komoly hangnemben-

-Min?