Barátságból szerelem

11. fejezet: ,,Együtt megoldjuk!"

Még mielőtt bele kezdenénk a fejezetbe, úgy érzem tartozok egy bocsánat kéréssel. Még hozzá azért hogy nem voltak mostanában fejezetek. Őszintétn, nem nagyon volt se időm se kedvem, de ötletem se írni. Remélem azért az előző fejezet nem lett annyira erőltetett....Na de akkor nézzük mit sikerült összehoznom most! :D

Kicsit kezd elegem lenni a kérdezgetésekből, ezért összehívok minden Iroda tagot a nap végén, hogy tisztázódjon minden. Igaz, a felét én sem értem.

-Veszek egy mély levegőt- Szóval. Mivel kezd nagyon elegem lenni ebből az egészből, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne akkor, hogyha tisztáznánk mindent.

-Végre! -szólal meg mögülem Kunikida-

-Hm...Hogy lehetne ezt elmondani? -próbálom húzni az agyukat-

-Bögd ki, tisztán és világosan! -szól rám ismét mögülem Kunikida-

-Jól van na. Annyira egyszerű az egész, hogy....Semmi közötök hozzá -mondom a végét kicsit játékosan majd elmegyek a dolgomra-

-He?! -hirtelen csak ezt hallom a hátam mögül. Szinte érzem, ahogy kérdően néznek utánam-

A napnak számomra ismét hamarabb lesz vége, aminek örülök is. Haza érek leülök az aztalhoz egy pohár víz társaságában. Elkezdem nézegetni az üzeneteimet, amiket a nap folyamán kaptam, csak lusta voltam rájuk válaszolni. Mindre csak egy sablon választ adok (nyilván a témával kapcsolatban sablon), amikor egyen megakad a szemem, Akutagawától jött.

Akutagawa: Rég láttalak Chuuya. Mi a helyzet a másik oldalon?

Chuuya: Majd nyilván neked fogom elmondani. Egyébként nem is baj, hogy rég láttál, nem hiányzol az életemből ismét!

Akutagawa: Dehogynem. Hiányzok az életedből! Sőt! Azt is tudom hogy ki/mi az új gyengepontod így tudom hogy törhetlek meg ismét!

Chuuya: Jajj de gonosz valaki...

Chuuya: Csak hogy tudd: feleslegesen próbálkozol, nem fogok vissza menni!

Akutagawa: Azt majd meglátjuk.

Azzal idegesen leteszem a telefonom az asztalra és hátradőlök a széken, majd elkezdek gondolkozni az üzeneten. ,,Lehet igaza van?" ,,Ennyire könnyen meglehetne engem törni?" ,,Ennyire....Gyenge vagyok?" Ezekre a kérdésekre keresem a választ, mikor hirtelen egy ajtó nyitódást és egy csukódást hallok. Ijetten oda nézek, majd amikor eljut a tudatomig, hogy csak Dazai az, nyugottan visszadőlök és folytatom a gondolkozást. 

-Neked is szia. -köszön fáradt hangon-

-Szia... -köszönök vissza-

-Veled mi van? -Leül mellém-

-Áhh...Semmi! -megrázom a fejem és felé fordulok-

-Azaz van valami. -hátra dől- Mesélj!

-De tényleg nincs semmi! -Idegesen, pohárral a kezemben elindulok a konyha felé. Persze, Dazai jön utánam-

-De! Van valami! Nyögd ki! -Ijesztés szerűen hirtelen rárakja kezeit a vállamra, amitől én nyilván összerezzenek-

-Veszek egy mély levegőt- Elmondom, de utána ne gyere azzal, hogy panaszkodtam! -azzal visszamegyünk az asztalhoz-

-Na? Hallgatlak! -néz rám érdeklődve-

-Annyi volt röviden hogy Akutagawa lényegében ,,megfenyegetett".

-Állj. Mi a jó édes élet köze van hozzád Akutagawának?

-Megvonom a vállam- Kérdezd meg tőle

-És ezen gondolkoztál amikor ,,haza" értem?

-Hát...Ezzel kapcsolatos kérdéseken...

-Na, had halljam azokat a kérdéseket! -figyel továbbra is-

-Komolyan?

-Komolyan!

-Oké....Az első az az volt hogy: Lehet igaza van? Ezt nem nagyon érted úgy, hogy nem láttad az üzenetet. -megfogom a telefonom, megkeresem a beszélgetést és oda nyújtom neki a telefonom, amit át is vesz-

-Közben hallgatlak.

-Nagyon fura ezekről beszélni... -suttogom magam elé-

-Elhiszem .

-He?! -nézek rá ijetten-

-Hagyjuk. Szóval igen?

-Kettő: Ennyire könnyen meglehetne engem törni? -miközben mondom ránézek és látom, hogy még mindig figyel- Három: Ennyire....Gyenge vagyok? -egy alig észre vehető könnycsepp gördül le az arcomon-

-Ajj, te! -leteszi a telefonom és magához húz- Nem gyenge vagy csak vannak érzéseid amiket tiszteletben kell tartani! -bólintok és kicsit eltávolodok tőle- Együtt megoldjuk! Rendben? Ne akarj egyedül átt menni ezen! 

Ismét csak bólintok majd elindulok a kanapé felé. Nyilván, úgy indul, hogy csak leülök, csak abból lesz fekvés majd alvás. Magyarán siekersen most is bealszok.

Elvagyok egy ideig a gondolataimmal, de egy idő után elálmosodok, mint minden normális ember. Gondoltam, mostmár ideje lenne kicserélni a kötéseket a kezemen így megindulok a fürdő felé. Letekerem a régi kötéseket majd az újat felhelyezem. Egyszer csak egy Y/N hangjához hasonló hangot hallok. Ezt mondja: Emlékszel arra amikor én segítettem? Kicsit összerezzenek majd kimegyek a fürdőből és a kanapé felé veszem az irányt. Mive rajtam és Chuuyán kívül senki nem volt a házban így kicsit értetlenül fekszek le Chuuya mellé a kanapéra.

Ismét ilyen hajnali négy-öt fele felkelek egy hangra. Nagyon hasonlít Y/N hangjára. Nem nagyon tudom kivenni, hogy mit mond, de az utolsó mondatot értem, ami így hangzik: Aww...De cukik vagytok! Mivel kíváncsi vagyok a monológja elejére, így visszakérdezek hogy: tessék? Persze nem kapok rá választ, viszont Dazai-t sikeresen felkeltem. 

-Mi van? -kérdezi álmosan-

-S-semmi. -majd visszafekszek és a fal felé fordulok-

-Biztos van valami! -azzal hátulról átölel-

-Ha kíváncsi vagy rá, akkor majd reggel elmondom. -miután ezt kimondom szinte rögtön vissza is alszok-

Ezután már sikeresen nem kelek fel többször.