Barátságból szerelem

7.fejezet: ,,Összeszedem magam!..."

Látom Chuuyán, hogy nagyon megviseli az, ami most történty így azt gondolom, hogy legalább nekem összeszedettnek kell maradnom...Csak hát...Ez valahogy nem sikerül. Amint felérünk, nekem is kicsordultak a könnyeim. Van egy vicces szituáció, ami felvidít egy kicsit:

-Egyébként Dazai... -mondja ezt szipogva- Nehogy azt hidd hogy sírok!

-Ohh...Rendben! -mosolyodok el...Már amennyire tudok-

Próbálok nevetni és szokásosan mosolyogni, de ez sem sikerül. Y/N már nagyon régóta velünk volt...

-Nehéz lesz elengedni... -Mondom ezt Chuuyának, tudatva vele azt hogy ez nem csak neki fáj-

-Nehéz?! Az nem is kifejezés! És, mint mondtam nem sírok, azaz nem vagyok gyenge, azaz könnyen átvészelem...-mondja ezt bizonytalanul és néha-néha a sírástól megcsukló hangon-

-Látszik. -Azzal elkezdek összepakolni, hogy elinduljak, de valaki megfogja a vállam-

-Hova mész? Y/N ennyit megérdemel...-mondja ezt Chuuya-

Hátra nézek és Chuuya könnyes szemeivel találkozok.

-Igazad lehet...-azzal kipakolom azt, amit eddig összepakoltam, majd leülünk az asztalhoz-

-Egyébként Chuuya...

-Hm? -néz fel rám hirtelen-

-Ha kell segítség valamiben csak szólj. Jó?

-Öhm...Oké...

Bólintok és elindulok a kanapé fele két lepedővel.

Amikor meglátom, hogy Dazai megint a földön akar aludni, azonnal oda szólok neki.

-Ma én alszok ott! -majd felálok az asztaltól és oda megyek-

-Oké. Ahogy akarod...-azzal leteríti a földre az egyik lepedőt, majd a másikat mellé dobja és fel fekszik a kanapéra-

-He?! -Nézek rá értetlenül-

-Kényelmesebb lesz így. -magyarázza-

-Hm..Oké. -azzal én is lefekszek-

Olyan hajnali kettő-három körül felkelek és azt látom, hogy én vagyok a kanapén, betakarva, Dazai pedig a földön. Magamban: Esküszöm oda ragasztom magam a földhöz! Dazai-ra pedig ráragaztom ezt a lepedőt! -azzal a fal felé fordulva vissza alszok-

Amikor felkelek azt látom, hogy az a lepedő, amit hajnalban Chuuyára dobtam, az mellettem van a földön. Magamban: Ez hogy kerül ide? Majd vissza terítem rá. Felkelek és nyilván, mint minden ember, megreggelizek. Miközben reggelizek, meglátom, hogy Chuuya is felkel.

-Jó reggelt! -szólok oda neki kicsit vidámabban-

-Ezt hogy csinálod? -néz vissza rám még mindig szomorúan-

-Mit? Azt hogy nem vagyok szomorú?

-Igen

-Sóhaj- Úgy, hogy az élet megy tovább...Attól még, hogy egy baráttal....Kevesebb, attól még megy tovább és nem ragathatsz le egy helyben, mert akkor lemaradsz.

-Igazad van. -azzal elmegy, átöltözik és leül velem szembe-

-Ott van a pulton reggeli. -mutatok a pultra-

-Oh..Kösz -kivesz egy tányért és egy szendviccsel rajta tér vissza-

-Akkor jó étvágyat! -azza bele harapok az előttem lévő szendvicsbe-

Megreggelizünk és átöltözünk, majd mind a ketten indultunk volna a dolgunkra.

-Hát akkor én megyek. -indul el Chuuya, de még utána szólok-

-Most komolyan? Nem így értettem azt hogy lemaradsz! -fel nevetek majd utána megyek-

-Én azt értem, de akkor is van dolgom...

-Chuuya...Igaz, hogy nem ragadhatsz le de egy-két nap vagy egy-két hét senkinek sem fog hiányozni!

-Lehet... -azzal visszamegyünk és elkezdünk beszélgetni-

Szóba kerül minden: mi változott köztünk ez alatt a sok idő alatt, ugyan akkor az is, hogy mi közös még mindig bennünk. De a Y/N-hez kapcsolható dolgokat Chuuya nagyon kerüli és, amikor én ezt észre veszem, akkor én is elkezdem kerülni ezeket.