Barátságból szerelem

3. fejezet: A támadás

A reggelem a szokásos. Mikor felérek Y/N-hez, úgy döntök, hogy én is kicsit megszivatom: becsöngetek és elkezdem szólongatni.

-Y/N! Y/N! Y/N! -kiabálom, ameddig ajtót nem nyit-

-Gyere be. -enged be. Látszik rajta, hogy még kicsit fáradt- Jó reggelt.

-Neked is. -amint ezt kimondom, ásítok egyet-

-Nem kellett volna még aludnod egy kicsit? -mondja ezt nevetve-

-De...Lehet. -nevetek fel vele együtt-

-Hát...Ha fáradt vagy, akkor ott a kanapé -mosolyog rám-

-Kösz. -bólintok, és be is foglalom az említett bútort. Pár perc múlva már alszok is-

Amint észre veszem, hogy Chuuya bealudt, keresek egy lepedőt, majd óvatosan rá terítem és folytatom azt, amit eddig elkezdtem, azaz olvasok. Pár perc múlva kopogás zavar meg.

- Itthon vagy Y/N? -kérdezi egy ismerős hang-

- P-persze. -mondom kicsit félve és az ajtóhoz sietek-

-Nyugi, csak én vagyok az, Dazai. -mondja ezt nevetve-

-Ohh...Akkor gyere csak be. -engedem be. Ujjamat a számhoz rakom jelezve, hogy maradjon csöndben-

-Miért?

-Mert!

-Hm...oké -hallkan beljebb megy a lakásban-

-Mostmár látod miért? -nézek rá az alvó Chuuyára-

-Ohh...Értem, rendben. -mondja suttogva és bólint-

Hallkan leülünk az asztalhoz és elkezdünk beszélgetni.

-És? Miért jöttél fel?

-Már csak úgy nem jöhetek fel? -nevet fel halkan-

-Végülis. -én is kicsit felnevetek-

Észre vesszük, hogy Chuuya ébredezik.

Amint felkelek meglátom az asztalnál beszélgető két embert.

-Sziasztok?

-Ohh...szia Chuuya! -ide siet hozzám Y/N-

-Szia Chuuya. -mondja mosolyogva Dazai, és ő is lassan ide jön Y/N mellé- Mi ütött ki ennyire? -kérdezi viccesen a férfi-

-Hát...öhmmm....

-Jó, csak hülyéskedek!

Y/N ránéz a kar órárájára és hirtelen kisiet.

-He? -nézek utána értetlenül-

-Ez most mi volt? -néz utána Dazai is értetlenül-

-Ez az amit én se értek... -visszanézek Dazai-ra, majd a párnára és hirtelen Dazai-hoz vágom-

Hogy miért, azt mai napig sem tudom. Lehet, figyelem elterelés miatt.

-Ezt most miért? -néz rám értetlenül a velem szemben álló férfi-

-Mert, csak! -azzal vissza fekszek-

-Áhh...Értem -nevet fel, majd az ágyhoz dőlve leül-

-Értetlenül lenézek, majd megszólalok-Te normális vagy?

-Igen? -néz fel rám-

-Hát...Nem. -felállok, és átülök az asztalhoz-

-Ohh...Köszi -felül az ágyra-

-Bólintok- Egyébként, Dazai.

-Hm?

-Van valami álmod? Vagy valami olyan dolog amit majd egyszer megszeretnél csinálni vagy elszeretnél követni? -fordulok felé-

-Dazai-nak felcsillannak a szemei-Persze! Az hogy-

-Ne is folytasd! Ha a régi maradt akkor tudom...

-Ajj...-néz le csalódottan maga elé, majd vissza rám-

-És ha már itt tartunk akkor neked van?

-Öhm...Annyiban segíthetek, hogy nem olyan beteg mint a tiéd! -nevetek fel-

-Nem is beteg! -próbálja vissza tartani a nevetést, de nem sikerül, ezért ő is nevetésben tör ki-

-Oda fordulok azt asztalhoz és rá hajtom a fejem-

-Hé! Nehogy megint be aludj! -Fogja meg a vállamat valaki én pedig ijetten oda nézek-

-Nyugi, nem eszlek meg. -mondja nevetve Dazai-

-Remélem is... -teszem vissza megnyugodva a fejemet az asztalra-

-Dazai visszaül a kanapéra és elkezd valamin gondolkozni-

-Szerinted hol lehet ennyi ideig Y/N?

-Nem tudom de lehet meg kéne keresnünk. -azzal Dazai felkel és elindul az ajtó fele-

-Hé! Ne hagyj itt! -majd utána sietek és kilépünk az ajtón-

-Amint kilépünk meglátjuk Y/N-t az úton, vérben feküdve-

-Y/N! -kiabáljuk egyszerre, majd lesietünk hozzá-

-Átkaroljuk és felvisszük a lakásába, és lefektetjük az ágyára-

-Remélem rendben lesz...

-Én is

Egyszer csak azt halljuk, hogy köhög valaki a háló szobából. Rögtön benyitunk és oda megyünk Y/N ágyához.

-Y/N! -mondjuk egyszerre és átöleljük-

-Mi-mi történt? -ül fel fejét fogva-

-Ez egy nagyon jó kérdés...

-Oh...Szó-szóval nem-nem tudjuk....

-Nem, de ez most mindegy.

-Öhmm....Megnézhetem a kezed? -kérdezi Dazai, majd Y/N odanyújtja azt a  kezét, ami át van/volt szúrva- Ez Akutagawa volt. -mondja magabiztosan, majd elengedi Y/N kezét-

-Azaz Akutagawa, akit én is ismerek?

-Melyik másik lenne? 

-Nem tudom...

-Ne hülyéskedj Chuuya, te vagy még mindig a Kikötő Maffiánál nem én!

-Ez igaz...Bár, mostanság engem se látnak túl sokat.

-Mind a hárman felnevetünk-

-Na de hagyjuk Y/N-t pihenni! -azzal kimegyünk a szobából-

Én szokásomhoz híven lefekszek a kanapéra és összehúzom magam, mint aki helyet akar szorítani valaminek vagy valakinek és úgy alszok el.

Dazai magában: De édes, ahogy alszik. Vagyis...Jó, ezt magamnak se magyarázom meg... -azzal rá terítem ugyan azt a lepedőt, amit Y/N is és leülök az ágyhoz dőlve a földre majd szépen, lassan én is bealszok-