✅My immortal love... [Jonghyun/Taehyun ff]✅

10.

Másnap reggel fejfájással, de még is megkönnyebbülten ébredtem. Testem lelkem átjárta valami megmagyarázhatatlan nyugalom, ami akkor sem múlt el mikor bevillantak az előző este képei. Az utolsó emlékem az volt, hogy miután kisírtam az összes könnyem neki álltunk Taeminnel piálni... Majd felzabáltunk egy tálca browniet. Tenyeremmel a homlokom dörzsöltem, majd lopva körbe pillantottam a sötét szobában. Nem tudom, hogy Taemin vagy én voltam az az okos, aki lehúzta a redőnyt, de bárki is csinálta hálás voltam neki. Halkan nyöszörögve a telómért nyúltam és a szemeim rögtön tányér méretűre nőttek mikor megláttam, hogy mennyi az idő.
-Taemin - bökdöstem meg a békésen alvó idolt. - Minnie babaaa - próbálkoztam kedvesebben, miközben gyönyörű arcából kisöpörtem a haját, de ő meg se nyikkant.

Nem akartam kegyetlen lenni vele, pedig legszívesebben lerántottam volna róla a takarót... Na arra tuti felébredt volna, de inkább kellemesebb megoldást választottam. Miután egy puszit nyomtam a puha pofijára, óvatosan és amennyire tudtam hangtalanul, elhagytam a szobát. A konyha látványától a fejfájásom hirtelen erősebb lett... Az hagyján, hogy üres tepsi és piás üvegek voltak az egész asztalon, de ahogy elnéztem legalább három instant ráment is betermeltünk fejenként az est folyamán.
-Miért zabálunk ennyit mikor be vagyunk baszva? - kérdeztem csak úgy magamtól, majd miután vettem egy mély levegőt neki láttam a romok eltakarításának.

Meglepően hamar és viszonylag halkan sikerült eltüntetnem  a kupit. Mosolyogva néztem körbe az apró kis konyhámban, az ablakot szélesre tártam és lefőztem egy jó nagy adag kávét. Mint vérszagra az éji vad, úgy jelent meg az ajtóban Taemin amint megérezte a koffein bomba illatát. Mosolyogva néztem végig a frissen ébredt idolon, aki baromi édes látványt nyújtott kócos hajával és félig csukott szemeivel.
-Jó reggelt gyönyörűm - léptem oda hozzá egy bögrével a kezembe, majd egy puszit nyomtam az arcára. Taemin aranyosan elmosolyodott, kivette a kezemből a kávét, szabad karjával óvatosan magához ölelt és a hajamba puszilt.
-Jó reggelt hugi.

Megnyugtató volt a tudat, hogy mellettem volt egy olyan ember mint Taemin. Sose nézett rám nőként, sose akart felszedni és ez kölcsönös volt. Mi valóban olyanok voltunk mint két testvér, ékes példája annak, hogy létezik barátság férfi és nő között.
-Miért vagyunk ilyen hülyék Yeol? - sóhajtott az idol, miközben az erkély felé csoszogott, majd felkapta a rózsaszín bolyhos köntösöm. - Mikor fogjuk már fel, hogy öregek vagyunk már ezekhez a vad, féktelen partikhoz? - folytatta drámaian, majd szélesre tárta az erkély ajtót és kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben. Nevetve megráztam a fejem, leültem Taemin mellé és komótosan az ajkaim közé vettem egy cigit.

-Először is édesem... Szokj le arról, hogy ellopod a köntösöm, szerezz sajátot. Másodszor pedig csak ketten voltunk, ez aztán hatalmas tömegrendezvény volt - nevettem el magam majd ördögien Taeminre vigyorogtam. - Harmadszor pedig... Én friss, fiatal, ropogós 25 éves vagyok, te lettél a nyáron 29, ami amúgy már majdnem 30.
-Na elmész te a picsába - röhögött fel hangosan a fiú. - Ha mást nem, legalább a koromat tisztelhetnéd kislány - csipkelődött, mire én is bátran folytattam a vérszívását.
-Van egy rossz hírem uram... A tisztelet nem nyugdíj, nem jár automatikusan a korral.
-Hihetetlen vagy - nevetett még jobban Taemin és már én sem tudtam visszafogni magam.

Önfeledt kacagásunknak a csengőm éles hangja vetett véget. Mérgelődve elnyomtam a cigarettámat, majd úgy ahogy voltam pizsamában, két számmal nagyobb pulcsiban, kócosan és morcosan nyitottam ki az ajtót. Az összes vér az arcomba szökött és a lábaim is elgyengültek amikor realizáltam, hogy ki áll a falap másik oldalán...
-Szia Bulmyeol - köszönt félénken mosolyogva a fiú.
-Szi-szia... Taehyun - nyögtem ki nagy nehezen, majd idegesen rakoncátlan tincseim közé túrtam, de ennyivel esélyem sem volt arra, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak. - Mi szél hozott erre? - kérdeztem kissé ridegen, pedig esküszöm nem állt szándékomban ellenségesnek lenni.

Taehyun zavarában apróra összehúzta magát és hatalmas nagy szemekkel aranyosan pislogott rám. Istenem... Miért ilyen édes ez a fiú?
-Nem akartam így rád törni Yeol - szabadkozott rögtön Taehyun, majd kínjában a tarkóját kezdte el vakargatni. - Annyira zavarodott voltál tegnap és olyan fura... Nagyon szomorúnak tűntél és aggódtam érted - vallotta be, majd megvonta a vállát. - De látom zavarok, biztos nem aludtál valami jól - motyogta, mialatt egy lépést hátrált, de automatikusan elkaptam a karját és behúztam az ajtón. 
-Hosszú volt az éjszaka az biztos - nevettem el magam és elsőre le sem esett, hogy mennyire kétértelműen fogalmaztam... Csak akkor amikor már késő volt.

Taemin ezt a pillanatot választotta, hogy betotyogjon az erkélyről, az én köntösömben ami alatt csak egy boxert viselt. A ruhadarab kacéran kioldódott menet közben és láttatni engedte "bátyám" tökéletesen kidolgozott testét. Taehyun szemei tányér méretűre nőttek, én hangosan anyázva a homlokomra csaptam, Taemin pedig kínosan vigyorogva integetett a nappalin közepén ácsorogva. Ezt az elbaszott szituációt... Miért akkor kell megjelennie Taehyunnak amikor úgy nézünk ki, mint egy szerelmes pár, akik végig kefélték az éjszakát?
-Ez... Nem az aminek látszik - kezdtem el szabadkozni.
-Miért minek látszik? - kérdezte ártatlanul Taemin, mire olyan pillantással néztem rá, hogy ha szemmel ölni lehetne akkor most lenne egy szép temetés... Meg egy még szebb halott.

-Te gyökér - sziszegtem idegesen, majd aggódva a lesokkolódott Taehyunra néztem. A fiúnak szinte lángolt az arca, olyan vörös volt mint egy jól érett paradicsom és a tekintetében valami furcsa fény csillogott.
-Szerintem jobb lesz ha én inkább megyek - kezdett el hátrálni Taehyun. - Ne haragudjatok, hogy megzavartalak titeket - mondta gúnyosan, miközben ajkai keserű mosolyra húzódtak. 
-Taehyun... Sajnálom, én... - indultam meg azonnal utána, de már csak a hangosan becsapódó ajtóhoz beszéltem. - A rohadt életbe - Homlokom a falapnak nyomva anyáztam és dühösen ráütöttem egyet. Majd még egyet és még egyet...

-Na... Fejezd be! Csak kárt teszel magadban - csitított Taemin, majd szelíden átölelt. Idegesen még egyet belevágtam az ártatlan ajtóba és lassan megfordultam az engem ölelő karok közt.
-Taehyun most azt hiszi, hogy összejárunk kefélni - mondtam ki semlegesen, miközben belülről valamiért feltudtam volna robbanni. Taemin eltolt magától, majd kíváncsi tekintetével az arcom kezdte fürkészni.
-És ez azért baj mert...?  - kérdezte óvatosan, mire egy időzített bomba kiszámíthatatlanságával robbantam fel.
-MERT VALÓJÁBAN NINCS KÖZTÜNK SEMMI, DE Ő MOST MÉG IS AZT HISZI, HOGY VAN - kiabáltam, mint egy eszelős. Taemin ajkai sokat tudó mosolyra húzódtak és ha nem a "bátyám" lett volna, biztos letörlöm azt az idióta vigyort a képéről.

-És ez téged azért érdekel mert...? - mosolygott továbbra is mint a tejbe tök.
-Ha nem fejezed be a vigyorgást esküszöm megütlek - morogtam az orrom alatt, majd finoman löktem rajta egyet és idegesen az erkélyre csörtettem, hogy elszívjak még egy szál cigit. Taemin fülig érő szájjal követett engem és lazán az ajtófélfának támaszkodva nézte ahogy idegbetegen próbálom meggyújtani a koporsó szöget.
-A dühöngés helyett inkább válaszolj a kérdésemre - mondta már egy fokkal komolyabban.
-Kapd be - vetettem oda foghegyről, mire Taemin lágyan végig simított az arcomon és egy puszit nyomott a hajamba.
-Oké. Akkor gondolkozz el azon, hogy miért is érdekel téged, hogy Taehyun milyen véleménnyel van most rólad.

De tényleg... Miért foglalkoztat ez engem ennyire?