✅My immortal love... [Jonghyun/Taehyun ff]✅

23. (Epilógus)

5 hónappal később.

Mosolyogva túrtam Taehyun tincseibe, aki békésen szuszogva feküdt a mellkasomon. Egy ideje már ébren volt, de az istenért sem akart lemászni rólam. A hátam alatt pihenő kezei már igencsak kezdtek nyomni, ráadásul ma szabadnapos volt és azt ígérte elvisz randizni. Na, nem mintha nem fetrengtem volna vele szívesen az ágyban, de olyan ritkán adatott meg nekünk az, hogy programokat csináljunk közösen.

-Nem akarsz felkelni? - bökdöstem meg vigyorogva a nóziját, mire dühösen összefelhúzta az orrát és beleharapott az ujjamba. - NAAAA! - méltatlankodtam színpadiasan, mire egy puszit is kaptam a bántalmazott testrészemre.
-Nem - közölte morcosan és belefúrta a fejét a nyakamba.
-Azt ígérted elviszel ma a múzeumba - emlékeztettem kedvesen, miközben kezeimmel megállás nélkül a hátát és a haját simogattam.
-Foglak is - motyogta és visszarakta a fejét a mellkasomra.
-Nehéz a buksid - piszkáltam játékosan, mire a kis genyó teljes testével rám feküdt, mint egy emberi takaró. - Bahh, most sokkal jobb... - nyögtem fel fájdalmasan.

-Szeress már egy kicsiiiiiit - nyafogott kisfiúsan, miközben rám emelte kölyök kutya szemeit és még a száját is lebiggyesztette.
-Sajnos nem tudlak... - sóhajtottam drámaian és Taehyun riadt tekintetét látva sunyin elmosolyodtam. - Mert mindennél jobban szeretlek! - tettem hozzá, mire a fiú nevetve lemászott rólam és fölém tornyosulva szájon csókolt.
-Szép mentés, ezért jár a  reggeli - kacsintott rám és végre kimászott az ágyból.
-Akkor lódulj, mert bezár a múzeum mire odaérünk - mondtam nevetve, majd finoman fenékbe rúgtam mikor lehajolt a papucsáért.

Amíg Taehyun ennivalót készített én gyorsan elszaladtam fürdeni és hajat mosni. Nagyon jó idő volt, ezért egy alapos törölgetés után nem vesződtem a tincseim szárításával és helyette inkább fogat mostam, majd felraktam egy kis minimális sminket.

Mire kész lettem a szerelmem már átöltözve várt a konyhában és unottan nyomkodta a telefonját. Csendben megreggeliztünk, majd Taehyun kiment az erkélyre, hogy (új) szokásához hűen ott fogyassza el a kávéját. Kapkodva bepakoltam a koszos edényeket a mosogatógépbe és a fiú után mentem, aki a korlátnak támaszkodva gyönyörködött a panorámában. Ahogy a napsugarai megcsillantak szőke tincsein... Az valami szívet melengető látvány volt. Arca arany színben tündökölt a napfénynek hála és ajkai halvány mosolyra húzódtak mikor rám nézett.

Közelebb mentem hozzá, majd óvatosan átbújtam a kezei alatt és bepréseltem magam a teste és a korlát közé. Automatikusan körém fonta a karjait és lágyan szájon puszilt.
-Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva, aminek hála jól láthatóvá váltak a gödröcskéi.
-Csak olyan szép vagy a reggeli fényben... - sóhajtottam fel vágyakozva és ujjaimmal finoman végig simítottam az orcáin. - Csinálhatnánk egy közös képet! Mit szólsz? - kérdeztem reménykedve, mire a fiú elővette a telefonját és közelebb húzott magához.
-Na, gyere ide - vigyorodott el aranyosan és a biztonság kedvéért három képet is csinált, amiket azonnal át is küldött nekem. - Szeretlek jagiya - nézett rám elkomolyodva, de lélektükreiben huncut, szerelmes fény csillogott.
-Én is szeretlek téged - suttogtam meghatottan, majd lágyan birtokba vettem az ajkait.

-Kész vagy? Mehetünk? - kérdezte miután megszakította a csókot, de nem hajolt el tőlem így könnyedén még egy puszit adtam a szájára.
-Igen, egy pillanat és indulhatunk - feleltem és sietősen visszamentem a hálószobába. Ugyanis terveim voltak a közös képünkkel...